Bakonyi Mikulás 50

Táv: 46,7 km

Szint: 1000 m

Erre a túrára eredetileg nem terveztem menni, mert logisztikája lehetetlennek tűnt. Rajt/cél Csesznek, ami messze van és nehezen megközelíthető. Aztán Tonnakilométer felajánlotta, h. elvisz, amit köszönettel el is fogadtam, és annyira elvitt, h. a ház előtt vett fel, és ott is rakott ki – amit ez úton is köszönök.

Egész héten figyeltem az időjárás-jelentést, insallah havazni fog, gondoltam, olyan jó lenne már havazásban menni… (figyeljétek meg, tél végére hogy fogom majd szidni azt a KRETÉN havat, lsd. tavalyi BükkiKilátások). Amikor azonban vasárnap reggel 5-kor igyekeztem lefelé a kocsihoz, inkább valami esőfélére volt kilátás… Az autóban ott volt TKM és egy a falubeli túratárs, Zoli. Útközben felvettük még a Turul túráról ismerős Istvánt és a fiát is. Nagyon örültem, mikor beszálltak a kocsiba, mert én igencsak fáztam, István pedig olyan kellemes energiát és meleget sugárzott szét a teljes utastérben, h. teljesen jó kedvem támadt. Amire szükség is volt, mert már az út elején esni kezdett, a cseppek koppantak a szélvédőn, de jó is lesz egész nap vizes cuccban menni, gondoltam, de nem adtam fel a reményt, h. esetleg átvált havazásba.

A kocsit a kijelölt parkolóban hagytuk Cseszneken, szemben látszott a vár:

Innen mentünk a rajtba, ahol hosszú sor kígyózott, a várakozás közben megint fázni kezdtem, alig vártam, h. elinduljunk. Az eddigi években a rajt/cél Zircen volt, az iskolában, de az útvonal ugyanaz maradt. A változásnak voltak előnyei és hátrányai is, bár nekem egészében véve jobban tetszett ez a mostani megoldás.

A hátrányai:

-          a rajt/célnak helyt adó söröző nagyon kicsi. Főleg a célban volt kényelmetlen, h. a már beérkezettek persze üldögélni, beszélgetni, a kapott szendvicset és teát elfogyasztani stb. szerettek volna, a további beérkezők pedig még a hátizsákjukat sem tudták letenni, mert a több száz embert által behordott hó és sár állt a padlón.

-          a „mosakodási lehetőséget” egy db hidegvizes csap képviselte a szintén egy-egy db férfi és női vécé közös előterében…

Az előnyei:

-          sokkal jobb szerintem így az útvonal. A Zirc előtti utolsó, kb. 5 km-es szakasz legjobban a „dögunalom” kifejezéssel lenne leírható: először egy tökegyenes, sáros úton kell gyalogolni a vasúti töltés mellett, majd valami brutál szeles réten, aztán meg Zirc házai között. A túra végére ez kicsit rányomta a bélyegét nekem, már alig vártam, h. vége legyen. Így ez a szakasz átkerült középre, és a végén van a felmenés a Zörög-tetőre, ami egy CSEPPET sem unalmas, és aki addig kezdett fázni (pl. én), az garantáltan nem fog. Jól feldobja az embert így a túra végén.

Egyszóval, szerintem a kisebb kellemetlenségek bőven megérik azt, h. sokkal jobb hangulatban ér véget a túra. Az igazi az lenne, ha a zirci iskolát és a cseszneki sörözőt lehetne keresztezni, és a cseszneki iskolában lenne a rajt/cél J.

Elindultunk, kezdetben az aszfalton, aztán bevágtunk a földes ösvényre. Az út egyre vadregényesebb lett, magas erdő, sziklák, mély árkok, volt némi sár is, de nem vészes, jól lehetett menni, illetve bizonnyal futni is, mert pár futó megelőzött minket. Hamar elértük Gézaházát és a Mikulás bácsit, aki LÉNYEGESEN kevésbé volt khmmm… víg állapotban, mint az előző években megszokott, de szaloncukrot meg csokimikut kaptunk tőle így is,

és rövid beszélgetés után elindultunk arra a 10 km-es körre, ami a túra talán legnehezebb szakaszát, az Ördög-árkot is magába foglalta. Hatalmas sziklák, kőfalak között haladtunk:

A megdöbbenés akkor ért, amikor elértük az Ördög-gátat, és meg kellett tudnom, h. a sziklán lévő vaslétrát leszedték, és már csak a sziklába vert szögvasakon lehet feljutni. Első pillantásra tudtam, h. ez nekem nem fog tetszeni, de azért nekiindultam, és fel is jutottam csaknem a tetejéig… ahol egyszer csak elegem lett, a kezem csúszott, a lábam remegett, az a bizonyos kapcsoló átkattant a fejemben, na jó, nekem most lett ebből elegem, akkor én vissza is mászok, mondtam TKM-nek, aki már fenn volt. Már csak egy lépés lenne, majdnem fenn vagy, mondta ő nem túl határozottan, és 100% igaza is volt, egy lépés hiányzott volna, de én már nem tudtam rávenni magam. Pedig visszamászni nehezebb volt, de komolyan, ettől függetlenül visszamásztam, megyek inkább fenn a szurdok oldalában, mondtam, mire a két túratárs rögtön rám is bízta a túrabotjait, amelyek inkább csak zavartak tényleg a sziklán. Így én a nyugdíjasklub útvonalán érkeztem a ponthoz, de mivel az itinerben is benne volt az alternatív útvonal, nem szóltak semmit. Hát, túl büszke nem voltam magamra, de ez van. Az Ördög-gát másik fele már nem okozott gondot, minden nehézség nélkül túljutottunk rajta, bár nekem még mindig remegett a lábam az adrenalinlökettől:

Aztán persze szép lassan megnyugodtam, és visszaértünk a Mikulás bácsihoz, akitől megint kaptunk szaloncukrot, ami igazán remek ötlet volt. Én ekkor már elég (nagyon) éhes voltam, az itiner pizzaszeletet ígért a zirci ellenőrzőpontra, alig vártam már, azért addig is megettem egy banánt.

Közben a hol meginduló, hol elálló csapadék átváltott hódarába. Határozottan kezd havasodni a táj, állapítottuk meg némi jóindulattal:

A Zirc előtti kb. 5 km szakasz volt az előző években a túra vége, mint említettem, sok látnivaló nincs, sáros földút, egyik oldalon patak, másikon vasúti sínek. Üdítő változatosságot jelentett, h. jött a vonat, integettem a vezetőnek, ő meg visszaintegetett. Zirc házai között megszaporáztuk a lépteinket, a pizzázóba beérve kellemes pizzaillat fogadott, nekem voltak ugyan rejtett félelmeim – és ezek hamarosan be is igazolódtak. Kb. 20 percet vártunk a pizzára, majd kiderült, h. csak sonkás-szalámis van – húst nem evők, így jártatok. Azért persze elkértem a szeletet, TKM és Zoli áldozatosan megfelezték. Amúgy brutálisan nagy szeletek voltak, ó, de szép is lett volna, ha van gombás, vagy csak sima sajtot… én elővettem az egyik szendvicsemet, ami teljes kiőrlésű zsemle volt light mozarella sajttal. TKM a megdöbbenés és viszolygás olyan utánozhatatlan keverékével bámult a szegény zsemlécskére, h. még most is mosolygok, ha eszembe jut. Pedig finom volt. Komolyan.

Túl jártunk már félúton, indultunk tovább, Zircről kifelé a kék- jelzésen a korábbi évekkel ellentétben egy szem hó sem volt:

Ez kellemesen hullámzó terep, mentünk fel-le, haladtunk szépen, Borzavár szélénél újabb pont, a pontőrnek megemlítem a vegetáriánus pizza hiányát, rövid tűnődés után igazat ad nekem, megkérdezi, h. a gombát szeretem-e. Nagyon, mondom.

Egy rendkívül büdös patak mellett haladunk tovább, eme tulajdonságában valószínűleg komoly szerepe van annak, h. a település szennyvizét minden különösebb cécó nélkül beleeresztik a vízbe. Igazuk is van: a halak, békák, növények meg az egyéb kis szemét életformák pusztuljanak csak jól ki belőle! Nehogy már azt higgyék, h. csak úgy beletelepszenek másnak a patakjába! Láthatólag egyesek komolyan megdolgoznak ezeknek az egészséges, jószándékú alapelveknek a betartásáért…

A csapadék határozottan hóra váltott. Mire a következő pontra, a Porva-Csesznek vasútállomásra értünk, kifejezetten kezdtünk behavazódni:

Elég hamar rájöttem, h. elő kell szednem „A” polárt, mert „B” polár bizony nemigen bírja a havazást, és hajlamos átázni… a ponton kaptunk meleg teát, annyira meleget, h. kérnem kellett bele egy kis hideg vizet. Fél 4 körül járt már, mentünk tovább. A havazás hamarosan igazi téli tájat varázsolt körénk:

Szép, nagy pelyhekben hullott a hó elhamdulillah, nagyon örültem neki:

Innen a Zörög-tetőig a kedvenc szakaszom a túrából, kezdett már sötétedni, a hó rendületlenül hullott, mire beértünk a következő pontra, a vinye.hu büfébe, már csaknem sötét volt, a vállamon állt a hó, benn a büfében kaptunk megint teát (én megint kértem bele hideg vizet). Amikor bementünk valahova, a hó elolvadt rajtam, hiába próbáltam kinn lesöpörni a nagyját, éreztem, h. a ruha nedves rajtam, kezdtem fázni, örültem, h. megindultunk felfelé a Zörög-tetőre, kifejezetten jól esett, soha nem szoktam menet közben fázni, és hamarosan most sem fáztam. Felvetettem TKM-nek az ötletet, h. hógolyózzunk fenn a Zörög-tetőn, ő annyira nem volt lelkes, aztán a felfelé menésre koncentráltunk, az ösvény havas volt, a kövek csúsztak. Hamarosan szemből jött egy csapat túrázó, már ők is lámpával, nincs meg a jelzés, mondták. Rövid GPS-vizsgálat kiderítette, h. pár tucat méterrel korábban jobbra kellett volna térni, testületileg visszafordultunk, fenn a tetőn keresgéltük, h. hol a pont, kicsit arrébb meglett a pontőr és a tűz, majd elindultunk lefelé. Ismételten felvetettem a hógolyózás ötletét, és gyúrtam is egy kicsike, mintegy jelképes hógolyót. TKM ellenben 3 db, egyáltalán nem jelképes méretű hógolyóval dobált meg, és rájővén, h. tűzerőnk nem összemérhető, a kölcsönös találatok után kapituláltam. Mindenesetre, túl vagyunk az év első hógolyózásán, és elmondhatom, h. eddig 100%-os találati arányt sikerült produkálnom.

4 km volt már csak hátra, a hó rendületlenül esett, a fejlámpák fényében kavarogtak a hópelyhek, és komoly mennyiségű hótakaró borított mindent:

Jó hangulatban értük el az utolsó pontot, TKM is elégedetten állapította meg, h. azon a szakaszon, ahol mindig el szokott esni, idén már újonnan készült lépcső könnyíti meg a haladást.

Beértünk a célba, ahol jó nagy tömeg volt, ennek ellenére én fogtam a csomagomat, bepréseltem magam a női mosdóba, és átöltöztem száraz ruhába, ami remek érzés volt. Aztán indultunk vissza az autóhoz, ami még jelentős távot és szintet is jelentett, valamint a kocsit mintegy ki is kellett ásni a hóból. Zoli hősiesen és puszta kézzel tisztogatta le a hótakarót Plüssülésről. Komolyan, én attól is majd meghaltam, h. néztem…

Lassan, óvatosan indultunk el a változatlanul kavargó hóesésben, a csúszós, havas úton Hazafelé István meghívott minket vacsorázni. Ne áruljátok el senkinek, h. rántott sajtot ettem sült krumplival, majd pedig somlóit…

Majdnem fél 11 volt már, mikor TKM kitett a ház előtt. Volt még erőm egy gyors zuhanyra, de más semmire – beestem az ágyba, és dupla takaró alatt is fáztam egy darabig, majd átmelegedve lassan elaludtam…

Nagyon szép volt ez a túra, az idei tél első havazásával, szép tájjal és remek társasággal. Ez úton is köszönöm mindenkinek, aki ehhez hozzájárult.