Megbízott szakértőnk kiegészítései

A megrázó információkat szeretném kiegészíteni:

- ha futsz, fölcsapod magad derékig,
- hátul nyakig,
- mást is,
- más is téged,
- innentől kezdve meg már mindegy.

Illetve azt szerettem volna mondani, hogy várom azt a túrát, amikor végig -5 - -10 fokban túrázunk, és nadrágodra kerülő hó nem olvad el, hanem odaragad.

Az még egy másik dimenzió.

Tanúhegyek nyomában

Mottó: Te akartad, szenvedj némán...

Szombat kora reggel indultunk Badacsonytomajba a Tanúhegyek nyomában elnevezésű teljesítménytúrára. Itt az Oktogonon még eső esett, a Móricz Zsigmond körtéren már havas eső, Budaörsön már hó, ami nagyon szép volt, de egyre inkább megfogalmazódott bennem a gondolat, h. botorság volt arra még csak gondolni is, hogy a 42 km-es távra nevezzek. Nagyon bölcsen elkezdtem a 20-23 km-es távok szépségeiről elmélkedni.
Mire Badacsonytomajba értünk, a hóesés elállt, de hihetetlen mennyiségű hó borított mindent. A 20B távra neveztem, ami azt jelentette, h. a túra kisbuszával elvittek volna elméletileg a Szent-György hegyi turistaházig, és onnan kell visszajönni Badacsonytomajba. Gyakorlatilag a sofőr megállt a hegy lábánál, és közölte, h. a kisbusz nem tud felmenni a hóban, ezért induljunk csak el fölfelé, kb. másfél km. a turistaház. Legalább megvolt a bemelegítés.

A rajt a turistaháznál:


Mi voltunk az első indulók, a Csobánc hegyig töretlen hóban mentünk, amely néhol szó szerint térdig ért:


A túraszótárat új kifejezéssel kell bővítenem.

Kalandos - olyan útvonal, amely max. 30 cm széles, kifelé lejtő ösvényen vezet a hegyoldalban, legalább 60 m mély szakadék felett, és amelyet a 30 cm mély hó és/vagy bokáig érő sáros latyak alatt lapuló csúszós, fagyott kövek és faágak tesznek még sokkal szórakoztatóbbá.

Szóval, az út jelentős része kalandos helyeken vezetett. Ettől függetlenül nagyon élveztem a tájat és a mély havat, kiváltképp, miután (igazolva a tapasztalati úton történő tanulás hasznosságát) sikerült rájönnöm, h. hogyan illesszem lábaimra a lábszárvédőt úgy, h. a hó a bakancson kívül maradjon (ideig-óráig):


A túra során voltak feltételes ellenőrzőpontok, amelyeket mind meg kellett találni ahhoz, h. a végén kapjál kitűzőt meg oklevelet (ez sajna csapatunk nem minden tagjának sikerült). Itt egy fára/kőre/bármire kihelyeztek egy zacsit, amelyből önkiszolgáló módon vettél magadnak egy matricát, és ráragasztottad az igazolólapodra. Én ügyesen a kesztyűmet is hozzáragasztottam.


A megmászott hegyekről a kilátás gyönyörű volt, már amennyit sikerült még érzékelni belőle izzadságtól szétmart retinám lukacsos maradványain keresztül:


A szintidő ezen a 23 km-es távon 7 óra volt. Úgy indultam neki, h. ó, ugyan, ez bőségesen elegendő, ennyit 5 óra alatt is meg tudok csinálni. Aha, gondoltam én... Amikor az utolsó hegyről is leértünk, már ment le a Nap, és a műúton már futottam, attól félve, h. kicsúszok a 7 órából, és nem lesz meg a teljesítés...


Végül maradt még 13 percem, mikor befutottam (bevonszoltam magam) a célba :). Életem első téli túrája igazán remekül sikerült, és talán a jövőben sikerül feldolgoznom a megrázó információt, hogy:
- télen hideg van,
- a hó elolvad, és akkor nedves,
- a ruhád is, amin a hó elolvad,
- télen hamar sötétedik,
- a hó csúszik,
- a sáros latyak is,
- vizes kesztyűben fázik az ember keze,
- ha elesel, akkor a kesztyűd vizes lesz,
- ha nem, akkor is,
- MINDENKÉPPEN el fogsz esni,
- többször is,
- mások is.

Valamint az eddigi túratanácsokat kiegészíteném még néhánnyal:
1. Ha azt gondolod, h. normál körülmények között X kilométert tudsz menni, akkor havas időben X/2-t kell bevállalni.
2. Télen KÜLÖNÖSEN fontos a felszerelés kérdése. Előbb-utóbb minden bakancs vagy cipő átázik a hóban, de nem mindegy, h. a túra elejére vagy a végére...
3. A réteges öltözködés életbevágóan fontos. Amíg mész, mindenképp meleged lesz, de mikor megállsz (különösen a végén, és különösen, ha nem kocsival mész haza), fázni fogsz.
4. Több ennivaló kell, mint egy normális időben zajló túrán. Ha éhes vagy, hatványozottan fázol.
5. Majdnem annyi folyadék kell, mint egy forró nyári napon. Meleg tea életmentő lehet. Termoszt venni kell.
6. A célban legyen egy váltás száraz ruhád, de MINDEN: cipő, zokni, nadrág, felső, meleg kabát.

Ettől függetlenül a téli túra REMEK dolog, és remélem, h. insallah veletek is el tudunk menni néhány alkalommal.

Még két jó tanács, megbízott szakértőnk ajánlása alapján

1. Ne feledkezzünk el arról, hogy kb. 10 km felett a túra már nemcsak séta vagy kikapcsolódás, hanem sportteljesítmény is. Márpedig a sportteljesítmény erőfeszítést igényel, elfáradunk tőle, másnap esetleg (khm… biztosan) izomlázunk lesz. Ezek bizony mind-mind a túrázás szépségei közé tartoznak :)
Hadd idézzek egy beszélgetés megbízott szakértőnk és jómagam között, egy teljesítménytúra másnapján:
- Hali! Jó reggelt! Fáj?
- Igen. De honnan tudod?

2. Nagyon fontos az időtényező. Egy x km-es túrát lehet 3 és 6 óra alatt is teljesíteni. Kezdetben elégedjünk meg a 6 órával, aztán megpróbálhatunk javítani az időnkön. Így egyazon útvonal lehet kellemes kikapcsolódás és komolyabb sportteljesítmény is.

Még egy fontos tanács...

a mai túra tükrében.

Még ha EGÉSZEN biztos is vagy benne, hogy a banán nem puha, és BIZTOS nem lesz semmi baja a hátizsákban, a termosz és a szendvicsek között, AKKOR IS tedd bele egy nejlonzacsiba. Saját, külön nejlonzacsiba, ahol önmagán kívül nem ken össze semmi mást. De tényleg, még ha egészen biztos vagy, akkor is...

Néhány tanács a túrákhoz

Mint bizonnyal ti is észrevettétek már, ezen a hétvégén sajna nem lesz túra. Vasárnap jönnek hozzánk kéményt bélelni insallah, tehát a vasárnapi túranap kilőve. Holnap megyünk insallah teljesítmánytúrázni, úgyhogy gondoljatok rám, némi fohászok kíséretében :)
A jövő hét vasárnap insallah megejtjük a Dunakanyar-túrát, hamarosan küldöm a kiírást a részletekkel.
Addig is, amíg túra nélkül kell várakoznotok, egy kis olvasnivaló:

Tanácsok a túrákhoz
1. Legyél tisztában magaddal. Mérd fel a saját erőnlétedet, hogy körülbelül mennyit fogsz bírni, és első alkalommal mindig ennek az ALSÓ határát célozd be. Például, ha úgy gondolod, hogy „én simán tudok gyalogolni 15-20 km-t”, akkor először próbálkozz be egy olyan túrával, amelyik inkább alulról súrolja a 15 km-t. Ha igazad volt, és tényleg simán megy, akkor legközelebb próbálkozhatsz valami nehezebbel. Amikor a túrát kiválasztod magadnak, ne felejtsd el, hogy nemcsak a távolság, hanem a leküzdendő szintkülönbség is fontos. Egy 30 km-es túra is lehet könnyű, és egy 12 km-es is nehéz, ha sok benne a szint.
2. Legyen megfelelő felszerelésed. 8-10 km-t, főleg könnyű terepen, szinte bármiben lehet menni, de ennél hosszabb távon és/vagy nehezebb terepen már nagyon fontos a felszerelés is. Ennek a minimuma:
a. Egy megfelelő túracipő (nem általános, utcai viseletre szánt, és főleg nem piacos „sportcipő”). Legyen kényelmes, ne szorítson, és nem árt, ha befújod impregnáló szprével.
b. Megfelelő zokni. A legjobb egy direkt erre a célra készült túrazokni. Ezek a megfelelő helyeken vastagítva vannak, és sokkal kényelmesebbé teszik a gyaloglást. Mindig legyen nálad egy cserezokni!
c. Megfelelő hátizsák, ami elég nagy ahhoz, hogy minden holmid beleférjen, jól illeszkedik a hátadra, állítható hosszúságú a vállhevedere, és lehetőleg van mell- és derékpántja is.
d. Esőkabát. Akár a legolcsóbb, eldobható típusú is megfelel. Legyen elég nagy ahhoz, hogy rá tudd venni a hátizsákra, és érjen le térdig. Akit egyszer elkap egy komolyabb eső az erdő közepén, az meg fogja tanulni, hogy még a legfelhőtlenebb napos időben is berakjon a hátizsákba egy esőkabátot…
3. Legyél tekintettel a csapat többi tagjára! Ez nagyjából a következőket jelenti:
a. A tempót a csapat leglassúbb tagjához kell igazítani. Kivétel, ha teljesítménytúrán vagyunk, mert akkor mindenki a saját tempójában megy. De ha közösen megyünk, akkor a lemaradókat be kell várni. Nem szép viselkedés és nem menő dolog vagy különleges teljesítmény az, ha valaki előrerohan a többiektől. Ha valaki nagyon menne, az jöjjön el egy teljesítménytúrára, ott aztán mehet, ahogy csak bír :)
b. Ne akarjunk folyton megállni, főleg, ha nincs rá valódi szükség. Ne tartsuk fel feleslegesen a többieket. Ennek az ellenkezője is igaz: aki nem bírja kivárni, amíg a társa lefotóz egy virágot, az jöjjön el egy teljesítménytúrára, lsd. mint fentebb.
c. Ne zárjunk ki senkit a társaságból, ne legyen senki magányos a csapatban, ne szóljuk le senkinek a teljesítményét, tempóját, állóképességét. Ha valaki nagyon erősnek érzi magát, jöjjön el egy teljesítménytúrára, lsd. mint fentebb.
d. Ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe semmi miatt (pl. tériszonya van, fél átmenni a patakon, fél egy bogártól stb.). A túrán is viselkedjünk közösségként!
4. Okosan együnk és igyunk. Mindenképpen elegendő folyadékot vigyünk magunkkal, ami nyáron akár több liter is lehet, kiváltképp, ha útközben nincs vízvételi lehetőség. Ha 32 fokban délben elfogy a vizünk, és a túra este 6-ig tart, akkor bizony nagyon keményen fogunk szenvedni. Inkább legyen a zsák egy kilóval több. Ha a túra pár óránál hosszabb, akkor fontos az evés is, különben előbb-utóbb elfogy az energiánk. Semmiképpen ne együnk (mennyiségileg) sokat, főleg ne egyszerre, mert esély van rá, hogy a legközelebbi komolyabb emelkedőn viszontlátjuk a kajánkat… Amíg a túra nagyobb (és nehezebb) része le nem ment, olyasmiket együnk, aminek a térfogata kicsi, de az energiatartalma nagyobb. Ilyen lehet például egy banán, müzliszelet, fehérjeszelet, energiaszelet, esetleg egy akármilyen csoki (de ezt nem tőlem hallottátok…). Jól jöhet egy alma vagy más gyümölcs is. A túra vége felé, esetleg már végeztével, megehetjük a szendvics(ek)et is. Ne feledkezzünk el a folyadékpótlásról, mindenképpen igyunk, még akkor is, ha nem érezzük magunkat szomjasnak. A sima víz, a limonádé, a tea mind jók, illetve hosszabb túrán hasznosak az izotóniás sportitalok (NEM energiaitalok) is.
5. Tartsuk tiszteletben a túravezetőt. Ne szaladjunk előre, ne maradozzunk le nagyon, ne térjünk le az útról anélkül, hogy szólnánk. Ne akarjuk jobban ismerni a rövidebb utakat, ne szóljuk le az útvonalválasztást. Ne kérdőjelezzük meg a döntéseit (miért pont arra megyünk?). Bárki előtt nyitott a lehetőség, hogy túrát szervezzen, és ha valaki veszi is erre a fáradságot, azt tartsuk tiszteletben.
6. Vannak dolgok, amiken nem lehet segíteni. Ha valaki az erdő közepén jön rá, hogy mégsem tud 10 km-t gyalogolni, vagy mégsem kényelmes a tűsarkú szandál, vagy mégis inkább otthon maradt volna aludni, azzal sajnos nem lehet mit kezdeni. Senki nem fog a vállára venni minket, hogy elvigyen a buszmegállóig. Ilyenkor a legjobb, ha némán, magunkban szenvedünk, és megpróbáljuk legalább a többiek kedvét nem elvenni a túrától. Próbáljunk úgy tenni, mintha jól éreznénk magunkat :). A túra szervezői mindent megtettek, hogy nekünk biztosítsák a szórakozásunkat: kinézték az útvonalat, esetleg be is járták előtte, megszervezték a túrát, stb. Ezek után elég hervasztó nekik azt látni, hogy semmiféle örömöt nem sikerült szerezniük nekünk. Tiszteljük a munkájukat azzal, hogy nem panaszkodunk, és hazaérkezés után ismét alaposan tanulmányozzuk át az 1. és a 2. pontot :). Azonban ha úgy érezzük, hogy reális esély van arra, hogy érdemi segítséget kapjunk, akkor mindenképpen szóljunk a túravezetőnek! (pl: valaki át tudja venni a csomagunk egy részét, tud adni egy cserezoknit, van még vize, stb.)
7. Ha valami komoly bajunk van, rögtön szóljunk a túravezetőnek (asszem rosszul leszek, vérzik az orrom, asszem eltörtem a bokámat, otthagytam a barlangban a telefonomat stb.). Ha egy probléma valóban súlyos, és megoldásra vár, akkor minél hamarabb hozzákezdünk a megoldásához, annál jobb. Ha a probléma mással merül fel, és nem velünk, akkor legyünk türelmesek, ne sóhajtozzunk feltűnően, tartózkodjunk a megjegyzésektől és jelentőségteljes pillantásoktól. Gondoljunk arra, hogy ha nekünk lenne gondunk, mi is azt szeretnénk, ha minél előbb és minél zökkenőmentesebben megoldódna.
8. Indulás előtt legyünk tisztában a vallásjog releváns részével: mit kell tennünk, ha az erdőben ér minket az imaidő, hogyan kell tajammumot végezni, kell-e rövidíteni az imákat, stb. Célszerű úgy elindulni otthonról, hogy legyen vudúnk, ha ez megmarad az imaidőig, akkor jó, ha nem, akkor végezzünk tajammumot. Vigyünk magunkkal valamit, amin lehet imádkozni (egy darab tiszta nejlon is megteszi). A túrázás NEM megfelelő kifogás arra, hogy kihagyjunk egy kötelező imát!
9. Értsük meg, hogy a túrázás bizony jár bizonyos nehézségekkel: az erdőben nincs mosdó, nincs közért, a föld kemény és akár még vizes is, a sziklák magasak, az út meredek, a szúnyogok csípnek, és hol meleg van, hol meg hideg… és még sorolhatnám. Általában ezekben a kérdésekben felesleges háborogni vagy panaszkodni: nem tudunk hirtelen nyilvános vécét telepíteni az út mellé, a napsütéssel nem tudunk mit kezdeni, a hegyek pedig tényleg olyanok, hogy felfelé is kell menni, aztán meg lefelé is… Próbáld meg ezekkel együtt, sőt, éppen ezek miatt élvezni a túrát – a hét többi napján úgyis marad a steril kényelem…