2010. október 30., szombat

Magyar Vándor

Hosszas gondolkodás után a Piros túra résztávja helyett ebbe a rövidebb útba vágtam bele ma reggel, teljesen egyedül. A túra már a Dobogókőre menő buszon extrém túrába fajult, mivel a szerencsétlen kis rövid buszra mintegy 150 ember szeretett volna felszállni...
Majd ezek mind nevezni is szerettek volna, közben hideg volt, fújt a szél, majd megfagytam a rajtban, ezért inkább futva indítottam, mikor végre megkaptam az igazolólapot.
Ehhez tartottam magam a továbbiakban is, ahol lehetett, szokásomtól eltérően futottam... tudni kell, h. még életemben nem futottam többet egyszerre 1600 méternél, és soha nem is gondoltam volna, h. élvezhetném is a dolgot, de nagyon tetszett :)
Az út szép volt, és nem is nehéz (egy-két durva meredek volt benne). Voltak benne kifejezetten romantikus, és főleg nagyon izgalmas részek (lásd: túraszótár). Csak egy helyen tévedtem el, majdnem egy kilométert ráhúzva az egyébként kicsit több, mint 20-as távra (persze az egyik legdurvább meredeken történt...). Gondoltam is út közben, h. ezt a túrát veletek is megcsinálhatjuk egyszer, mert igaz ugyan, h. kicsit hosszabb, mint a szokásos távunk, de tényleg nem nagyon durva. Ráadásul ha nem megyünk be Pilisvörösvár központjába és még azon is túl a túlsó végére (ahol a cél volt), akkor egy 3 km-t le lehet belőle faragni kb.
Végül az eltévedéssel együtt 21 km és kb. 500 m szint lett a túrából, és 3:45 alatt sikerült teljesítenem. És néhány kép az útról:

Hegyoldal. Nyugi, ide nem kell felmenni:


Út a hegy tövében:


Már a túra vége felé, fenyvesen át. Háttérben a nemtommilyen hegyek:

2010. október 27., szerda

Mamutfenyő túra

Tudtad, hogy Budakeszin vannak mamutfenyők? Bizony, igazi, jó nagy mamutfenyők, nem is tudom, hogy van-e máshol az országban.
Eljött az ideje, hogy egy kellemes, kényelmes, nem túl megerőltető túra keretében megtekintsük őket! Figyelem! Szerencsés esetben a résztvevőknek páratlan művészi élményben is részük lehet! ("Völgyvidéken és hegygerincen át" c. dal előadása Hatice és jómagam által, KÉT SZÓLAMBAN)

Útvonal: Hűvösvölgy - Nagykovácsi - Nagy-Kopasz - Budakeszi - Moszkva tér
Találkozó: Október 31. vasárnap, 8:00-kor Hűvösvölgyben, a 61-es villamos végállomásánál (ne aggódjatok, Nagykovácsiig busszal megyünk)
Visszaérkezés: 15-16 óra körül a Moszkva térre
Távolság: kb. 15 km (még én sem jártam ezen az útvonalon)
Szintemelkedés: 500 m körül
Terep: Könnyű, nincs benne túlzottan meredek se le, se felfelé.
Gyerekkompatibilis-e? Önjáró gyermekeknek igen. Kicsiknek, műanyagmotorral, babakocsival nem.
Költségek: BKV-bérlet, és 2 db buszjegy. Ha nincs bérleted, akkor 3 db buszjegy
Mit hozz magaddal?
Legyen rajtad kényelmes cipő. Szandi, sollpapucs szokás szerint kizárva. Mindenképpen hozz egy cserezoknit! Hozz innivalót és valami könnyű ennivalót is magaddal. Forró tea termoszban nem lenne butaság. Öltözz rétegesen, hogy az emelkedőn le-, a kilátóban fel tudj venni valamit insallah. (Most TÉNYLEG lesz kilátó)
Ha valaki kéri a túrabotjaim, az kérem, jelezze előre insallah.
Minden hölgyet és gyermekeit, muszlimokat és nem muszlimokat is szeretettel látunk!

2010. október 25., hétfő

2010. 10. 24. Biatorbány NET

Vasárnap reggel borult, esősre álló időben indultunk el Biatorbágy vasútállomásáról a viadukt felé, amely a túra kiindulási pontja volt:


Mivel én elég régen jártam erre, térkép pedig nincs, kénytelen voltam a GPS-re és halvány emlékeimre hagyatkozni, így rögtön az első kilométer után elhangzott az ismerős "Hát én egyáltalán nem emlékszem, h. valaha is jártam volna erre..." kijelentés. Pedig a jó úton voltunk (ekkor még), és hamarosan el is értük a sziklákat, ahonnan remek kilátás nyílt a környező tájra:


Innen viszonylag egyszerű navigáció jellemezte a túra nagy részét. Közben a nap is kisütött, több percre is.
A gondok itt kezdődtek, itt fordultam ugyanis balra, jobb helyett:


Így a NET valóban beváltotta nevét (bár még így is jobban ment, mint számítottam rá, elhamdulillah), és az út egyik leglátványosabb részét, a Kalapos-sziklát és a környező sziklaperemet sajnos elkerültük (bátortalan javaslatomat, h. másszunk vissza lentről, nem fogadta kitörő lelkesedés). Azért lentről csináltam egy fotót, ott fenn kellett volna lennünk:


De így legalább maradt indokunk, h. a jövőben megismételjük insallah ezt a szép és nem túl nehéz útvonalat, remélhetőleg úgy, h. a sziklaperem sem marad ki belőle.

2010. október 23 - Aba Sámuel emléktúra

Táv: 33,91 km
Szint: 1045 m

Nagy izgalommal vágtam neki ennek a túrának, mert ez volt az első olyan túrám, ami felment a Kékesre. Mint kiderült, alábecsültem ezt a hegyet, mert igencsak megviselt a feljutás :). A túra felfelé menő részének túlnyomó többsége arra a kb. 5-6 km-re koncentrálódott, aminek során fel kellett mászni a Kékesre. Mindazok, akiket az addigi többé-kevésbé sík terepen beelőzgettem, itt szépen visszaelőzgettek, begörcsölt a lábam, le kellett állnom vagy 10 percre, és mire felértem a hegyre, szépen megfogalmazódott bennem a gondoltak, h. én bizony feladom a túrát, és lemegyek busszal. De aztán a pecsételés (és a ponton kapott csoki) után egész jól éreztem magam, gondoltam, már csak 20 km van hátra, az is nagyrészt lefelé, csak nem adom már fel... És jó is, hogy nem adtam fel, mert végül is gond nélkül leértem, elhamdulillah, és a túra valóban nagyon szép volt. Néhány kép:

A Kékes, messziről. Itt még olyan kis ártatlannak látszik:


Felfelé a Kékesre:


Lefelé, színes erdőn át:


A Szent-Anna tó:

2010. október 20., szerda

Október 24. vasárnap - Biatorbágy NET

Most vasárnap insallah sort kerítünk a Biatorbágy NET (Nagy Eltévedős Túra) megrendezésére.
Vannak bizonyos halvány emlékeim, h. merre is kell menni, és fohászkodjunk, h. ez insallah elegendőnek bizonyuljon.
Arra emlékszem, h. a túra nem vészesen hosszú, és csak egy helyen emelkedik kissé:


A többi nem vészes, egyetlen helyen kell kissé óvatosan menni lefelé a sziklák közt, amik viszont gyönyörűek:



Útvonal: Bp. Déli pályaudvar - Biatorbágy - (itt még vannak útvonalak, bővebben lásd a helyszínen) - Bp. Déli pályaudvar
Találkozó: Október 24. vasárnap, 8:00-kor a Déli jegypénztáránál. Ha késel, de odaérsz a vonat indulásáig (8:24), akkor telefonálj, és megvesszük a jegyedet insallah.
Visszaérkezés: Óránként van vonat. Rajtatok múlik, h. melyiket érjük el :) Legfeljebb futunk, mint múlt héten...
Távolság: 14 km
Szintemelkedés: 510 m
Terep: Nem nehéz, egy nagyobb emelkedő van benne, az viszont rövid, és olyan meredek, h. az már inkább vicces. Egy helyen sziklákon kell átkelni, ez viszont nagyon szép.
Gyerekkompatibilis-e? Önjáró gyermekeknek igen. Kicsiknek, műanyagmotorral, babakocsival nem.
Költségek: BKV-bérlet, és a vonatjegy. Budapest-Biatorbágy viszonylatban a teljes árú jegy ára 575 Ft, ha nincs bérleted, ha van bérleted, akkor kevesebb.
Mit hozz magaddal?
Legyen rajtad kényelmes cipő. Szandi, sollpapucs szokás szerint kizárva. Mindenképpen hozz egy cserezoknit! Hozz innivalót és valami könnyű ennivalót is magaddal. Forró tea termoszban nem lenne butaság. Öltözz rétegesen, hogy az emelkedőn le-, a kilátóban fel tudj venni valamit insallah.
Ha valaki kéri a túrabotjaim, az kérem, jelezze előre insallah.
Minden hölgyet és gyermekeit, muszlimokat és nem muszlimokat is szeretettel látunk!

2010. október 18., hétfő

Túraszótár

Közkívánatra - túrák alatti kommunikációs elemek dekódolása:











Dunakanyar

Vasárnap sor került Dunakanyar-túránkra elhamdulillah. Sikerült nem lekésnünk a vonatot, és nem napfényes, de azért kellemes időben öten vágtunk neki az útnak.
A réten még lelkesen virított az őszi kikerics:


Első állomásunk, a Julianus barát kilátó:


Őszi hegyoldal:


Szép túra volt, elhamdulillah jól éreztük magunkat és nagyon szép helyeken jártunk.

A mostani vasárnapra, ha nem lesz esős az idő, insallah a biatorbágyi túrát tervezem. Mindenkit sok szeretettel várunk!

2010. október 12., kedd

2010. 10. 17. Dunakanyar

Útvonal: Nagymaros – Szt. Mihály-hegy – Julianus barát kilátó – Zebegény – Vizes-árok – Nagymaros.
Találkozó: Október 17. vasárnap, 7:45-kor a Nyugati jegypénztáránál. Ha késel, de odaérsz a vonat indulásáig (8:07), akkor telefonálj, és megvesszük a jegyedet insallah.
Visszaérkezés: Minden óra 11 perckor van vonat vissza a Nyugatiba. Rajtatok múlik, h. melyiket érjük el :)
Távolság: 14,5 km
Szintemelkedés: 621 m
Terep: Az elején fel kell menni a hegyre, ami elég meredek. A közepe az lazább, és a végén van még egy kb. fél kilométer emelkedő, ahol nagy valószínűség szerint gyakorta meg fogtok emlékezni Halima felmenőiről. Közepesnél nehezebb talán, de volt már ennél keményebb terepünk is. Mászni nem kell sehol, csak kitartóan menni felfelé.
Gyerekkompatibilis-e? Önjáró gyermekeknek igen. Kicsiknek, műanyagmotorral, babakocsival nem.
Költségek: BKV-bérlet, és a vonatjegy. Budapest-Nagymaros viszonylatban a teljes árú jegy ára 1.100 Ft, ha nincs bérleted, ha van bérleted, akkor 825 Ft.
Mit hozz magaddal?
Legyen rajtad kényelmes cipő. Szandi, sollpapucs szokás szerint kizárva. Mindenképpen hozz egy cserezoknit! Hozz innivalót és valami könnyű ennivalót is magaddal. Forró tea termoszban nem lenne butaság. Öltözz rétegesen, hogy az emelkedőn le-, a kilátóban fel tudj venni valamit insallah.
Ha valaki kéri a túrabotjaim, az kérem, jelezze előre insallah.
Minden hölgyet és gyermekeit, muszlimokat és nem muszlimokat is szeretettel látunk!

2010. október 10., vasárnap

Dunakanyar - 2010. 10. 17.

Kedves testvéreim, kedves barátunk!

A mostani hétvégén insallah megpróbálkozunk a már régóta beígért Dunakanyar-túrával, amelynek egy „a” és egy „b” verzióját gondoltam ki. Mindkét útvonalnak része a Julianus barát kilátó, amelyet három oldalról vesz körül a Duna :)
Mindkét verzió időpontja: 2010. október 17. vasárnap

„A”
Ez a rövidebb és könnyebb táv. Nagymaros – Zebegény, nem sokkal több, mint egy séta.
Távolság: kb. 8 km
Szintemelkedés: 450 m

„B”
Ez már némiképpen sportteljesítményként is értékelhető, de még mindig nem durva. Nagymaros – Zebegény – Nagymaros
Távolság: 14,5 km
Szintemelkedés: 621 m

Úgy tippelem, h. az „a” útvonalat kb. 3-4, a „b” útvonalat kb. 5-7 óra alatt tudjuk teljesíteni. A két útvonal között menet közben is lehet váltani, ha pl. valaki mégis úgy dönt, h. mégsem bírná a hosszabbat.

Tapasztalataim szerint nemigen szoktatok válaszolni a meghívókra (tisztelet a kivételnek, akiknek ezúton is üzenem, h. nagyon szeretem őket!), de most kivételesen azt kérném, hogy MINÉL ELŐBB válaszoljatok. Vendégünk is lesz ezen a túrán insallah, és ha nem túl nagy az érdeklődés, akkor máshová fogom őt vinni. Tehát ha lehetséges, akkor kérlek döntsd el gyorsan, hogy:
- szeretnél-e jönni a túrára,
- az „a” vagy a „b” verziót szeretnéd-e.

Nagyon köszönöm a segítségedet, és várom a válaszokat!

Még két jó tanács, megbízott szakértőnk ajánlása alapján

1. Ne feledkezzünk el arról, hogy kb. 10 km felett a túra már nemcsak séta vagy kikapcsolódás, hanem sportteljesítmény is. Márpedig a sportteljesítmény erőfeszítést igényel, elfáradunk tőle, másnap esetleg (khm… biztosan) izomlázunk lesz. Ezek bizony mind-mind a túrázás szépségei közé tartoznak :)
Hadd idézzek egy beszélgetés megbízott szakértőnk és jómagam között, egy teljesítménytúra másnapján:
- Hali! Jó reggelt! Fáj?
- Igen. De honnan tudod?

2. Nagyon fontos az időtényező. Egy x km-es túrát lehet 3 és 6 óra alatt is teljesíteni. Kezdetben elégedjünk meg a 6 órával, aztán megpróbálhatunk javítani az időnkön. Így egyazon útvonal lehet kellemes kikapcsolódás és komolyabb sportteljesítmény is.

2010. október 9., szombat

Szombati túra

Less Nándor emléktúra, Cserépfalu környékén.
Reggel 7-kor rajtoltunk, a fű még deres volt, én fáztam (ez első emelkedőig. Utána melegem volt.):


Első ellenőrzőpont, kaptárkő a reggeli fényben:


Kisütött a nap, igazán szép (mérsékelten járható) ösvény:


Kilátás az Ódor-vártól:


Ekkora légyölőt találtam!

Még egy fontos tanács...

a mai túra tükrében.

Még ha EGÉSZEN biztos is vagy benne, hogy a banán nem puha, és BIZTOS nem lesz semmi baja a hátizsákban, a termosz és a szendvicsek között, AKKOR IS tedd bele egy nejlonzacsiba. Saját, külön nejlonzacsiba, ahol önmagán kívül nem ken össze semmi mást. De tényleg, még ha egészen biztos vagy, akkor is...

2010. október 8., péntek

Néhány tanács a túrákhoz

Mint bizonnyal ti is észrevettétek már, ezen a hétvégén sajna nem lesz túra. Vasárnap jönnek hozzánk kéményt bélelni insallah, tehát a vasárnapi túranap kilőve. Holnap megyünk insallah teljesítmánytúrázni, úgyhogy gondoljatok rám, némi fohászok kíséretében :)
A jövő hét vasárnap insallah megejtjük a Dunakanyar-túrát, hamarosan küldöm a kiírást a részletekkel.
Addig is, amíg túra nélkül kell várakoznotok, egy kis olvasnivaló:

Tanácsok a túrákhoz
1. Legyél tisztában magaddal. Mérd fel a saját erőnlétedet, hogy körülbelül mennyit fogsz bírni, és első alkalommal mindig ennek az ALSÓ határát célozd be. Például, ha úgy gondolod, hogy „én simán tudok gyalogolni 15-20 km-t”, akkor először próbálkozz be egy olyan túrával, amelyik inkább alulról súrolja a 15 km-t. Ha igazad volt, és tényleg simán megy, akkor legközelebb próbálkozhatsz valami nehezebbel. Amikor a túrát kiválasztod magadnak, ne felejtsd el, hogy nemcsak a távolság, hanem a leküzdendő szintkülönbség is fontos. Egy 30 km-es túra is lehet könnyű, és egy 12 km-es is nehéz, ha sok benne a szint.
2. Legyen megfelelő felszerelésed. 8-10 km-t, főleg könnyű terepen, szinte bármiben lehet menni, de ennél hosszabb távon és/vagy nehezebb terepen már nagyon fontos a felszerelés is. Ennek a minimuma:
a. Egy megfelelő túracipő (nem általános, utcai viseletre szánt, és főleg nem piacos „sportcipő”). Legyen kényelmes, ne szorítson, és nem árt, ha befújod impregnáló szprével.
b. Megfelelő zokni. A legjobb egy direkt erre a célra készült túrazokni. Ezek a megfelelő helyeken vastagítva vannak, és sokkal kényelmesebbé teszik a gyaloglást. Mindig legyen nálad egy cserezokni!
c. Megfelelő hátizsák, ami elég nagy ahhoz, hogy minden holmid beleférjen, jól illeszkedik a hátadra, állítható hosszúságú a vállhevedere, és lehetőleg van mell- és derékpántja is.
d. Esőkabát. Akár a legolcsóbb, eldobható típusú is megfelel. Legyen elég nagy ahhoz, hogy rá tudd venni a hátizsákra, és érjen le térdig. Akit egyszer elkap egy komolyabb eső az erdő közepén, az meg fogja tanulni, hogy még a legfelhőtlenebb napos időben is berakjon a hátizsákba egy esőkabátot…
3. Legyél tekintettel a csapat többi tagjára! Ez nagyjából a következőket jelenti:
a. A tempót a csapat leglassúbb tagjához kell igazítani. Kivétel, ha teljesítménytúrán vagyunk, mert akkor mindenki a saját tempójában megy. De ha közösen megyünk, akkor a lemaradókat be kell várni. Nem szép viselkedés és nem menő dolog vagy különleges teljesítmény az, ha valaki előrerohan a többiektől. Ha valaki nagyon menne, az jöjjön el egy teljesítménytúrára, ott aztán mehet, ahogy csak bír :)
b. Ne akarjunk folyton megállni, főleg, ha nincs rá valódi szükség. Ne tartsuk fel feleslegesen a többieket. Ennek az ellenkezője is igaz: aki nem bírja kivárni, amíg a társa lefotóz egy virágot, az jöjjön el egy teljesítménytúrára, lsd. mint fentebb.
c. Ne zárjunk ki senkit a társaságból, ne legyen senki magányos a csapatban, ne szóljuk le senkinek a teljesítményét, tempóját, állóképességét. Ha valaki nagyon erősnek érzi magát, jöjjön el egy teljesítménytúrára, lsd. mint fentebb.
d. Ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe semmi miatt (pl. tériszonya van, fél átmenni a patakon, fél egy bogártól stb.). A túrán is viselkedjünk közösségként!
4. Okosan együnk és igyunk. Mindenképpen elegendő folyadékot vigyünk magunkkal, ami nyáron akár több liter is lehet, kiváltképp, ha útközben nincs vízvételi lehetőség. Ha 32 fokban délben elfogy a vizünk, és a túra este 6-ig tart, akkor bizony nagyon keményen fogunk szenvedni. Inkább legyen a zsák egy kilóval több. Ha a túra pár óránál hosszabb, akkor fontos az evés is, különben előbb-utóbb elfogy az energiánk. Semmiképpen ne együnk (mennyiségileg) sokat, főleg ne egyszerre, mert esély van rá, hogy a legközelebbi komolyabb emelkedőn viszontlátjuk a kajánkat… Amíg a túra nagyobb (és nehezebb) része le nem ment, olyasmiket együnk, aminek a térfogata kicsi, de az energiatartalma nagyobb. Ilyen lehet például egy banán, müzliszelet, fehérjeszelet, energiaszelet, esetleg egy akármilyen csoki (de ezt nem tőlem hallottátok…). Jól jöhet egy alma vagy más gyümölcs is. A túra vége felé, esetleg már végeztével, megehetjük a szendvics(ek)et is. Ne feledkezzünk el a folyadékpótlásról, mindenképpen igyunk, még akkor is, ha nem érezzük magunkat szomjasnak. A sima víz, a limonádé, a tea mind jók, illetve hosszabb túrán hasznosak az izotóniás sportitalok (NEM energiaitalok) is.
5. Tartsuk tiszteletben a túravezetőt. Ne szaladjunk előre, ne maradozzunk le nagyon, ne térjünk le az útról anélkül, hogy szólnánk. Ne akarjuk jobban ismerni a rövidebb utakat, ne szóljuk le az útvonalválasztást. Ne kérdőjelezzük meg a döntéseit (miért pont arra megyünk?). Bárki előtt nyitott a lehetőség, hogy túrát szervezzen, és ha valaki veszi is erre a fáradságot, azt tartsuk tiszteletben.
6. Vannak dolgok, amiken nem lehet segíteni. Ha valaki az erdő közepén jön rá, hogy mégsem tud 10 km-t gyalogolni, vagy mégsem kényelmes a tűsarkú szandál, vagy mégis inkább otthon maradt volna aludni, azzal sajnos nem lehet mit kezdeni. Senki nem fog a vállára venni minket, hogy elvigyen a buszmegállóig. Ilyenkor a legjobb, ha némán, magunkban szenvedünk, és megpróbáljuk legalább a többiek kedvét nem elvenni a túrától. Próbáljunk úgy tenni, mintha jól éreznénk magunkat :). A túra szervezői mindent megtettek, hogy nekünk biztosítsák a szórakozásunkat: kinézték az útvonalat, esetleg be is járták előtte, megszervezték a túrát, stb. Ezek után elég hervasztó nekik azt látni, hogy semmiféle örömöt nem sikerült szerezniük nekünk. Tiszteljük a munkájukat azzal, hogy nem panaszkodunk, és hazaérkezés után ismét alaposan tanulmányozzuk át az 1. és a 2. pontot :). Azonban ha úgy érezzük, hogy reális esély van arra, hogy érdemi segítséget kapjunk, akkor mindenképpen szóljunk a túravezetőnek! (pl: valaki át tudja venni a csomagunk egy részét, tud adni egy cserezoknit, van még vize, stb.)
7. Ha valami komoly bajunk van, rögtön szóljunk a túravezetőnek (asszem rosszul leszek, vérzik az orrom, asszem eltörtem a bokámat, otthagytam a barlangban a telefonomat stb.). Ha egy probléma valóban súlyos, és megoldásra vár, akkor minél hamarabb hozzákezdünk a megoldásához, annál jobb. Ha a probléma mással merül fel, és nem velünk, akkor legyünk türelmesek, ne sóhajtozzunk feltűnően, tartózkodjunk a megjegyzésektől és jelentőségteljes pillantásoktól. Gondoljunk arra, hogy ha nekünk lenne gondunk, mi is azt szeretnénk, ha minél előbb és minél zökkenőmentesebben megoldódna.
8. Indulás előtt legyünk tisztában a vallásjog releváns részével: mit kell tennünk, ha az erdőben ér minket az imaidő, hogyan kell tajammumot végezni, kell-e rövidíteni az imákat, stb. Célszerű úgy elindulni otthonról, hogy legyen vudúnk, ha ez megmarad az imaidőig, akkor jó, ha nem, akkor végezzünk tajammumot. Vigyünk magunkkal valamit, amin lehet imádkozni (egy darab tiszta nejlon is megteszi). A túrázás NEM megfelelő kifogás arra, hogy kihagyjunk egy kötelező imát!
9. Értsük meg, hogy a túrázás bizony jár bizonyos nehézségekkel: az erdőben nincs mosdó, nincs közért, a föld kemény és akár még vizes is, a sziklák magasak, az út meredek, a szúnyogok csípnek, és hol meleg van, hol meg hideg… és még sorolhatnám. Általában ezekben a kérdésekben felesleges háborogni vagy panaszkodni: nem tudunk hirtelen nyilvános vécét telepíteni az út mellé, a napsütéssel nem tudunk mit kezdeni, a hegyek pedig tényleg olyanok, hogy felfelé is kell menni, aztán meg lefelé is… Próbáld meg ezekkel együtt, sőt, éppen ezek miatt élvezni a túrát – a hét többi napján úgyis marad a steril kényelem…

2010. október 4., hétfő

Végre sikerült...

... elhamdulillah végigmenni idénynyitó túránkat. Nem volt túlzottan napsütéses idő, de elhamdulillah a túrához tökéletesen megfelelt. Nagyon jó volt végre ismét együtt róni az utakat.
Legközelebb is mindenkit sok szeretettel várunk!
És néhány kép:

Rét, őszi színekben:


A Petneházy-réten:


Kilátás a Csergezán-kilátóból:

Szombati túra

A szombati teljesítménytúra helyett a Börzsönyben jártunk (nem találtunk vonzó túrakiírást).
Nagyon szép túra volt, remélem, egyszer veletek is végig tudjuk menni insallah.
A 34 km végén ránk esteledett az erdőben, és roppant kalandos módon tökéletes sötétségben sikerült letévednünk a jelzett útról. Elhamdulillah most már pontosan tudom, h. nem is akartok annyira éjszakai túrára menni :)

És néhány kép szombatról:

Úton, hatalmas fák között:


Az életemért küzdök :)


Börzsönyi panoráma: