Táv: 11 km
Szint: 285 m
Ez volt eddig életem legrövidebb
teljesítménytúrája…
Bevallom, reggel a Szondi után elég
nehezen keltem fel. Fáradt is voltam, keveset is aludtam – lehet, h. ha nem
ígérem meg a húgoméknak, el sem megyek egyedül a túrára. Így azonban nekivágtam
– és nem bántam meg egyáltalán.
Ez a Buda határán túra legkisebb
távja, Csillebérc és Adyliget között. Könnyű séta, de végig szép helyeken megy.
Főleg, mikor közvetlen csillebérc után bevettük magunkat az erdőbe, a kis
szalagozott ösvényeken.
Milyen színű a magasles, szól az
ellenőrző kérdés, megy a tűnődés a helyes válaszon:
Aztán találtam egy jó nagy szarvasbogár
lányt, megmutattuk az utánunk jövő kislánynak és az apukájának, nagy sikert
aratott.
Makkosmárián kaptunk nagyon finom
almát, és bónuszként összefutottunk Szamócával, aki a hosszú távon volt. Nekem
nagyon furcsa volt nézni az ismerősöket, akik mind a hosszún mentek, kicsit
fájt is a szívem. Mondjuk nem esett volna ANNYIRA jól 50 km-t menni a szombat
után…
Átmentünk Budakeszin, az unokahúgom
annyira nem lelkesedett a felfelé vezető betonutakért, de találtunk egy kutat,
és a hideg víz határozottan jól esett.
A Csacsi-réten a ponton volt
mindenféle földi jó, mogyoró, kekszek, pár szem mogyoróval mentünk tovább, a
határkövekről beszéltem – mi másról – majd megállapítottuk, h. az unokahúgom
szinte pont olyan magas, mint egy határkő:
Ekkor amúgy már nagyon meleg volt,
sokkal melegebb, mint szombaton, a nap is sütött, nem is nagyon bántuk, h.
hamarosan beértünk a célba.
Kellemes levezető séta volt a szombati
nap után. Még soha nem indultam ilyen rövid távon, és kicsit sajnálom is, h.
nem mentem hosszabbra, legalább a 25-re. Mondjuk, ha egy túrának köze van a határkövekhez, azzal engem könnyű megfogni, mint tudjátok...
A túra minden szempontból példás volt.
Remek szervezés, minden zökkenőmentes, és, bár mi a táv rövidsége miatt nemigen
igényeltük, remek ellátás. Az útleírás és a szalagozás tökéletes volt. Az
különösen tetszett, h. semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem éreztem
rövidtávosként. Nem volt olyan, h. el az útból mert jönnek az ötvenesek… ellátásból
is ugyanúgy járt minden annak, aki igényelte. Annak különösen örülök, h. az
unokahúgomnak nagyon tetszett az útvonal, (újra) megjött a kedve a túrázáshoz,
ezt külön köszönöm. Még azt is megkérdezte, h. csütörtökön eljöhet-e velem
jelzést festeni.
Egyszóval, remek volt ez a kis séta,
és jövőre insallah hosszabbra tudok jönni megint. Ha majd nem leszek olyan
lekvár, mint most, insallah megint tudok menni az 50-en, bármi is lesz
szombaton J
Mi az, hogy bónuszként? Ha néhány km-es körzetben vagyunk, tuti összefutunk. Úgy látszik, ha akarnánk sem tudnánk elkerülni egymást. :-)
VálaszTörlésIgen, a túra azon része, ahol a 10-esek is jöttek, egész jól jelölt volt, de az eleje és a túra másik fele nagyon gáz volt az itiner és a szalagozás szempontjából is. Többször elkavartunk, benéztük, többen tévelyegtünk, tanácskoztunk és próbáltuk értelmezni az itinert, de mindenki másképp értette. Komolyan mondom engem szellemileg totál lefárasztott ez az 50 km így. Az ellátás tényleg nagyon jó volt végig, de a többi szörnyű. Nekem nem tetszett sajnos. :-(
Érdekes, most, h. ezt mondod, visszanéztem a tavalyi beszámolót:
VálaszTörléshttp://muszlimturaklub.blogspot.hu/2011/06/buda-hataran-50.html
és nekünk is volt, h. kavarogtunk...
Erre nem is emlékeztem amúgy, pedig most már emlékszem, h. az első 25 után gondoltam, h. kiszállok, mielőtt még végleg eltévednék...
Hiába, mindig mondom nektek, h. csak a szépre emlékezeeeeeem...