Barangoló hegyvidék

Táv: 12,9 km

Szint: 435 m

Az előző napi Határjárás után egy kellemes sétának szántam ezt a túrát, kettesben húgommal, mert sem a sógorom, sem az unokahúgom nem vállalkozott. Az útvonal ismert, az elején jelentős FOSlépcső-sorozat, insallah hamar végzünk, és előttünk a délután. Még rétest is ehetünk. Remek.

Az első meglepetés kellemes volt. Bár a kiírás nem ígért semmiféle ellátást, mégis kaptunk útravalónak egy almát és egy sokféle ízből választható müzliszeletet.

A második meglepetés inkább döbbenet volt, amikor közelebbről is megnéztem az itinernek nevezett „izét”. Nem volt nálam sem GPS, sem térkép, mondván, ismerem az útvonalat, az útleírás és/vagy térképvázlat elég lesz. Nos, egyik SEM volt. Fel volt sorolva az ellenőrzőpontok neve, és annyi. Aki járt már erre, tudja, h. a zöld csík jelzés eléggé nehezen követhető a városi szakaszon. Én elhamdulillah nagyjából emlékeztem a Tojás 40 túra valóban profi itinerjéből ismert útvonalra, így kitaláltunk, és közben egész kis csapat állt be mögénk. Időnként hátraszóltam: no, most ismét egy kis lépcső következik, ami nem talált túl lelkes fogadtatásra.

A szervezőket nem egészen értem. Olyan jó kis családi túra lenne ez, és láthatólag nem a legprofibb, éjjel-nappal túrázó közönségnek szervezve. Sok család, gyerekesek, baráti társaságok voltak. Miért nem lehet készíteni egy normális útleírást? Az itineren még 2010-es dátum látható – gondolom, azóta többen is jelezték, h. ez alapján nem lehet tájékozódni. Egyszer kellene csak elkészíteni az útleírást, és ez a gond ki lenne pipálva. Nem értem, h. miért nem lehet ezt rendesen megcsinálni.

Amúgy a túra hozta azt, amit vártunk tőle, az útvonal szép volt, az idő kellemes, és amikor épp nem az itiner miatt dühöngtem, remekül beszélgettünk a húgommal, és a többi túratárssal, bár ez utóbbi beszélgetések elég egyhangúak voltak, és többnyire egyetlen kérdésre korlátozódtak: „Ti tudjátok, merre kell most menni?”

Az, h. a célhoz értünk, semmiből nem derült ki, SŐT, a bejáraton kinn volt a felirat: Pilisi Parkerdő, magánterület! erre én tisztelettudóan visszafordultam, az utánunk jövő túratárs mondta, h. nyugodtan kövessek el magánlaksértést, tavaly is ott volt a cél... Lehet, h. nem lett volna hülyeség legalább egy táblát kitenni, vagy az itinerben jelezni, h. a rom jelzésen kell bemenni a célba - mert erről nem esett említés... a buszhoz menet mi is számos embert elnavigáltunk, akik szintén nem tudták, merre menjenek be a célba.