Táv: 16 km
Szint: 560 m
Vannak rendkívül bonyolult dolgok az
életben. Ilyen számomra a teljes indukció mibenléte, az, h. miért marad meg a
levegőben a repülő, valamint az óraátállítás. Ez utóbbira a Julianus 50
céljában egy túratárs hívta fel a figyelmemet. Hoppácska, gondoltam, akkor
holnap reggel most mi is lesz? Kevesebbet alszunk, magyarázták nekem lassan és
tagoltan, vagyis ha 6-kor kelek, akkor IRL már 7 óra lesz, tehát lekésem a
rajtot. Remek. A húgom felhívott, és közölte, h. igen, mindenképpen jönnének
túrázni, kivétel a gyermeke, akinek a múlt heti Gyermekvasúttól belilult a
köröm a lábán. Hát, nincs más hátra, kelni kell, és menni a túrára.
Lefekvéskor 10-ről 11-re állítottam a
telefonomat, majd az ébresztőt reggel 6-ra. Igen ám, csak arra nem számítottam,
h. ez egy OKOStelefon, és ő magától is át akarja majd állítani az időt. Nem is
ÉRTEM, miért kell ennek itt ugrálnia meg okoskodnia, ahelyett, h. hagyná, h. a
nála okosabb (ez lennék én) állítsa be az ilyesmit… Szóval, mint
kitalálhattátok, a telefont még PLUSZBAN átállította magát, ezért én SZERINTE
6-kor keltem, ami a régi időszámítás szerint viszont 4 volt… fel is tűnt, h.
mintha sötétebb lenne, mint kellene, de hát pont ezért állítgatjuk az órát,
gondoltam… aztán már nagyon gyanús lett, bekapcsoltam a rádiót, és
megállapítottam, h. így jártam. Egyébként iszonyat fáradtnak és álmosnak
éreztem magam, 0 energiával. Megszemléltem a reggeli szánt zabpehely + joghurt
kombinációt, na neee, ezt most ne, gondoltam, majd sütöttem magamnak 2 tojást
kolbásszal, végül is időn volt bőven.
Negyed 8 magasságában megérkeztek a
húgomék, és elindultunk a cél felé, h. ott hagyjuk az autót, és
átvillamosozzunk a rajtba. Kb. fél órán át autóztunk fel-alá, míg a 2 kis utca
közé ékelt még kisebb Toronya utcát megtaláltuk, aztán le a villamoshoz, majd
át a rajtnak helyt adó gimnáziumba.
A túrában nem volt olyan iszonyat sok
szint, viszont ennek szinte teljes egészét letudtuk az első 9 km-ben, ami azért
így már kicsit más. Drága húgom póló + polár + vastag orkán mellény
kombinációban vágott neki a túrának, hiába KÉRLELTEM perceken át, h. legalább a
mellényt hagyja a kocsiban. Ennek eredményeképpen a mellényt az első kb. 500 méter után begyömtük
az én zsákomba, és cipelhettem is egészen a túra végéig. Az emelkedőkön valóban
nemigen fáztunk. Voltak szép, magas helyen lévő kilátópontok:
A húgom még sosem volt korábban a
Hármashatár-hegyen, és most megállapította, h. ez nem is olyan nagy baj.
Viszont VÉGRE sikerült rávennem, h. próbálja ki a túrabotokat, majd a túra
végéig el sem tudtam venni őket tőle:
Bevallom, én már az elején iszonyat
fáradt voltam. Nem is aludtam ki magam, meg azért előző nap is mentem,
egyszóval zselé vagyok, na :). Azért persze mentem, de nemigen kérdezgettem a
húgomékat, h. nem jönnének-e gyorsabban :). Annak is örültem, mikor végre a
zöld csík kellemesen egy szintben haladó útjára értünk. Utána a végén a kék
3szög jelzésen még volt némi felfelé menet, illetve pontosan a „fehér
jelzésalap kék 3szög nélkül” jelzésen:
mert a jelzésfestés még nem fejeződött
be. Az úton haladva kellemes meglepetés
ért, idén még ilyeneket sem láttam, de itt szépen virítottak:
aztán elindultunk a valóban riasztóan
meredek lefelén, amitől a húgom először kicsit pánikolt, de aztán ügyesen
megoldotta:
A városi szakaszra beérve ezúttal már
simán megtaláltuk a Toronya utcát, és kevesebb mint 4 és fél óra alatt benn
voltunk a célban. A célban volt zsíros kenyér és szörp. Útközben viszont semmi,
de semmi, még egy kocka csoki sem – ehhez képest ezer forintos nevezési díj a
tegnapi 600-hoz viszonyítva nem kevés, bár nyilván nem kötelező benevezni egy
túrára, le lehet menni az utat simán nevezés nélkül, és akkor egy fillérbe sem
kerül. Viszont az oklevél, de főleg a kitűző, az nagyon szép, a húgom teljesen
belelkesedett tőle. Én már semmin nem lelkesedtem, hazaérve eldőltem, mint a
kivágott fa, és aludtam egy órát. Nevezzetek papírkutyának :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése