Szint: 1000 m (ezekben az adatokban nem vagyok 100% biztos, lásd lentebb)*
Kedd este úgy éreztem, h. tarthatatlan az az állapot, h. csak ülök egész nap a gép előtt. Mennem kell valahova, döntöttem el. Először gondoltam egy 15-20 km-re, de aztán úgy voltam vele, h. ha már úgyis ki kell mosni a túracuccot, legyen 30.
Szerda reggel ¾ 8-kor már a hűvösvölgyi villamosmegállóban állítgattam a GPS-t.
* A GPS sajna egy óra múlva lemerült. Ebben komoly szerepet játszhatott az, h. este rádugtam a töltőre, majd 5-10 perc múlva kikapcsoltam a hosszabbítót, mert zúgott. No, ebbe volt bedugva a GPS.
Hűvösvölgyben még deres volt a fémkorlát és a padok is. A polár marad, döntöttem el, és indultam a Hárshegyek felé. A nap ezerrel sütött:
Rengeteg virág nyílt, odvas keltikék, tonnányi ibolya, és valamik, amik szerintem (1) bogláros szellőrózsák, (2) galambvirágok voltak:
A Kis-Hárshegyi kilátóig egészen megdöbbentem, h. mennyit kell felfelé menni… eddig még csak az ellenkező irányban jártam itt. Arról is elfeledkeztem, h. a kis-hárshegyi kilátó TÉNYLEG véletlenszerűen egymásra dobált fadarabokból van összeróva. Pont a húgommal beszéltem telefonon, és gondolkodás nélkül felmentem a kilátó tetejére, amely fenn mintegy 30 centis kilengés mutatott. Jajj, le fogok esni, sikkantottam a telefonba a húgomnak, a fák közül épp akkor bukkant ki egy kutyasétáltató 2 kutyával, nem értette, kivel beszélek, felkiabált nekem valamit, mit mond, kérdeztem vissza. Van magával kutya, kutyája van, ismételte meg, nem, halálfélelmem van, válaszoltam én zaklatottan, akkor jó, mondta, és megnyugodva sétált be a fák közé.
Végül élve lejutottam elhamdulillah. Egyre melegebb van, mondam a húgomnak, hol, kérdezett vissza, itt 2 fokot mutat a hőmérő... Sebaj, nekem melegem volt. A polár bekerült a hátizsákba, és ott is maradt végig. A Nagy-Hárshegyre már rutinosan szaladtam fel, fenn ettem egy müzliszeletet, és kezdtem sajnálni, h. egyetlen kiflit hoztam csak magammal. Már nagyon éhes voltam, pedig még nem voltam sehol sem. A Nagy-Hárshegy szokás szerint borítva volt odvas keltikével, hihetetlen erős illat lengett a levegőben. Később is láttam keltikét, a 24 ökrös hegyen is, de hiába, az igazi keltike-land azért csak a Nagy-Hárshegy:
Innen a János-hegyre mentem tovább, majd a Széchényi-hegyre. Útközben találkoztam ezzel a divatos összeállítást – sötét felső, csíkos nadrág – viselő barátommal:
Menettempója a sajátomat idézte, ezért mély szimpátiával tekintettem rá. Természetesen az út közepén próbált előrejutni, én felnyaláboltam, és arrébbraktam, nehogy egy futó rálépjen. Pont arra jött két futólány, az egyik nagyon érdekes arckifejezéssel nézte, amint a kb. 12 centi hosszú csupaszcsigát felszedem az útról…
Amikor a zöld háromszögre tértem, megjelentek a lepkék. Rengeteg volt belőlük, akit érdekel az ilyesmi, jöjjön vasárnap. Előre elmondom, h. a lepkefotózás fázisai a következők:
10 Megpillantod a lepkét, amely az ösvény közepén üldögél, teljes nyugalomban.
20 Megközelíted, amennyire mered.
30 Előveszed a gépet, bekapcsolod, beállítod a beállítandókat
40 Rázoomolsz a lepkére, ujjad a gombon, lenyomod
50 Ebben a pillanatban a lepke felrebben, és pár méterrel arrébb leszáll.
60 Nem érdekelsz, te büdös dög, döntöd el, de ott pár méterre a lepke oly nyugodtan ül, h. nem bírsz ellenállni a lehetőségnek.
70 GO TO 20
A városi szakasz után számomra meglepő sebességgel és könnyedséggel jutottam fel a frank-hegyi turistaházig. Gondolom, szombaton nem fogom ezt mondani a Csóványos felé tartva… A piktortégla-üregeknél megálltam, h. ne másszak be egyikbe sem, már nagyon éhes voltam, de a terv szerint a 24 ökrösön van kaja. Megszaporáztam a lépteimet, és a budaörsi hegyek már ott is voltak, a Csíkos-hegy gyönyörű, mint mindig, a tetején leülök a kőre, amin lyuk van, és megeszem az almámat. Itt mintegy fél órát üldögéltem a napon, utána ügyesen megkerestem a lefelé vezető utat, és irány a 24 ökrös. Ez a kedvenc útvonalam az egész országban, és most különösen gyönyörű volt, frissen kinyílt, óriási tavaszi héricsekkel és fekete kökörcsinekkel:
A szokásos ebédelőhelyen megettem a kiflit, és sajnáltam, h. nincs még egy. Otthonosan szaladtam végig a hátsó úton, két oldalt virágok, keltike, bár nem annyi, mint a Hárshegyen. Sorrento felé mentem le, és egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, h. János-hegy felé megyek haza, és negyvenest csinálok a harmincasból. De, hogy Annát idézzem, „Negyven, az nagyon durva lett volna így szerdára”, el is fáradtam eddigre, meg dolgom is volt, meg éhes is voltam, meg este Korán-óránk is van. Még megfordultam a murvás úton, néztem a sötétzöld fenyőket meg a sötétkék eget:
Elindultam le a buszhoz, és úgy döntöttem, h. ki kell írnom nektek vasárnapra egy meghívót, hátha jön valaki insallah. Tavasz van, az utak szárazak, az erdő gyönyörű. Gyertek insallah.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése