Egy kedves olvasóm szerint nemigen kellene már több beszámolót írnom, mivel gyakorlatilag minden beszámolóm összefoglalható a következőképpen:
"Előtte nagyon pánikoltam, de aztán mégis elindultam. Nagyon nagy sár volt. Az elején gyorsan mentem, később lassabban, aztán a végén megint gyorsan. Nagyon nagy sár volt. Nagyon meredeken kellett felfelé menni. Nem kaptam levegőt. Nagyon nagy sár volt. Nagyon meredeken kellett lefelé menni. Örültem, h. ti nem jöttetek. A végén igyekezni kellett, és nagyon nagy sár volt, de végül mégis beértem szintidőben. Hurrá, hurrá."
Hmmm... Ahogy Megbízott Szakrétőnk mondaná, lehet, h. van ennek némi igazságtartalma?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
... ha egyszer nagy sár volt...?
VálaszTörlés... és ahogy elnézem lesz is még insa Allah.
:-) Imen
Igen, igazad van, de most, h. írtam a beszámolót, végig az járt a fejemben, h. jaj, ne már, tényleg úgy írok, mint a kritika említette...
VálaszTörlésLegközelebb csak bemásolom a sablont, és beszúrom a képeket, oszt jóvan...
A kritika igazságtartalmához nem fér kétség, de én nagyon szeretem a beszámolókat, mindegyik nagyon érdekes. Amikor meg M.Sz. is csatlakozik hozzászólással, akkor még érdekesebb, pl. a te 50 méter magas fogpálcika kilátótornyod, meg az erdei utak az első látásra...
VálaszTörlésD. Gabi