2011. február 8., kedd

Futás, 1.

Reggel fél hétkor kinéztem az ablakon, és megdöbbenve láttam, h. a fű DERES, és a pocsolyák be vannak FAGYVA. Hát ezt meg hogy képzelik, képedtem el, és próbáltam összeegyeztetni ezeket a kérlelhetetlen tényeket az „egy szál futófelső” koncepciómmal. A futófelsőmet túrákon szoktam használni a polár alá, úgynevezett „téli futófelső”, ami azt jelenti, h. nem olyan vékony, mint a selyempapír, hanem kb. mint egy szalvéta. Lenn az emberek kabátban meg pufidzsekiben jártak-keltek az utcán… Most mi legyen, tűnődtem el. Nagy dzseki nincs velem, csak a széldzsekim, na de abban futni – hát az elég szaunaérzés lenne. Végül úgy döntöttem, h. ha megindulok, nem fogok fázni, és legalább lesz motivációm a futáshoz :) Konkrétan futónadrágom nincs, de úgy gondolom, h. egy sima tréningalsó tökéletes a magamfajta kis kezdő amatőrnek. Szürke, tehát színében mintegy passzol a szintén szürke futófelsőhöz.
Némi keresgélés után találtam egy félliteres ásványvizes üveget, ezt teleengedtem vízzel. Aztán cipő fel, és jött a következő dilemma: mit vigyek magammal? Kulcs kell, egyértelmű, papírzsepi, víz – de kell-e telefon? Már nem idegesítenek annyira a telefonhívások, mint tegnap, de szívesebben futottam volna nyugodtan – de akkor hogy mérem az időmet? Végül úgy döntöttem, h. telefon marad, majd itthon szépen megy a stopper, és levonok 10 percet a lemenetel-feljövetel procedúrára. Következő kérdés: kell-e kesztyű? Nekem iszonyat fázós a kezem, majdhogynem kesztyűben is alszom – tehát kesztyű, az MUSZÁJ. Ekképpen felszerelkezve léptem ki a lakásból. A liftben a munkába/iskolába igyekvő család mérsékelt kíváncsisággal szemlélte az érdekes őrültet, aki futócuccban, kendőben, valamint piros-kék-zöld kockás kesztyűben, egy üveg ásványvizet szorongatva, aggódó arckifejezéssel igyekszik lefelé… A lakótelepen belül vezető mintegy 200 méteren gondosan nem futottam, sőt, próbáltam úgy tenni, mint aki ott sincs.
Az első 1500 m gyors gyaloglása után úgy éreztem, h. oké, nekem elég is, mehetünk haza… de persze nem adtam fel, sőt, a betonról letérve rögtön futásra is váltottam. Elég hamar rájöttem, h. a terepfutók NEM véletlenül olyan vékony, inas emberkék. Hát, ez a futás, ez elég kemény dolog. A következő felfedezéseket tettem:
1. Felfelé futni NAGYON nehéz. SOKKAL nehezebb, mint pl. vízszintesen vagy lefelé. A szó szoros értelmében érzed, h. a lábaid elnehezednek. És nem is azért kell visszaváltani lépésbe, mert kifogysz a levegőből (azzal nem volt bajom egyszer sem), hanem azért, mert NEHÉZ a tested, és nehéz felvonszolni az emelkedőn.
2. Ha futsz, SOKKAL nehezebb észrevenni az egyenetlenségeket a talajon. Ezért lényegesen nagyobb az esélyed arra, h. nagyot fogsz esni. Hoppá, kiáltottam lelkesen, majd körülnéztem, h. látott-e valaki. Nem, elhamdulillah. A szeizmográfok nem tudom, h. jeleztek-e.
3. Ekkora távocskára, ilyen hidegben teljesen felesleges vizet vinni. Csak zavar, h. szorongatni kell az üveget. És egy idő után a víz annyira hideg, h. amúgy sem tanácsos inni belőle.
4. Ha futás közben, lendületből ugrod át a fatörzseket, azt a térded meg fogja érezni.
5. Futás közben éhes leszel :)))
6. Mindezek ellenére a futás REMEK dolog. Én nagyon élveztem, teljesen más, mint a túrázás, az újdonság erejével hatott, és úgy érzem, más izmaim reagáltak.
No persze, nem futottam végig az egészet. Nemcsak az erőnlétem (illetve annak szinte teljes hiánya) miatt, hanem azért is, mert a múlt héten sem voltam sehol túrázni, és most annyira élveztem, h. kinn lehetek, h. néha muszáj volt nézelődnöm. De most tényleg, ti kibírnátok, h. ha kb. 2 méter magasan, előttetek 3 méterrel egy mókus bámul rátok a fáról, akkor nem álltok meg visszabámulni? Vagy h. ne gyönyörködjetek el a 24 ökrös hegy panorámájában? Hát gondolom, nem. Visszafelé, a hátsó úton (szerelmem, hátsó út…) kapott el igazán a futás hangulata, itt már lényegesen többet futottam, mint gyalogoltam… Főleg a hátsó út kellemes, enyhe lejtőit élveztem: nagyon jó volt, egy vízilócsorda minden bájával, kecsességével és teljes hangerejével zúdultam le a lejtőkön, a vizesüvegben lötyögött a víz, néha át kellett ugrani (illetve mászni) egy-egy fatörzsön, a talaj száraz volt, csak egy-két buktatós szikla volt rajta (és csak az egyikben estem el elhamdulillah), egyszóval remek reggeli szórakozás volt. Az utolsó 1500 métert már kényelmes tempóban végigkocogtam, egészen a kapuig, tehát a lakótelepen belül eső részt is, és az emberek EGYÁLTALÁN nem néztek furcsán, SŐT, a zebránál pl. azonnal megálltak az autósok, és átengedtek, mikor látták, h. futok.
Nagyon éhesen értem fel, az a fél adag turmix, amit indulás előtt fél órával megittam, már rég eltűnt a gyomromból. A zabkásámmal együtt ültem le megírni nektek, h. futni jó :)))))))
Ja, és mert tudom, h. mennyire eredményorientált világban élünk: 1:26 alatt értem vissza. Insallah meglátjuk, h. holnap tudok-e javítani rajta…

3 megjegyzés:

  1. Salem Aleykum Halima, Allah adjon kitartást holnapra is. :)Komolyan kedvet kaptam a futáshoz, pedig nem is szeretem.Nagyon élvezetes volt olvasni:)Asszem a fiúk nem díjaznák, ha reggel futólépésben mennénk suliba.....bár ahogy így végiggondolom, én is mindig 45 percet gyalogoltam oda, és 45-öt vissza.
    Csak azt nem értem hogy volt neked mindehhez elég egy fél turmix. Én tuti összeestem volna már a séta után.

    Insallah holnap napsütésre ébredsz:)

    Sziszi

    VálaszTörlés
  2. Szalam aleykum,

    A készülődés folyamata, a fatörzseken való átugrások, az erőnléted felvázolása és megélése, a vizilócsordás megjegyzésed és az összes többi dolog annyira jó kedvre derítettek, hogy hangosan röhögtem a gépem felett. Így már mindenki tudja, hogy ezalatt a néhány perc alatt tuti nem dolgoztam. :) Még a könnyem is kicsordult. Fantasztikusan fogalmazol. Írj regényt!!!!!!!!!! Őrületesek a szófordulatok és ez a cinikus humor nekem nagyon bejön! Kitartás! Remélem hamarosan együtt megyünk futni, biztos izgi lesz kettesbe átélni ezt. Igy legalább én is megjelenhetek majd a szösszenetekben, mint egy extra, új szereplő, aki talán még eseménydús fordulatokkal is szolgálhat majd. Mit szólsz?

    Szalam aleykum,
    Adrienn

    VálaszTörlés
  3. Ve alejkum szalam ve rahmatullah,

    Azért szeretnél jönni, h. élőben is röhöghess? Remek lenne szerintem is, bár biztos gyorsabb lennél nálam. Majd ha tudok egy feldühödött vadkant idéző fújtatás NÉLKÜL futni, akkor insallah bevállalhatunk egy közös expedíciót :) Addig is edzek a közös futásra insallah :)

    VálaszTörlés