Futás, 3.

Hát, ma megkaptam azt, amit eddig hiányoltam... reggel olyan brutális izomlázzal ébredtem, h. alig bírtam a másik oldalamra fordulni, h. kikapcsoljam az ébresztőt. Az izmaim rozsdás vezetékek módjára alig-alig mozdultak, úgy éreztem magam, mint egy zárlatos Terminátor.
Ima és egy fél turmix után reggel 7-kor már kinn voltam a házból. Megállapítottam, h. NAGYON hideg van. A tegnapi sár lefagyott. A tócsák befagytak. A lehullott avar is fagyott volt.
Nagyon nehezen indultak a dolgok, az első 1500 m emelkedőjén valahogy felvonszoltam magam, remélve, h. az izmaim bemelegednek, de nem melegedtek, sőt, fáztak. Ennek ellenére a földúton futásra váltottam, illetve hát valami kis csosszanó lépésekre, amik nyomokban a futásra is emlékeztettek. Fáztam, folyt a könnyem, nem láttam semmit.
Az első adandó alkalommal megálltam gyönyörködni a panorámában :) ekkor viszont még jobban fázni kezdtem, tehát maradt a futás. Amúgy az idő (ekkor még) nagyon szép volt: felkelt a Nap, a fák között az ösvényre vetődtek a sugarai, a dér ragyogott a napfényben. Megolvadni nem akart. Mint említettem, hideg volt.
Futás közben láttam egy egészen aprócska kis madarat - talán volt akkora, mint a hüvelykujjam. A szárnya szélén volt egy nagyon jellegzetes "kockás" rész. Hazaérve rákerestem, és sejtésem beigazolódott, ökörszem volt az. Így néz ki az ökörszem.
Már visszafelé, a hátsó úton találkoztam vagy két futóval, vagy egy futóval kétszer. Először elfutott mellettem ellenkező irányba, a 24 ökrös hegy felé. Amikor hallottam, h. fut szembe, reflexszerűen félreugrottam, fel a hegyoldalba, mert az úton nem fértünk volna el ketten. Aztán gondoltam, bele kéne húzni, mert ha erre fut visszafelé is, mégiscsak kissé pironkodnék, ha kiderülne, h. én megtettem 200 métert, ő meg már visszafelé jön :):):) Tehát belehúztam, de hamarosan hallottan a lépteket magam mögött - azt hiszem, nem ugyanaz a futó volt, mert odafelé mintha egy fiatal srác lett volta, most meg hátulról egy 60 körüli bácsi előzött meg. (Vagy szakadás keletkezett az idő-függönyön, és közben eltelt 30 év? Meglátjuk, ha délután Ayse lánya nyit ajtót Ayse helyett, akkor ez történt.) Remek tempóján felbuzdulva próbáltam vele lépést tartani egy ideig, de amikor kiértünk a sárga sáv kereszteződéséhez, feladtam, nekitántorodtam egy fatörzsnek, és azon gondolkodtam, h. az, ami próbál felnyomulni a szájüregembe, az vajon a reggeli turmix, vagy a tüdőm apró darabkái lehetnek...
A tempóból visszavéve kocogtam tovább, amikor leértem a sorompóhoz, visszaváltottam lépésre, de egyrészt azonnal fázni kezdtem, másrészt éreztem, hogy fagynak le az izmaim, így inkább tőlem telhetően kocogtam - kb. egy térdműtétes pingvin stílusában és sebességével.
Ekkorra az idő már teljesen megváltozott. A Nap elbújt, és olyan köd ereszkedett le, h. a betonútról nem láttam az Út Jobb Oldalán Lévő Hegyekből szinte semmit. Hazáig kocogtam, és alig vártam a forró zuhanyt.
Az időm ma is 1:26 lett, bár arányaiban többet futottam a távból, de SOKKAL lassabban. Túlélésre játszottam ma :) de ettől függetlenül nagyon élveztem.