Téli Gyermekvasút

Táv: 6,7 km

Szint: 70 m

Ezen a napon ünnepeltük az unokahúgom születésnapját. Ő még soha nem volt télen, hóban kirándulni, most pedig szeretett volna. ANNYIRA azonban nem, h. bevállalja a 18 km-es hosszabbik távot, így hát megegyeztünk, h. menjünk a rövidkére – legalább megnézi ő is a havas erdőt, és ha tetszik neki, legközelebb hosszabbra is mehetünk.

Az idő remekül alakult, végig esett a hó, és az erdőt is vastag hótakaró borította, nagyon szép volt. 

A rajtba a rajtidő kezdetére érkeztünk. Már kinn, a kerítésen várt minket az egyszemélyes fogadóbizottság:

Nagy tömegre számítottam, ennek ellenére se az indulásnál, se az érkezésnél egyetlen percet sem kellett várnunk. Út közben se volt tömeg, a Normafáig elég zsúfoltan mentünk, aztán ez megszűnt, ugyanis azok közül, akikkel egyszerre rajtoltunk, rajtunk kívül 1 (egy) túratárs jött az előírt útvonalon, az Anna-kápolnához…

A többiek a műúton és/vagy a mellette vezető erdei ösvényen szivárogtak át a János-hegyre, az Anna-kápolnát nemes egyszerűséggel kihagyták, pedig kár volt, nagyon szép volt a környék:

A hó rendületlenül esett, köd is volt, már lentről sem láttuk a kilátót a János-hegyen:

Azért, miután felértünk, felmentünk a legtetejére, mert a húgom és a lánya még nem voltak itt, és jól megnéztük a ködbe burkolózó fákat. Lemászva elindultunk visszafelé a kék kör jelzésen, ahol szintén nem sokan tartottak velünk, a többség megint csak fentebb részletezett megoldást vette igénybe. De így legalább most sem volt tömeg.

Viszont láttunk útközben két sífutót is, ami nekem nagyon tetszett. Nagyon szívesen kipróbálnám  a sífutást, a lesiklás nem tetszik különösebben, de ez olyan igazi mindent beleadós sportnak tűnik, a két srác nagyon ügyesen és dinamikusan csinálta. Ha esetleg valakinek van valami ötlete, h. hogyan lehet ehhez valami edzőt találni, vagy iskolát, vagy mittudomén, ahol ki lehet próbálni, az feltétlenül ossza meg vele. Kéretik figyelembe venni, h. elég béna vagyok J, nem biztos, h. 100%-ban sikerülni fog úgy intézni, h. a lécek legyenek alul, én meg felül J.

A Normafánál az újabb pecsét után mindenkit meghívtam egy rétesre, elgyönyörködtünk a kiszőrösödött faágakban,

aztán pedig besétáltunk a célba. A reggeli fogadóbizottság a nevezők kutyáinak hatására egy szinttel feljebb költözött, de figyelme így sem lankadt:

Pont 2 óra alatt értünk végig, a rajt/célban még neveztek az akkor indulók, most lényegesen hosszabb sor állt, mint reggel, de az érkezésnél nem volt előttünk senki. Az ellátásról nem tudok nyilatkozni, mert igyekeztünk haza az ünnepi ebédre, amit még el is kellett készíteni, így hát az ellátást nem vettük igénybe.

Ez volt életem legrövidebb túrája, kellemes erdei séta volt, és remélem, az unokahúgomat legközelebb hosszabb távra is el lehet majd csalni.