2013. január 21., hétfő

Cseh Tamás emléktúra


Táv: 14,1 km
Szint: 350 m

A húgomék még sohasem voltak igazán havas, téli időben túrázni (kivéve a 7 km-es múlt heti sétát, ahová a sógorom nem jött). Sőt, sohasem voltak még a Pilisben túrázni. Itt volt az alkalom, h. a két elsőt összekössük egymással, és részt vegyünk ezen a kellemes, rövid túrán, ahol már tavaly is jártam. A sógorom a lelkemre kötötte, h. NEHOGY latyak legyen, mert azt ő nem bírja, és akkor elég hisztis lesz. Insallah nem lesz, gondoltam, és reggel 8 előtt pár perccel beszálltam az autójukba lenn a ház előtt.
Gond nélkül Pomázra értünk, itt a rajt megtalálásával már akadt némi gondom, de végül is csak 2 kört tettünk Pomáz belterületén, és meglett a művelődési ház. Neveztünk, és rövid pakolászás után el is indultunk.
A túra első (és utolsó) kb. 2 kilométere Pomáz területén vezet, ami nem lett volna akkora gond, viszont az aszfalt végig úgy le volt fagyva, h. komolyan aggódni kezdtem. Rólam köztudott, h. kb. egy háromlábú vízilótehén* egyensúlyértékével rendelkezem, no, tudni kell, h. a húgom még rosszabb, már ha ezt el tudjátok képzelni. Számos esetben a sógorom segítségére szorult, h. egy-egy útszakaszt le tudjon küzdeni. Megkönnyebbülve tértünk be az erdőbe, bár őket elég megdöbbenésként érte (a) a hóhelyzet (t.i. sok volt belőle), (b) az, h. hóban SOKKAL nehezebb menni. Ráadásul a Lajos-forrásig egy-két kivételtől eltekintve folyamatosan felfelé kell menni – nem vészesen meredek, de főként így, a mély hóban bizony fárasztó volt. Húgomtól ez a szakasz hamarosan kiérdemelte az „erdei taposógép” elnevezést, de sógorom is kifejtette, h. hazatérvén nem gondolkodik ma már komolyabb lábedzésben.

A Janda Vilmos kulcsosháznál ettünk egy-egy banánt, és teát is ittunk. A pont, amely tavaly itt volt, lejjebb költözött az elágazáshoz, ahol tavaly sokan rossz irányba mentek. Ott már pecsételtünk, itt nem kellett. Mentünk tovább a Lajos-forráshoz, változatlanul hóban. Latyak, az elhamdulillah nem volt. Viszont a köd egyre sűrűsödött, a fiataloson átvágva alig látszottak a fák a távolban:

A forrásnál ittam a hideg vízből. A húgom gyanakodva nézett, te már ittál ebből korábban is, kérdezte, minden alkalommal, ha erre járok, feleltem. Megkóstolta, közölte, h. ásványvíz íze van, és különben is nagyon hideg. Amúgy is kezdtünk fázni, tehát elindultunk lefelé.

Lefelé az út lényegesen nehezebben járható volt, jeges, köves, ráadásul egy lovascsapat is elment mellettünk, kétszer is. A zöld- elágazásig még elment a helyzet, ott pecsételtünk a hidegben hősiesen kitartó pontőrnél:

Aztán a további lefelé vezető szakaszon kisebb sikkantásokkal, de azért túljutottunk. Az aszfaltra leérve ismét megállapítottuk, h. NAGYON csúszik, de azért elhamdulillah épségben beóvatoskodtunk a célba.
Nagyon kellemes túra volt, a húgoméknak tetszett a téli erdő, insallah jönnek legközelebb is.

* Megbízott Szakértőnk felhívta figyelmemet, h. a hárompontos a LEGSZILÁRDABB alátámasztás, ezért hozzátenném: olyan háromlábú vízilótehén, amelynek lábai NEM egy egyenlő oldalú háromszög csúcsaiban helyezkednek el. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése