Táv: 14,1
km
Szint: 350
m
A húgomék még sohasem voltak igazán havas, téli időben
túrázni (kivéve a 7 km-es múlt heti sétát, ahová a sógorom nem jött). Sőt,
sohasem voltak még a Pilisben túrázni. Itt volt az alkalom, h. a két elsőt összekössük
egymással, és részt vegyünk ezen a kellemes, rövid túrán, ahol már tavaly is
jártam. A sógorom a lelkemre kötötte, h. NEHOGY latyak legyen, mert azt ő nem
bírja, és akkor elég hisztis lesz. Insallah nem lesz, gondoltam, és reggel 8
előtt pár perccel beszálltam az autójukba lenn a ház előtt.
Gond nélkül Pomázra értünk, itt a rajt megtalálásával már
akadt némi gondom, de végül is csak 2 kört tettünk Pomáz belterületén, és
meglett a művelődési ház. Neveztünk, és rövid pakolászás után el is indultunk.
A túra első (és utolsó) kb. 2 kilométere Pomáz területén
vezet, ami nem lett volna akkora gond, viszont az aszfalt végig úgy le volt
fagyva, h. komolyan aggódni kezdtem. Rólam köztudott, h. kb. egy háromlábú
vízilótehén* egyensúlyértékével rendelkezem, no, tudni kell, h. a húgom még
rosszabb, már ha ezt el tudjátok képzelni. Számos esetben a sógorom segítségére
szorult, h. egy-egy útszakaszt le tudjon küzdeni. Megkönnyebbülve tértünk be az
erdőbe, bár őket elég megdöbbenésként érte (a) a hóhelyzet (t.i. sok volt
belőle), (b) az, h. hóban SOKKAL nehezebb menni. Ráadásul a Lajos-forrásig
egy-két kivételtől eltekintve folyamatosan felfelé kell menni – nem vészesen
meredek, de főként így, a mély hóban bizony fárasztó volt. Húgomtól ez a
szakasz hamarosan kiérdemelte az „erdei taposógép” elnevezést, de sógorom is
kifejtette, h. hazatérvén nem gondolkodik ma már komolyabb lábedzésben.
A Janda Vilmos kulcsosháznál ettünk egy-egy banánt, és teát
is ittunk. A pont, amely tavaly itt volt, lejjebb költözött az elágazáshoz,
ahol tavaly sokan rossz irányba mentek. Ott már pecsételtünk, itt nem kellett.
Mentünk tovább a Lajos-forráshoz, változatlanul hóban. Latyak, az elhamdulillah
nem volt. Viszont a köd egyre sűrűsödött, a fiataloson átvágva alig látszottak a fák a távolban:
A forrásnál ittam a hideg vízből. A húgom gyanakodva nézett,
te már ittál ebből korábban is, kérdezte, minden alkalommal, ha erre járok,
feleltem. Megkóstolta, közölte, h. ásványvíz íze van, és különben is nagyon
hideg. Amúgy is kezdtünk fázni, tehát elindultunk lefelé.
Lefelé az út lényegesen nehezebben járható volt, jeges,
köves, ráadásul egy lovascsapat is elment mellettünk, kétszer is. A zöld-
elágazásig még elment a helyzet, ott pecsételtünk a hidegben hősiesen kitartó
pontőrnél:
Aztán a további lefelé vezető szakaszon kisebb
sikkantásokkal, de azért túljutottunk. Az aszfaltra leérve ismét
megállapítottuk, h. NAGYON csúszik, de azért elhamdulillah épségben
beóvatoskodtunk a célba.
Nagyon kellemes túra volt, a húgoméknak tetszett a téli
erdő, insallah jönnek legközelebb is.
* Megbízott Szakértőnk felhívta figyelmemet, h. a hárompontos
a LEGSZILÁRDABB alátámasztás, ezért hozzátenném: olyan háromlábú vízilótehén,
amelynek lábai NEM egy egyenlő oldalú háromszög csúcsaiban helyezkednek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése