Budaörsi Kopárok

Táv: 19,2 km

Szint: 723 m

Bevallom, mikor megláttam ezt a túrakiírást, összeszorult a szívem. Tudjátok, h. a budaörsi hegyeket mennyire szeretem, ott van a szerelmem, a hátsó út, meg a kedvenc hegyem, a Csíkos-hegy, amely olyanok mellett szerepel a „kedvenc hegyek” nyilvántartásban, mint pl. a Csóványos… Szóval erős mezőnyben. Egészen megijedtem. Tudom milyenek a Budapest környéki, viszonylag rövid távú túrák: ezer ember, gyerekekkel, kutyákkal, szeméttel, virágszedéssel, ide-oda kavargással… mi lesz, ha mindezt ráeresztik a tényleg nagyon különleges, csomó ritka növénynek otthont adó területre? Ott kell lennem, döntöttem el, ha kell, a testemmel fogom védeni a magyar méreggyilkot! :):):)

Előrebocsátanám, h. a szervezők nagyon jól megoldották a túrát. A kiemelten védett területeket nem is érintettük, gondolom, oda engedélyt sem adtak volna a természetvédelmi hatóságok, ennek ellenére voltak nagyon szép helyek, gyönyörű kilátások, és ha valaki először járt erre, annak is megfogalmazódhatott a fejében a gondolat, h. „ide még visszajövök”.

Azt is el kell mondanom, h. a szervezőkről csak pozitív dolgokat tudok írni. A hét során írtam nekik, h. bár a túrakiírásban nem szerepel a csomagmegőrzés, otthagyhatnám-e mégis a táskámat a rajtban, és azonnal igent mondtak. Már a rajtban zsíros kenyérrel kínálgattak, „még el sem indultunk”, szabadkozott kissé zavartan TKM, útközben kétszer volt csoki (800 HUF nevezési díj és 20 km táv mellett…), és a célban is rengeteg enni- és innivaló (bár a vegetáriánusok a saját szendvicseikre voltak utalva). Az útvonal is jól volt összeállítva, érdekes, szép részeket érintett a lehetőségekhez mérten, és a különösen értékes helyeket pedig megkímélte a tömegtől.

A túrára eljött Tonnakilométer is, akinek mondtam, h. nagyon szép ám errefelé, és szívesen mutatok pár titkos helyet. Azt nem említettem, h. a titkos helyekre vezető út „kicsit emelkedni fog” (lsd. Túraszótár), sőt, többnyire érdekes, romantikus és vadregényes (lsd. uo.):

Valamint az első titkos helyről lejövet találkoztunk a tegnapi beszámolóban említett Szamócával, aki ezek után velünk tartott a további titkos helyekre, amely döntését szerintem az út során később több alkalommal felülbírálta.

Az idő szép volt, bár még mindig szeles, de a nap sütött. A titkos helyeken kívül 4 ládát is felkerestünk, még ha néhol kissé durván kellett is lemászni értük:

Néhány különösen szép Titkos Hely, pl. a Csíkos-hegy vagy a Fekete-szikla ezúttal kimaradt. Viszont mentünk a hátsó úton, és innen másztunk fel a Halott Fához, az NHO módszer alkalmazásával. A tenyeremről egy darab bőr ott figyel most valahol a hegyoldal tüskebokrainak egyikén. Hacsak azóta meg nem ették a hangyák.

Én már vagy 2 hónapja nem jártam erre, ezért nagyon élveztem a túrát, a rengeteg virágot, és azt, h. végre én is tudok valahol navigálni… Később TKM a tracket nézegetve meg is jegyezte: igen, néhol valóban mentünk a túra útvonalán...