Óbudai határtúra

Táv: 16 km

Szint: 560 m

Hajnalban ¾ 4-kor felébredtem arra, h. brutális éhes vagyok… miután megettem egy rozskiflit szalámival és fél üveg mustárral (ezt ne kérdezzétek, h. honnan jött, de ANNYIRA kívántam a mustárt, h. az nem normális), úgy éreztem, most már kibírom reggelig…

Reggel nagy kedvem nem volt felkelni. Fáradt voltam a szombati túrától, meg álmos is. De a húgom és a lánya is ígérkezett a túrára, nincs mese, kelni kellett.

Tavaly is voltunk már ezen a túrán, és most még a fényképezőgépemet is otthon felejtettem, ezért nem sok mindent tudok írni, csak két dolgot emelnék ki.

Az egyik, h. valami BRUTÁLIS hideg volt végig. Ez nekünk sajna eléggé rányomta bélyegét a napra, mert a húgom és a gyermek nem öltöztek fel kellőképpen, így végig menet közben is fáztak. Én már ugye elővettem a télire nyugdíjazott Kövér Testet, a szombati túrán nem is volt gond, itt azonban befagyott… szóval hideg volt, na, igazi téli túra március végén… én nagyon szeretem a telet, meg a havat, de most már azért lassan elég lenne ám belőle.

A másik, h. nekem sokkal jobban tetszett a túra, mint tavaly. Pedig az útvonal, pontok stb. ugyanaz volt gyakorlatilag. De idén a pontőrök sokkal, de sokkal kedvesebbek és lelkesebbek voltak, nem úgy néztek ki, mint akiket odaparancsoltak pontőrködni, és már alig várják, h. mehessenek haza. És még arról is volt elképzelésük, h. hol vagyunk, és merre kell menni.

Engem a túrán annyira nem érdekel az ellátás, h. mit adnak útközben, meg h. mennyi a nevezés. Néha szívom a fogam, h. ez bizony drága volt. De a kiírásban benne van a nevezési díj, ha sokallom, nem megyek, és kész. De az, h. jó hangulat legyen, szívesen fogadjanak, kedvesek legyenek, az nagyon fontos. Idén sokkal jobban megvolt ez a túrán. Az már csak kis plusz, h. a célban a zsíros mellett idén vajas kenyér is volt. Útközben valóban nem adtak semmit, de ez úgy vélem, 16 km-en kibírható. Nekem nem hiányzott. A tavalyi túra után nagyon haboztam, h. eljöjjek-e idén, de mivel az unokahúgomnak kedve volt sétálni, mondtam, oké, menjünk. És elhamdulillah én a tavalyihoz képest úgy érzem, a túra határozottan fejlődött. A szombati után még kellemes is volt, a célban sokkal kevésbé éreztem szétrángatva az ízületeimet meg az izmaimat, mint a rajtban. Egyszóval, ha jövőre belefér az időbeosztásba, újra megpróbáljuk insallah.