Táv: 20 km
Szint: 600m
Hú, most látom csak, h. erről a túráról elfelejtettem írni.
Pedig nagyon jó kis túra volt, megérdemli.
A Téli Mátra apró kellemetlenségei miatt úgy ébredtem
reggel, h. egy nagy vérrög helyezkedett el az orromban. Jaja, tudom,
gusztustalan. Valóban az volt. Nem volt azonban idő ezen merengeni, mert jöttek
a húgomék, h. a rajtba transzportáljanak engem is. Ha nem is a rajtidő elejére,
de viszonylag korán ott is voltunk. Csak egyszer néztük be, h. merre kéne
fordulni a kocsival.
Az autó hőmérője -11 fokot mutatott, ááá, biztos téved,
gondoltam, aztán mikor kiszálltunk, rájöttem, h. nem is… NAGYON hideg volt. Az
előnevezésnek köszönhetően a rajt gyorsan ment, vacogva vágtunk neki a
Nagykovácsiból kivezető sárga jelzésnek. Erre indultunk a BHTCS-n, meséltem
némi nosztalgiával húgoméknak.
Meg kellett állapítanom, h. itt bizony több hó van, mint a
Mátrában volt… Egész pontosan a mai időjárás hozta azt, amit előző nap a
Mátrában vártam volna: kemény mínuszok és nagy hó. Sógorom meg volt győződve,
h. (mivel a városban nincs, ezért) nem lesz hó, és most teljes döbbenet
uralkodott el rajta, h. pedig de igen:
A havas erdő nagyon szép volt, jó hangulatban haladtunk
némileg felfelé:
Az első ponton kaptunk nagyon finom csokit, és lelkesen
közöltem a húgomékkal, h. felmegyünk a Nagy-Szénásra – ők még soha nem jártak
ott.
Hát, a Nagy-Szénás, az bizony durva volt. Megolvadhatott
valamikor, és most egyetlen nagy jégpályává fagyott az egész:
A húgom, aki még nálam is rosszabb egyensúlyérzékkel
rendelkezik – tudom, h. nehéz ezt elképzelni – teljes rémületben, de derekasan
helyt állt:
Körülöttünk estek-keltek a túrázók, volt, aki
méltatlankodott, h. miért nem vették ki az útvonalból ezt a veszélyes részt. El
tudom képzelni, h. – mivel a legkisebb táv is erre jött – a nem annyira
rutinosak vagy a kisgyerekkel érkezők nehezen küzdötték le ezt a szakaszt, de
kár lett volna kihagyni, mert a táj, a kilátás és a szokásos szénás-stílusúra
fagyott bokrok gyönyörűek voltak:
Talán azt lehetett volna tenni, h. a rajtban kiírni, h. ez a
rész nehezen járható, veszélyes, aki nem akarja, ne vállalja be, és akkor senki
nem pampogott volna, mert figyelmeztetve lett, és ha mégis odament, akkor már
úgy járt. Mi elhamdulillah sikeresen leértünk, esés nélkül, és hamarosan be is
értünk Nagykovácsiba. Ugyanis, mint a túra elnevezésében szereplő „nyolcas”
kifejezésből mintegy következtethettek rá, a túra útvonala egy nyolcast írt le
Nagykovácsi érintésével. Tehát vissza a faluba, majd az ellenkező oldalon
indultunk a Nagy-Kopasz felé. Errefelé jártunk már máskor is, de a rengeteg hó
nagyon szórakoztató és szép volt, nagyon élveztük a sétát. Hamarosan feltűnt a
kilátó:
Ez alkalommal csak a feléig mentünk fel, h. a havas tájat
megcsodáljuk, mert elég hideg volt, nem volt kedvünk a tetején a szélben
ácsorogni. Indultunk vissza Nagykovácsiba, egy idősebb párt még
útbaigazítottunk, mert nem igazán igazodtak ki az itineren. Megjegyzem, én is
sajnáltam, h. nem nyomtattam ki a túra honlapjáról a térképet, ami az itineren
már nem volt rajta… mondjuk én sokat járam erre, nem okozott gondot eligazodni,
de a szöveges leírás alapján a húgom nem egészen volt képben, h. merre kell
menni, szívesen megmutattam volna neki a térképen.
Leértünk Nagykovácsiba, megkaptuk a díjazást, és a
tavalyihoz hasonlóan brutál finom pogácsát. Illetve megkaptam a PMTT bronz
jelvényt is, ami nagyon-nagyon szép. Kicsit még beszélgettünk a túratársakkal,
és indultunk haza. Nagyon kellemes túra volt, insallah jövőre is jövünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése