Táv: 43,5
km
Szint: 1610
m
Mivel rajtam kívül senki sem szeretett volna a Barcika
túrára menni, nekem meg nagyon messze van, ezt a túrát választottam, immár
harmadszor. Most azzal az apró különbséggel, h. a húgom is becsatlakozott a
20-as távra. Megbeszéltük, h. Normafánál, az ő rajtjukban találkozunk.
Reggel időben sikerült felkelnem, de aztán elkezdtem a
szokásos szerencsétlenkedést… ennek ellenére egy végső rohammal sikerült
bevennem a Moszkva térről 6:21-kor induló villamost. Fél 7-től lehetett
rajtolni a Márton Áron térről. A rajtban többen voltak, mint tavaly, de lehet,
h. csak azért, mert tavaly sikerült az eggyel korábbi villamost is elérni:
Összekészítettem a szállításra szánt csomagomat,
öltözködtem, pakolásztam, mire beálltam a rajtsor végére, azok, akikkel
egyszerre érkeztem, már messze jártak. Hideg volt, legalábbis én fáztam, nagy
lendülettel indultam az Ördögorom felé, megelőzte, egy túratársat, majd a
műútra kiérve lendületesen kanyarodtam jobbra. Túratárs utánam. Kb. 30-40 m után bevillant, h. tavaly
csak nagyon keveset kellett ezen a műúton menni, itiner elő: „a műúton balra 10 m után…”. Megtorpanás,
fordulás, balra kellett volna fordulni, mondom kedves mosollyal, a kolléga
rezzenéstelen arccal fogadja az infót, és meg is van a feljáró az Ördög-oromhoz.
Nagyon szeretem ezt a helyet, ha megjön a tavasz, és nem fog állandóan zuhogni
az a KRETÉN hó, mint pl. most is, akkor insallah veletek is eljövünk ide:
7 előtt 5 perccel sikerült végül rajtolni, a húgommal úgy
beszéltük meg, h. 8-ra a Normafánál lesz, bele kellett hát húzni, h. ne várjon
sokat. Előző este azt mondtam neki, h. „ááá, nem lesz számottevő hó”, hát pedig
de volt. A Széchényi-hegyet komoly hó borította:
És ez megmaradt Normafánál is, bekanyarodtam a síházhoz, a
hosszú távnak ott nincs pont, szólt utánam 2 túratárs, tudom, csak felszedek
egy nőt, mondtam, és így is lett. Ittam egy kortyot, és indultunk is tovább.
Ezen a részen, a Normafa-Disznófő-Árpád-kilátó-Solymár szakaszon már rengeteget
jártam, sőt, egyszer már a húgom is volt egy részén, csak pont ellenkező
irányba. De persze hóban azért más minden. Ennek ellenére jó tempóban mentünk,
közben arról beszélgetve, h. milyen jó a húgoméknak, h. a Mátra-kupás túrákból
kettőt is kinéztem, amire ők fognak vinni engem kocsival…
Az Árpád-kilátónál kaptunk Balaton-szeletet, és ettünk a
saját ellátmányból is, mert nekem már hallhatóan korgott a gyomrom… A
Hármashatár-hegy oldalában megálltam kicsit fényképezni, annyira szépen
ragyogott a fákra fagyott jég a napfényben:
Továbbindulva felvázoltam húgomnak, h. Solymár előtt sár
lesz, készüljön fel. Ugyan már, mondta ő, nem gond egy kis sár, majd
kikerüljük, mondta. Persze, mert te azt hiszed,
h. láttál már sarat, feleltem, de nem nagyon vette komolyan, amit mondtam…
egészen addig, míg ki nem értünk a Solymár előtti szakaszra, ahol nem volt
AKKORA sár, mint szokott, de így is igencsak durva volt. Mentem elöl, a húgom
utánam, hitetlenkedve, néha zavart nevetéssel kifejtve, h. ilyen nincs is.
Pedig volt. Amikor egyszer rossz helyre léptem, megdöbbenve néztük a sárban
eltűnő bakancsomat, és azt, h. a sár FELÜLRŐL folyik bele…
A vár után az út egy része patakká alakult, de a sár nem
volt olyan durva, mint amire számítottam, mint pl. 2 éve a Tojáson volt.
Húgomnak elég volt ez is, az út hátralevő részében élénken tiltakozott az
ellen, h. átsétáljon velem Nagykovácsiba. Ennek volt egy jó oldala (szerintem a
Zsíros-hegy erről az oldalról sunyi), és egy rossz (lemaradt a brutál finom
lekváros kenyérről). Én pecsételtem, őt átvette az oklevelet meg a rókás
kitűzőt, én ettem egy szenyát:
Aztán, húgomat a megfelelő buszra felrakva, indultam is
tovább. még Solymáron találtam ezt a cuki, szőrös állatot Adriennek:
Visszatért a hó, megküzdöttem a Zsíros-heggyel, aztán a másik oldalán
besétáltam Nagykovácsiba. Hogy ez a falu milyen hosszú! Azt hittem, sose érek a
pontra. A ponton található vajas-hagymás kenyerek és különböző házilekvárok
viszont kárpótoltak. Pár percet elidőztem a táplálkozással, aztán indultam a
Nagy-Kopasz felé. Miután a zöldΔ jelzés kiért a fiatal erdőből, utánakiabáltam
két túratársnak, h. nem jobbra kell menni, hanem balra. Hitték is, meg nem is,
de aztán végül mégiscsak utánam jöttek.
Alig pár km múlva kiderült, h. helyesen tették:
A ponton megint volt Balaton-szelet, valamint jól
kikérdeztem a pontőrt az útvonalváltozásról, ugyanis már a rajtban szóltak, h.
a kőbánya felé nem lehet menni, mert a vadászoknak – az engedély és előzetes
egyeztetés ellenére – ELŐZŐ ESTE jutott eszükbe, h. ott ők mégis vadásznának,
és lefújják a túrát, vagy legalábbis azt, h. a túra arra menjen. Egyre kevésbé
kedvelem a vadászokat, és akkor most nagyon enyhén fogalmaztam…
Elhamdulillah a változás nagyon, nagyon egyszerű és jól
követhető volt: mikor bejön a közös pirosΔ és zöld plusz, azon el kell menni
balra, majd mikor szétválnak, a zöld pluszon kell maradni, jobbra. Ez oly
könnyű, mondhatni primitív volt, h. még nekem sem okozott semmiféle gondot
követni. Mondjuk az okozott gondot, h. a zöld+ lefelé vezető szakasza
ismételten brutál sáros volt, de már nem érdekelt, csak arra ügyeltem, h. ne
essek el. Mikor kiértünk a karámok közé, a sík részre, no, ott akkora sár volt,
lótrágyával vegyest, h. a vállalkozóbb kedvű túratársak inkább bemásztak a villanypásztor
alatt-felett a füves karámba, és ott jöttek. Én maradtam az úton. A sár nem
fáj. A villanypásztor igen.
Hamarosan meglett az utolsó pont a Mamutfenyőknél:
Innen már csak kb. 1 km volt hátra, én a városi szakaszokon még az
egyébkéntnél is rosszabbul tájékozódom, ezért beálltam néhány túratárs mögé, és
együtt értünk be a célba. Közben István felajánlotta, h. elvisz kocsival a
másnapi pilisi túrára.
A busz persze pont az orrom előtt ment el, sebaj, megvártam
a következőt. Otthon összepakoltam a másnapi cuccomat, és mentem aludni.
Éjjel 1 körül arra ébredtem, h. valami nem oké. Rövid
vizsgálódás kiderítette, h. 39 fokos lázam van… ezért sajna a másnapi túrát
kénytelen voltam lemondani. A vasárnapot szinte teljes egészében átaludtam, és
hétfőn már semmi, de tényleg semmi bajom nem volt. Sajnálom a túrát L,
de jövőre insallah ott leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése