2012. május 29., kedd

Budaörsi Dolomitok


Táv: 21,2 km
Szint: 880 m

Ez a túra több okból is vonzott, egyrészt, ugye a budaörsi hegyek, azokat nagyon szeretem. Másrészt, délután 2-ig haza kellett érnem, mert 3-tól programunk volt. Harmadrészt, volt némi eső a hét elején, és arra gondoltam, h. esetleg gombástojás…
Így reggel 7-kor már a rajtban voltam, h. még a gombakereséssel együtt is beleférjek az időtervbe. A Kő-hegy felé indultunk, nem meglepő módon. A budaörsi teljesítménytúrákkal az a gondom csak, h. az igazán szép helyekre nem visznek el. Viszont azok az igazán szép helyek meg védett szigorúan védett területek, ezért jó is, h. oda nem visznek… igen, tudom, ez kicsit önellentmondás, a megoldás az, h. magántúrán is el kell menni errefelé. De még így is látszott, h. a növények gyönyörűek:

A Kő-hegyen volt az első pont, ahol a pontőrökön kívül egy jó nagy szamár is volt, amely iszonytató hangon üvöltözött, főleg, ha fotózni próbálták:

Innen nagyon szép és hangulatos útvonalon mentünk az Odvas-hegy oldalában. Utolért két futó, ez már a Törökugrató, kérdezte egyik a másikat, nem hiszem, felelte az, mert az 6,4 km-nél van, és annyit még nem jöttünk. Ez az Odvas-hegy, a Törökugrató meg ott van, mutattam a távolba, ahol valóban ott volt a Törökugrató. Az utóbbi időben elég sokat jártam erre, de most a lehető legelőnyösebb oldaláról közelítettük meg:

Hamarosan el is értem odáig, és innentől a sárga csík jelzésen kellett menni.
Itt kiemelném, h. az itiner nagyon jó volt, nagyon pontos és használható leírással, szerintem lehetetlen volt eltévedni, ha valaki azt figyelte. Viszont a sárga csíkon, ahol a Felsőszállás utca előtt bevág balra az erdőbe, az utca elején volt egy sárga szalag, ami nem tudom, hogy került oda, de az útvonalat eddig is sárga szalagokkal erősítették meg… A három emberből, aki elindult arrafelé, kettőt sikerült lebeszélnem, a harmadik nem hallgatott rám, és ment tovább arra. Insallah valahogy visszatalált az útvonalra. A sorompónál elbúcsúztam az alkalmi túratársaktól, és bevettem magam az erdőbe, a Titkos Őzlábgombalelő Helyre, ahol szinte mindig van 1-2 gomba. Most azonban nem volt, vették a kalapjukat, és továbbálltak alighanem. Mintegy félórás sűrűben bujkálás után kiverekedtem magam, és mentem tovább a sárgán a Murvás Útig, ahol adtak nápolyiszeletet, és mentünk tovább a piros +-ig, majd Csillebércre. Itt remek hagymás-vajas kenyerek voltak, és szörp is. 

Aztán következett a túrának az a része, amit én sem ismertem: a Tűzkő-hegy meg a Nap-hegy, két parkerdő, de nagyon szép volt mind a kettő. Sosem jártam még erre, és meglepett, h. ilyen is van itt. Mondjuk addig elég sokat kellett aszfalton menni, és a piros kör jelzés is el-eltünedezett… aztán bevezetett egy jó kis szeméttelepbe, a szélén kiszuperált fotelban hajléktalan (külsejű) bácsi üldögélt, a többiek arra mentek, a villanyoszlop felé, közölte segítőkészen. Én is arra mentem. A leírás alapján már nem volt nehéz megtalálni a parkerdő bejáratát:

A Tűzkő-hegyen, már a ponton túl, a gerincen mentem, amikor SZEMBŐL érkezett néhány túratárs, akikkel korábban találkoztam. Lám-lám, nemcsak én végzek eltévedéstudományi kutatásokat…
Aztán a Nap-hegyi parkerdő előtt megint szembe jött valaki, h. volt-e pont… igen, mondom, a Tűzkő-hegyen. Messze van, kérdezte. Hát ja, csúszott ki a számon, majd igyekeztem enyhíteni: ááá, nem annyira… Visszament szegény. A naphegyi rész is kellemes volt, jót tudnánk ide is kirándulni veletek:

Én innen már hamar benn voltam, szép emléklap és inkább érdekes kitűző átvétele után egy sprinttel pont elértem a buszt.
Kellemes túra volt, jó szervezés, és (szerintem) remek itiner, és remek ellátás, insallah jövőre is jövök. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése