Táv: 39,4 km
Szint: 1510 m
Ezen a hétvégén a Nagybörzsönyi
Négylevelű túrára szerettem volna menni. Télen is nagyon tetszett a túra, alig
vártam, h. megcsinálhassam azt a 2 levelet, amit akkor nem sikerült. Sajnos
azonban nem jött össze a fuvar a túrára, márpedig itthon maradni nem akartam.
Legyen hát ez a túra, gondoltam, Biatorbágyra csak kijutok vonattal (és titkon
reménykedtem, h. ha esetleg hajnalban mégis kiderül, h. megyünk a Börzsönybe,
még akár Kelenföldön is leszállhatok a vonatról…). Hát, ez utóbbi dolog nem
jött össze – viszont mihelyt az állomásról felkanyarodtam a rajtnak helyt adó
presszóhoz, megpillantottam Szamócáék taximobilját, amint szintén kanyarodott.
Nem beszéltük meg, h. együtt megyünk, de ha megbeszéltük volna, akkor se
jöhetett volna össze jobban.
Nem volt sok nevező, a vonaton is
kevesen voltunk – sok túra volt a hétvégén, és látványosabbak, különlegesebbek
is, mint ez a Budai-hegységes. Előrebocsájtom, h. bár fájt a szívem a
Börzsönyért, a túra várakozáson felül jó volt. A szervezés a csapattól
megszokott zökkenőmentes munka, a pontőrök kedvesek, az ellátás remek –
valahogy sikerül ANNYIRA finom hagymás-vajas kenyereket produkálniuk a célban,
mint sehol máshol. Komolyan, már 2 után szégyelltem egy harmadikat is elvenni,
pedig szívesen megtettem volna, olyan finom volt.
De ne vágjunk a dolgok elébe. Az
itinert nézegetve döbbentem láttuk, h. innen egészen a Csergezán-kilátóig el
lehet jutni a zöld 3szög jelzésen. Nohát, ezt nem is tudtam… Nekivágtunk, az
első pontot viszonylag hamar elértünk, egy forrásnál volt, és a forrás vizében
termetes piócák úszkáltak:
Valami oknál fogva különösen vonzódom
a piócákhoz. Törökországban, ahol nagy vizesbödönökben a piacon árulják őket,
mindig nézegetem, és ANNYIRA szeretnék venni egyet, de még nem szántam rá
magam. Itt is elnézegettem, ahogy szalagként hullámozva úsznak az alig pár
centis vízben, de aztán indultunk is tovább anélkül, h. megsimcsiztem volna
őket… A továbbvezető út nagyon szép volt, virágzó bokrokkal:
Ennek örömére végeztünk némi
eltévedéstudományi kutatómunkát is. Amikor már vagy 1 km óta nem láttam
jelzéseket, és szalag sem volt – pedig valóban profi, bőséges és követhető
szalagozás volt a túrán – rájöttünk, h. valami nincs 100% rendben. Elővettem a
GPS-t, aki közölte, h. már jó ideje nem a zöld 3szög jelzésen megyünk… ezt
hamarosan megerősítette 2 terepfutó srác is, akik szembejöttek velünk (nem a
túrán voltak) 2 nagydarab szőrös kutyával, és egyikük megkérdezte, h.
eltévedtünk-e. Nem akartam elméleti fejtegetésbe bonyolódni, mely szerint az
eltévedés elsődleges definíciója szerint:
1. Az „eltévedés” jelenségében
érintettek nem tudják pontosan, hogy hol is tartózkodnak az adott pillanatban,
de bizonyos mértékben (százalékos viszonylatban kifejezhető mértéke: egyéntől
függően 10-90%-ban) tisztában vannak azzal, hogy hol is kellene lenniük.
2. Az „eltévedés” következtében a
vizsgálati alanyok olyan földrajzi helyre kerültek, ahová eredeti szándékaik
szerint (a) nem, (b) csak egy későbbi időpontban szerettek volna kerülni.
(Forrás: Az eltévedésről, tanulmány)
Márpedig mi pontosan tudtuk, h. hol
vagyunk, tehát voltaképpen nem beszélhetünk 100%-ban eltévedésről, inkább a
pszeudo-eltévedés egy esete, az ún. „elkavarás” következett be. Azonban a fiúk
futottak, tehát nem volt idő mindezt kifejteni, így hát – kissé pironkodva
eltévedéskutatóhoz nem illő, pongyola szóhasználatom miatt, de végül is szóbeli
közléshez elfogadhatónak ítélve – csak annyit mondtam: „benéztük a zöld
3szöget”.
A (több km szalaggal kijelölt) helyes
utat megtalálva megegyeztünk, h. alighanem tudat alatt nem akartunk erre jönni,
mert ez bizony durván felfelé vezetett… mondjuk elég hamar leküzdöttük
elhamdulillah, haladtunk tovább, aztán, mikor már majdnem kiértünk a telki műútra,
villámként hasított belém a felismerés: de hiszen mi itt jöttünk a Zöld 45
túrán, csak éppen visszafelé! M. Sz. különösen érdekesnek tartja azt, amikor
egy jól ismert útvonalat a szokásoshoz képest ellenkező irányba járunk be, és
ebben egyetértek vele – tényleg érdekes élmény. Így hát most lentről mentünk
fel a Tarnai-pihenőhöz, ahol Szamóca még nem járt, és elgyönyörködtünk a
kilátásban:
Hamarosan elértük a Csergezán-kilátót:
ahová most fel is mentünk – mivel fenn volt a pont, de amúgy is akartunk, mert
Szamóca 6 éves korában volt fenn először és utoljára… Kinézelődtük magunkat,
ettünk, pecsételtünk, kaptunk csokit, és mentünk tovább majdnem Hűvösvölgybe, a
következő pontig:
Itt kaptunk csokit, majd besétáltunk Hűvösvölgybe, vízért,
valamint ittunk kólát, és fagyiztunk. Az év első fagyizása, de jó meleg volt,
úgyh. jólesett.
Hűvösvölgy után hozzánk csapódott egy
meglehetősen tanácstalan („azt sem tudom, hol vagyok”) túrázó, egy darabig
együtt mentünk, de a mi tempónk lényegesen gyorsabb volt, kiváltképp az
Újlaki-hegy felé vezető meredeken… aztán beértünk egy másik lányt, és ők ketten
lemaradtak. Mi meg mentünk felfelé a zöld barlang jelen – a jelzésfestés után
erre mentünk haza, szóval, emlékeztem, h. jó meredek, és így is volt. Azért
persze leküzdöttük, és a Tábor-hegyi barlang után hamarosan felértünk arra a
részre, ahol pár hete jelzéseket festettünk (itt megtekinthetitek az új túraingemet is, amelyet pénteken túrtam magamnak):
Az Árpád-kilátóig nyilván csukott
szemmel is eltaláltunk volna, de hogy utána a Kis-Hárshegyre hogy kerülünk fel,
az még homály volt számomra. Aztán persze IRL megláttam, h. elég egyszerűen. Ez
az egyik kedvenc kilátóm, bár Szamóca meglehetősen lenéző szavakkal
nyilatkozott róla – én azért szeretem. Fentről magas ám :).
Innen már csak kb. 2 km volt hátra, hamar
beértünk a célnak helyt adó iskolába:
ahol rávetettük magunkat a kenyerekre, és
elbeszélgettünk a 2 PhD-hallgatóval, akikkel a túra második felében kerülgettük
egymást. Az egyikük – vesztére! – úgy döntött, h. velünk „sétál le” a
villamosig… mert Szamóca még otthon megnézte a térképen, és úgy vélte, h. a
célhoz közel van a villamos. Így is van, közel volt – csak pont az ellenkező
irányba, mint amerre mi elindultunk. Úgyh. még lesétáltunk kb. 5-6 km-t,
Zugligetből a Városmajorig. Levezetésnek jó volt :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése