Szintkülönbség: 690 m
Ezt a túrát már nagyon régen kinéztem magamnak. A sárga a kedvenc színem : ) Mondjuk eredetileg a 40-es távot… De szombaton, kissé viharos hazaérkezésem után, még azt sem tudtam, h. elindulok-e egyáltalán. Esőt mondtak vasárnapra, és már szombat este is esett. Szeretem az esőt, de az, h. egész nap esőben gyalogoljak, még nekem is sok kicsit. A 40-es távról lemondtam. A rövid távval kapcsolatban meg úgy voltam, h. majd meglátjuk vasárnap reggel…
Vasárnap 8-kor ébredtem, kellemesen kipihenten, jól éreztem magam. Megállapítottam, h. ki kellene takarítani a konyhát. Hát, akkor menjünk, döntöttem el. Beraktam a zsákba egy üveg ásványvizet meg két szendvicset, és valamivel 10 előtt már rajtoltam is Hűvösvölgyből. Nem sietek, ez egy kellemes, sétálgatós túra lesz, döntöttem el. Még el sem indultam Hűvösvölgyből, és már eleredt az eső. Ez így is maradt a túra végéig. Elhamdulillah nem az a zuhogó zápor volt, mint hétfőn a Tojáson, hanem kellemes, csendes májusi eső, „áztató eső”, ahogy nálunk mondják, jót tesz a növényeknek.
Ezen a túrán 70, 50, 40, 30, 20 és 18 km-en lehetett indulni. Párhuzamosan egy másik túra/terepfutás is zajlott a budai hegyekben, figyelni kellett hát, nehogy elmenjek valaki után, aki a másikon van. A mi túránk minden helyszínét ismertem már, de szinte mindegyiket máshonnan közelítettük meg, mint én szoktam, ezért remek tapasztalat volt a túra, ki is néztem egy nagyon szép útvonalat, ami kb. 15 km lesz, ha egyszer majd hajlandók lesztek eljönni kirándulni.
Az eső jót tett a növényeknek, rengeteg virág volt:
És az erdő is nagyon zöld volt:
Az első pont a Nagy-Hárs-hegyen volt, a pontőrök kedvesen felajánlották, h. másszak fel a kilátóba, de én annyira nem vágytam rá, mentem tovább. A következő pont a Csacsi-rét volt, itt már minden pontőr behúzódott az egyetlen kis esőházba, mert komolyabban rákezdett az eső. Mivel már egy jó ideje esett, kezdett az út járhatatlanná válni: sáros, agyagos, rendkívül csúszós ösvények voltak. Innen Sorrento felé kellett továbbhaladni, aki volt itt, az emlékezhet rá, h. egy rövid, de nagyon meredek emelkedőt kell leküzdeni a feljutáshoz, na, itt hogy fogunk felmenni, gondoltam. De ez a rész nem is volt annyira nagyon durva, viszont a sárga csík odáig vezető szakasza a hegyoldalban, az igen. A kifelé lejtő sáros ösvényen sokszor gondoltam arra, h. elhamdulillah, h. a lányok nincsenek itt : ).
Sorrentónál a pontőr egy függőágyban feküdt, felette sátorponyva volt kifeszítve, de jó neked, mondtam, a tökéletességre törekedtem, felelte ő. A pecsét után irány a 24-ökrös hegy, kedvenc helyem, úgyis régen jártam itt. Útközben a szokásos rengeteg virág, még egy fekete kökörcsin is virágzott, nem tudva, h. neki már RÉG el kellett volna nyílnia:
A hegy nyergén pecsételtek, utána tovább le a sárga csíkon, Budaörsre. Hamarosan már a házak között haladtunk, és egy általam ismeretlen útvonalon jutottunk be a lakótelepre, ahol egy sörözőben volt a cél. Itt nagyon vicces meglepetés ért. Mivel hétfőn voltam a Tojás40 túrán, most meg a Sárgán, teljesítettem a „Tojás sárgája” nevű túrakiírást, és kaptam egy extra kitűzőt:
Nem mintha sok mindent kezdenék a dobozban halmozódó immár több tucat kitűzővel, de ez nagyon aranyos dolog volt, és a kitűző is vicces, örültem neki.
Hazafelé bementem még palacsintát enni egykori budaörsi vendéglátómhoz, majd hazafelé vettem az irányt. A konyhatakarítás hétfőre maradt…
Ja, ez volt az idén a 20. túrám : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése