Reggel megettük az utolsó csomag virslit, amit tegnap egész nap hurcoltam a hátizsákban. nem lett semmi bajunk amúgy. S legalább nem kell tovább cipelni ezt se...
Aztán kibuszoztunk vissza katafára, s nekivágtunk a kéknek, tovább. Először át kellett evickélni a 86-os főúton, átmászva többek között egy kb. 1 méter mély betonárkon is. Király volt.
Aztán az út eleje nem sok eseménnyel telt, a viszonylagos sikon jó sebességgel haladtunk, s kicsit több mint 6 km után el is értük első pecsételőpontunkat, ahol a presszóban a kedvünkért (s még jópár már ott léévő helybéli kedvéért is...) fél órával nyitán eslőtt főztek egy kávét. Nagyon jól esett, szódát is ittunk, aztán hajrá tovább.
A himfai erdő és a himfai tó nagyon szép volt. Bár a tóból alaposan le van eresztve a viz, jó nagy darabon látszott a tófenék, de a környék szépen rendben van tartva, esőház, padok, madárles stb. Nem pihentünk, mert nemrég értünk csak ki Halogyról. Mentünk tovább, a nem messze lévő Felsőmarácra, ahol a falu közepén, a járdán tekergőzött ez:
Összeszedtem, s vagy egy kilométeren keresztül vittem ki a faluból, ahol egy közlekedésbiztos helyen elengedtem az erdőben. Nem különösebben stresszelt, végig csak nézelődött a kezemben, meg néha a nyelvét nyújtogatta. Nem sietett bekúszni az aljnövényzetbe se különösebben. Világutazó lett belőle :)
Iváncon a pecételőhely 2x300 m kitérőt jelentett, a fiúk kávéztak, aztán az egyre szebb réteken mentünk tovább.
A mai napon gyönyörű rétek voltak:
több helyen meg is álltunk nézelődni, fotózni vagy csak heverészni. Sajnos ezzel a heverészéssel az a gond, h.az ember elképzeli, h. ó, milyen romantikus is lesz majd heverészni, de aztán meg amikor ténylegesen megvalósitaná, vizes a fű, nyom a vakondtúrás, és a fülébe másznak a hangyák... No mindegy, azért jó volt igy is.
Az út utolsó szakaszát némileg beárnyékolta, h. valami kretén földtulajdonos a turistautat is hozzákeritette a földjéhez... igy a nagy zsákokkal egy kb. 40 cm széles sávon próbáltunk haladni a tüskebozót és a működő (!!!) villanypásztor között... Elmondanám, h. nem fáj ANNYIRA, ha megráz a villanypásztor, de nem is kellemes...
A mai szállásunk, Kondorfa egy igen-igen hullámos falu. Több dombon másztunk át az utolsó 2 km-n, mint addig egész nap. A szállásunk különlegessége, h. a tulajdonos barátjának birkája (!!!) megpróbál bejönni gazdája után az étterembe. Egyenesen a konyha felé indult, kötelességtudó birkapörkölt módjára. Szerencséjére kitessékelték.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése