2016. május 17., kedd

Gadány - Somogysárd

A reggeli után nekivágtunk a Gadányból kivezető emelkedőnek, és hamarosan már Meszetgnyő felé tartottunk a napsütésben. Szép idő volt, bár nem túl meleg, de a nap hét ágra sütött.
Mesztegnyőben kicsit kerestük a pesétet,majd végül a szépen rendben tartott tájházban találtuk meg. Ez a falu amúgy az átlagnál jóval elevenebb, rendezettebb volt, volt bolt és presszó is, ahol meg is ittunk egy kávét. A nem épp szinjózan,idős törzsvendégek egyike hosszasan próbált nekünk magyarázni valamit, ám sajnos állapota miatt egy szavát sem értettük - ki tudja, az élet milyen nagy bölcsességeiről maradtunk le...

Igy inkább felcihelődtünk, s megindultunk a felsőkaki vasútállomás irányába, óvodás szinten viccelődve az állomás nevével.

Ez volt az eddigi 13 nap legszebb szakasza. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzeten haladtunk át. Tavak, égerlápok, rengeteg érdekes növény, állat és gomba váltogatták egymást. Ennyi mocsári teknőst egyszerre én még nem láttam, ahogy haladtunk a parton, olyan loccsanással vetették magukat a vizbe napozóhelyeikről, mint a fókák. A lábunk alól siklók surrantak a viz felé. találkoztunk egy nyolc (!!!) kishattyút vezetgető hattyúcsaláddal is,
Végig a kisvasút muhával lepett pályáján haladtunk, nézelődve, fotózgatva, igy 2,8-as átlaggal értük el a felsőkaki állomást... Szépen kiépiettt erdei pihenő a kisvasút állomása, de a vasút (még?) nem jár, igy senki nem volt ott rajtunk kivül. Pihentünk kicsit, majd az eddigiekkel ellentétben végigrohantuk a hátralévő 13 km-t az akácosokon át - igy is csak negyed 7-re értünk a szállásra.

Somogysárdon Ila néni remek vacsorával várt minket, még rétes is volt... ma reggel pedig areggeli után fájó szivvel vágunk bele utolsó napunkba, ami már csak 15 km Kaposmérőig, ahonnan busszal megyünk Kaposvárra, majd Pestre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése