Reggel a kisboltban bevásároltunk, aztán pedig visszamentünk a faluból a kék jelzésre. Egy darabig szintben mentünk nagyából, aztán megezdtük az emelkedést a Tóti-hegy felé. M. Sz.szerint innen a legszebb a kilátás a tanúhegyekre, de a kék jelzés nem megy fel, így mi sem mentünk.
Viszont felmentünk a Csobáncra, ami a kedvenc tanúhegyem, bár a várromhoz a tetején nem megy fel a kék, de mi bevállaltuk azta 2x 800 m pluszt, és meg is érte, mert a kilátás a Csobáncról fantasztikus:
És végre kicsit megnéztük a várromot is, eddig teljesítméntúrán csak átrohantunk itt.
Erre a napra esett még az általam egyik legjobban várt rész, a Kőtenger is. Egyszer már jártunk erre, és nagyon tetszett.most is.
A faluba leérve semmi nem volt sajna nyitva, volt viszont kút, aholl tudtunk hideg vizet inni, ami nagyon jól esett, mert ekkor már brutál meleg volt.
Balatonheye előtt még meg kellettmászni egy hegyet, a Fekete-hegyi kilátóért megérte megmászn a szinteket, mert még egyszer megnézhettüka tanúhegyeket. Erről jutott eszembe egy tök jó versenykiírás, amit insallah később találhattok meg itt a blogon...
Balatonhenyén el kellett érnünk a buszt, mert Henyén nem találtunk szállást, így bebuszoztunk Köveskálra.
A Saci panziót csak ajánlani tudom mimdenkinek, a tulajdonos néni eszméletlen kedves volt, nekem külön készített vegetáriánus vacsorát, és kaptunk egy tepsi cseresznyés pitét is, ami annyira finom volt, h. Azóta is arról álmodozom...
Mikor közöltük vele, h reggel fél 7-kor szeretnénk reggelizni, az egyetlenproblémája az volt' h akkor még nem érkezik meg a fris s péksütemény, így kenyeret kell adnia a reggelihez...
Vacsofa után még dolgoztam kicsit, aztán mentem aludni, mert a reggel 5-ös kelés rémisztően közelinek tetszett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése