2013. július 7., vasárnap

Putnok – Aggtelek

Ez volt az utolsó napunk, amit részben szomorúan, részben érdeklődve vártam – még soha nem jártam ezeken a tájakon.
Reggeli és összepakolás után nekivágtunk. Kelemérig nagyon szép utunk volt, a Mohos-tavak az útra kicsapó víztől és sártól eltekintve igazán érdekesek voltak – még soha nem láttam igazi tőzeglápot. Keleméren a bolt annak ellenére, h. vasárnap volt, nyitva volt még, vettünk üdítőt és jégkrémet – már megint durván meleg volt a hűvösebb napok után. A túra végére visszakaptuk az igazi nyári időjárást.
A gömörszőlősi pecsételőhely nagyon közel volt, a falu szép, rendezett, bár nem találtunk sehol egy helyet, ahol egy hideg üdítőt lehetett volna inni. A falu határában esni kezdett, aztán el is állt.
Innen elég szenvedős szakasz következett Zádorfalváig. Az út nyílegyenesen vágott át a réten, illetve hát azt hiszem, h. nyílegyenesen, mert konkrétan nemigen volt út. Mentünk a fűben, ami olyan magas volt, h. az arcunkba csapott. Végre kiértünk a dombokra, ez nagyon szép volt, a táj is:


Később ismét járhatatlan fű, kiöntött patak, volt, ahol gázolni kellett a vízben… örömmel üdvözöltük az amúgy nem túl festői Zádorfalvát. Itt találkoztunk további kéktúrásokkal, rémisztgettük őket az út és a tájékozódás nehézségeivel, aztán mentünk tovább.
Elég kemény szakasz következett, tűző napon felfelé, aztán be megint az erdőbe, ahol meg brutál sár volt és több millió szúnyog…
Hamarosan feltűntek az Aggtelekig hátra lévő távolságot jelző táblák, már csak 7 km van a túránkból, már csak 3… aztán kiértünk az Aggtelekre bevezető végtelen hosszú műútra:


Aztán elhajtott mellettünk M. Sz. öccse, aki értünk jött kocsival. A Turinform irodában begyűjtöttük az utolsó pecsétet, és vége lett. Letelt ez a két hét, életem leghosszabb túrája.
Szomorúan ballagtam a kocsihoz, én szomorú vagyok, fejtettem ki M. Sz-nek. Miért kérdezte ő. Azért, mert most hazamegyünk, és minden ugyanolyan lesz, mint régen.

Nem, mondta ő, semmi nem lesz már ugyanolyan. Mert megcsináltad. Elgyalogoltál Aggtelekig. És ez már örökké így fog maradni. Igen, megcsináltuk elhamdulillah. Azonban a Hűvösvölgy – Aggtelek szakasz előtt és után is vannak ám még részek a kéktúrából… olyan utak és tájak, amelyek még várnak ránk, hogy ne csak egy napra, hanem hosszabb időre kiszakadjunk a városi mindennapokból, és insallah végigjárjuk őket. Már az őszi etapot tervezzük…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése