Mit láttunk a kéktúrán? - Ízeltlábúak

Június utolsó két hetében az Országos Kéktúra Hűvösvölgy és Aggtelek közé eső kb. 400 km-es szakaszát jártuk be. (Igen, a szabadságunkat ezzel töltjük.) Mint tudjátok, nagyon szeretem az állatokat, azok közül is különösen a hüllők/kétéltűek és az ízeltlábúak állnak közel a szívemhez. A kéktúra 2 hete alatt sok mindenféle jószágot láttunk, egyeseket le is fotóztunk, ezekből osztanék meg veletek néhányat. A képek egy részét nem én készítettem, hanem Tamás, pl. ha én rajta vagyok egy fotón, és egy brutál nagy kígyót szorongatok vérző kezemben, azt logikusan Tamás fotózta...

Rögtön az elején, még a Hármashatár-hegy előtt találtam egy szarvasbogarat, ráadásul kislányt:

Ezekből később is rengeteg volt elhamdulillah, nemcsak ilyen kis sima nőstény, hanem jó nagy hímek is, amelyekről első pillantásra látszik, h. miért is hívják őket szarvasbogárnak:

illetve találtam egy rokont is, a kis szarvasbogarat, ennél a fajnál még a hímnek sincs olyan látványos agancsa, ettől függetlenül ez megítélésem szerint egy nőstény. Tényleg kicsi, itt a túrabot markolatának tetejéhez tudtok viszonyítani:

Éppen a 37 fokban teljesen elcsigázva haladtunk Pilisszentkereszt felé, én pár tucat méterrel a fiúk előtt járva megpillantottam VALAMIT, ami azonnal hangos kiabálásra ösztönzött:

- Fiúk, gyertek gyorsan, fussatok, szaladjatok!

- Na persze... - jött a válasz, de aztán odaértek, és megtekintették őket:

Ezek gyászcincérek, és még soha nem láttam egyszerre ilyen közel hármat. Szerintem az egyik nőstény, a két másik pedig udvarolni érkezett...

Dobogókőről lefelé haladva a műútra kiérve az út közepén találtam őt:

Felszedtem, nehogy elüssék (meg amúgy is furcsa vágy él bennem, h. minél nagyobb termetű bogarakat megfogdozzak), majd fotózás után felmentem a hegyoldalba pár métert, h. biztonságos helyen engedjem el. 

Rá kellett döbbennem, h. itt jól szervezett bogárkönyvtár üzemel. Letettem a szarvasbogarat, és tőle mintegy 10 cm-re megpillantottam őt:

Fotózás után kötelességtudóan visszavittem, de meg kellett állapítanom, h. a kölcsönzési időnek vége... másik már nem volt.

Guriga:

a 2 hét alatt nagyon sok ilyet láttunk. Mármint hogy az átlaghoz képest sokat, kb. 8-10 párt, máskor meg egész évben látok ennyit, pedig minden hétvégén túrázom. 

Nagyon tetszenek nekem, egyik húzza, másik tolja, kivéve, mikor nagyjából egyenlő arányú erőfeszítéssel épp ellentétes irányba próbálják gurítani...

Ilyenkor sajna családi tragédiák is bekövetkeznek. 

Közösen toljuk, drágám:

Na, nekem ebből elég, gurítsad egyedül...

és így jönnek létre az egyszülős családok...

Sirok után az erdőben találtam egy nagydarab, nekem ismeretlen bogarat, amit valami cincérfélének tipplenék:

Mindenkinek nagyon tetszett, mert ilyet még nem láttunk korábban. A bogaras fórumon, ahol nálam sokkal szakértőbb emberek fordulnak meg, megkérdeztem, h. ez mi, ha esetleg tudják, veletek is tudatom majd.

UPDATE! És valóban tudta valaki, ez a hegedülő csercincér. Szép neve van, jegyezte meg M. Sz. Insallah, találunk még ilyet, nekem nagyon tetszett, nem az a szokványos bogár, amiből minden nap fogsz kettőt. 

Nem vagyok egy nagy lepkerajongó, de sok szépet láttunk:

Fajneveket ne kérdezzetek, a lepkékben engem leginkább az érdekel, h. ha egy mód van rá, ne rám szálljon...

Az azonban kiderült, h. a lepkék két dolgot is nagyon szeretnek: a tehéntrágyát

És Tamás hátizsákját:

13 db lepkét számoltam meg rajta egyszerre. Az én hátizsákomra pl. egyetlen darab sem szállt le belőlük...

És amiből a lepkék lesznek...

Halima miért nem fotózol inkább cuki, szőrös állatokat, kérdezték többen is. Hát tessék:

És hasonlóképpen cuki, ám nem szőrös, viszont antennás rokonai:

Ez utóbbi zöld még a fiúk nemtetszését is kivívta, mekkora ez már, fel ne vedd, fel ne vedd... TUDTAM, h. fel fogod venni, visszhangozták az Upponyi-szoros falai.

Voltak aztán a fonálon lógó nindzsa-hernyók, amelyeket nem győztünk szedegetni magunkról:

És végül egy kis apróság, amilyet még sosem láttam:

Most pedig jöjjön egy újabb rend. Megtalálod a jószágot a képen?

NEEEEM? pedig ekkora:

Rokon:

Fogd már meg egy kicsit, mert mozog, nem tudom lefotózni, kértem, Tamás pedig nem habozott, bár bevallom, kicsit természetközelibb képet szerettem volna, de az alany nem szenvedett semmi károsodást elhamdulillah:

És itt vannak ezek a hatalmas DOLGOK, valami szöcskefajnak a lárvái, de h. mi, azt nem tudom. 

Amit a Tarkőn találtunk, az olyan óriási volt, h. még én is alig mertem felvenni, attól féltem, h. leejtem, és a valószínűtlenül kövér jószág szétploccsan a földön, ami számomra igencsak megrázó lett volna:

UPDATE! Közben (mi mindenre jó egy rovaros fórum...) felvilágosítottak, h. ez nem lárva, hiába nincs szárnya, hanem magyar tarsza, ami ennyit tud, és később sem lesz soha olyan szárnya, mint pl. egy zöld lombszöcskének. Ez egy endemikus faj, védett, és SZÁZEZER forint az eszmei értéke... még jó, h. nem ejtettem el, és nem ploccsant szét...

Találkoztunk intim pillanatokkal is:

Láttunk rengeteg zúgókát:

Tamás tarkóján is:

És a virágok között:

Ezt pedig a hollókői szálláson találtam a szobámban, 

nagyon örültem neki, szeretem a pókszázlábúakat. Az én szobámban 3 is volt, a fiúknál csak egy... de ők nem lelkesedtek annyira, sőt, felszólítottak, h. AZONNAL távolítsam el, különben agyon fogják csapni (valami NAGYON hosszú dologgal, h. ne kelljen a közelébe menni.). Eltávolítottam. Mindet. 

Nem ízeltlábú, de szép:

Jó nagy a csigabiga:

És végül ezt nem tudom kihagyni, bár rendszertanilag igencsak távol áll az eddigiektől.

Pannika szeret engem :)