Rádupláztam - Téli Gyermekvasút

Táv: 19 km
Szintemelkedés: 580 m
Vasárnap reggel számos kihívással küszködve ébredtem fel. Ezek közül az első rögtön az volt, h. hogyan fogok kijutni a mosdóba. Ugyanis már az ágyból való felkelés is komoly feladatnak tűnt. Konkrétan nem fájt semmim nagyon, de mindenem egy kicsit, és nagyon fáradt meg álmos voltam. Éhes is, de hihetetlen módon... Szombat este a beszámoló megírása után mentem aludni, és nem is ettem gyakorlatilag semmit.
Vasárnap reggel megettem a szokásos Csóványos-reggelimet, és hamarosan meg is érkeztek a húgomék kocsival, h. a fogaskerekű felső végállomásához menjünk, ahonnan a túra indult.
Ez a nap ugyanis azért volt különleges, mert ez volt a húgom, sógorom és a lányuk első túrája. Korábban nagyon örültem, h. elfogadták a meghívást, de szombat este, a 44 km után már az is vonzó lehetőségnek tűnt, h. közbejön nekik valami :)
Mint a fenti adatokból látható, ez nem volt egy iszonyat nehéz túra, sőt, inkább könnyű. Én azonban eléggé tartalékok nélkül vágtam bele. A pozitívum az volt, h. (1) a húgoméknak nem kellett sokszor rám szólniuk, h. ne siessek, (2) az első kb. 2 km után elmúlt az izomlázam...
A nevezésnél rengeteg ember volt, kb, fél órát álltunk sorba. A továbbiakban is maradt a sok ember, 600-nál is több nevező volt... legalább nem tudtunk eltévedni, csak menni kellett a többiek után.
Útközben adódtak kisebb-nagyobb nehézségek, úgymint:
- Hol lehet cigit venni?
- Hol lehet nápolyit venni?
- Mikor eszünk?
- Mikor érünk oda?
- Mikor iszunk?
- Feltörte a cipő a lábam!
- Nem jó nekem ez a túrabot, tedd el!
- Megint feltörte a cipő a lábam!
- Mégis kérem a botokat!
- Sokat megyünk még?
Szóval nem unatkoztunk, és még egy olyan útvonalon is sikerült menni, amit még én sem jártam be. Az ellenőrzőpontok sűrűn voltak (a rajton és célon kívül volt 9, tehát még 2 km-t sem kellett menni 2 között), így az idő is jobban ment. Az unokahúgom (16) bírta legnehezebben, már a felénél kijelentette, h. SOHA TÖBBET nem jön túrázni - ez a véleménye elhamdulillah a rajtban megváltozott. Az oklevél és a kitűző feledtette a nehézségeket. végül 6 és fél óra alatt értünk végig, ami tudom, h. elég vicces, de nem siettünk, és a szintidőben benne voltunk. Insallah a húgoméknak megjött a kedvük a túrázáshoz, és ha nem is teljesítménytúrán, de hétvégi, családi kiránduláson megyünk még együtt.
Azt kell mondanom, h. én ma jobban elfáradtam, mint tegnap. Nem aludtam ki magam, és éhesen mentem a túrára. tanulság, h. nem szabad kihagyni az evést túra után, még akkor sem, ha nem különösebben kívánom.
Mára azonban tényleg jól elfáradtam, ezért meg is kíméllek benneteket a további olvasnivalótól, és megyek aludni :)