Szint: 1073 m
Teljesen váratlanul ért a telefon szombat este, h. túratársaim már visszatértek a síelésből, ezért vasárnapra betervezhetünk egy kisebb túrát: Budaörs - János-hegy - Budaörs. Természetesen menni akartam én is :)
Vasárnap reggel szokás szerint a sarkon vártam az autót, és hamarosan már a budaörsi lakótelepen állítgattuk a GPS-eket, majd nekivágtunk az Út Jobb Oldalán Lévő Hegyeknek. A csapatban én voltam a leggyengébb láncszem, de igyekeztem úgy tenni, mint akinek nincs halálfélelme a technikás, kalandos (lsd. túraszótár) szakaszokon.
A többiek érdeklődve figyelik küzdelmemet:
Felfelé a jeges sziklákon (közben sokat gondoltam rátok: (1) elhamdulillah, h. a lányok nincsenek itt, (2) ha a lányokat hoznám, hogyan kerülhetnénk ki ezt a szakaszt?):
Fenn a hegyekben rengeteg hó volt, a fákat vastag zúzmara borította, ahogy "a bokrot" is:
És volt nagyon hangulatos fenyőcske is:
A János-hegyig a piros csík jelzésen mentünk, majd a libegőnél diéta ide vagy oda, ettem egy (remek) meggyes rétest. Innen Széchényi-hegy, majd Frank-hegy irányba haladtunk tovább. volt patakátkelés is, bár MINDEN patakátkelés ilyen lenne (pl. volt híd, és nem omlott össze, mikor ráléptünk):
Útközben Tamás elhagyta a napszemüvegét, és lelkesen vissza is szaladt érte, egészen Széchényi-hegyig - legalább nem maradt ki a terepfutás sem a mai túrájából... Mi megvártuk őt a frank-hegyi turistaháznál, én rátukmáltam a többiekre a banánokat, h. ne kelljen tovább cipelnem.
Mikor továbbindultunk, esni kezdett a hó, és hamarosan elértük azt a helyet, amit annyira vártam már egész úton. Valamennyien ismeritek mély vonzódásomat a barlangok iránt - hát, itt a budaörsi hegyekben találhatók az úgynevezett "piktortégla-üregek". Ezekből egykor a sárga színű földet bányászták, amelyet festékanyagként hasznosítottak. Hosszú járatokat vájtak, amelyek egy része már beomlott, és amúgy is veszélyes és nem szabad ide belemászni:
Miután kimászkáltam magam a lukakban, majd Megbízott Szakértőnk eltávolította rólam az összeszedett sár egy jelentéktelen hányadát, továbbindultunk.
Még ősszel, amikor az idő szép volt, a kövek szárazak és a sziklák nem csúszósak, felvetettem az ötletet, h. nézzük meg azt az "odvat" (ti. kisebb barlangot), amiről az Odvas-hegy, az Út Jobb Oldalán Lévő Hegyek vezéralakja a nevét kapta. Akkor nem találtuk meg a Hegy Odvát, de most, hogy a bokrok elhullatták leveleiket, tisztán látható volt. Sajnos M. Sz. emlékezett rá, h. én ezt EGYKOR látni akartam, ezért kötelességének érezte, h. most közelről meg is mutassa valamennyiünknek. Gyuri bölcsen úgy döntött, h. ő inkább megvárna minket a hegy aljában, de erről lebeszéltem őt :). Nem sokkal később, mikor az életünkért küzdöttünk a meredek és csúszós hegyoldalban, életemben először láttam őt kijönni a sodrából...
Párbeszéd Gyuri és Halima között:
Gy: - És te akartad látni azt a hülye barlangot, nem? Minek kellett ide feljönni... És lefelé még gázosabb lesz...
H: - Majd nem erre jövünk lefelé...
Gy: - Hanem merre?
H: - hát ott fent, végig, és akkor ott a sziklákon...
Gy: - Jó, rendben, csak előbb adjál valami telefonszámot, hogy a hozzátartozóidat majd értesíteni tudjam!
Felfelé a hegyoldalban (próbáltam úgy tenni, mint aki nem fél):
Itt mászok felfelé:
Íme, a Hegy Odvában. (Szinte hallom a kórust: Nemá, h. ezért másztatok fel oda...)
Végül szerencsésen felértünk a hegytetőre, levontam magamban a következtetést, h. veletek majd nem erre jövünk, meg mással se, és a viszonylag normális úton leereszkedtünk a hegy aljába. Éppen ideje volt, ugyanis kezdett sötétedni...
A túrát némi forró teával és M. Sz. Édesanyja által sütött bejglikkel fejeztük be.
Én sokkal jobban elfáradtam, mint azt a 24 km indokolta volna, és ma egész nap izomlázam is volt... de ezzel együtt ez egy nagyon jó túra volt. Ez úton is köszönöm minden résztvevőnek, h. kis híján az életét áldozta azért, h. én megnézhessem a Hegy Odvát. Insallah majd veletek is megnézzük, de leginkább majd a lenti útról megmutatom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése