Jubileumi gondolatok

Érdekes jubileum közeledik eseményekben amúgy sem szegény életemben.
Pont egy éve, 2010. szeptember 18-án vettem részt életem első teljesítménytúráján. Az a bizonyos Eger Csillaga 25 volt az, ami valójában nem sikerült, de ezt akkor nem érzékeltem :)
Akkor már voltam néhány túrán Megbízott Szakértőnk társaságában, persze nem teljesítménytúrákon, csak ilyen „kimegyünk a 24 ökrös hegyre”, meg Biatorbágy, meg Muzsla túrákon. És a lányok (akkor még lényegesen népesebb és lelkesebb) csapatával is voltam jó párszor, bár ezek a kirándulások általában 12-15 km hosszúak voltak csak. Valamint egyedül is mentem sokszor, hasonló távokra, leginkább szerdánként.
Mindebből kifolyólag roppant kemény és tapasztalt túrázónak éreztem magam. Azt, h. egy teljesítménytúra kicsit más, mind a fentiek, valahogy halványan sejtettem, de nemigen foglalkoztam vele. Mint ahogy azzal az apró ténnyel sem, h. nem lesz velem M. Sz., aki tudja, merre kell menni, és nem a budai hegyekben leszünk, ahol többnyire én is tudom, h. merre kell menni, hanem a Bükkben, ahol még nem jártam korábban egyáltalán.
Megnövekedett önbizalmamhoz hozzájárult az is, h. TUDTOMMAL akkor már a lányokkal mentünk egy 24 km-es túrát. De csak tudtommal… Azóta már tudom, h. az a táv kb. 18-19 km volt. A GPS többször is eldobta a jelet, és pontatlanul mért. Azóta már többször bejártam azt az útvonalat, és tudom, h. a 24 km-es mérés rendkívül pontatlan volt.
De első teljesítménytúrám hajnalán mindezt még nem tudtam. Magabiztosan vágtam neki a távnak, és az első kb. 5 km csak hozzátett magabiztosságomhoz, mivel ekkor egy idősebb túrázóval mentünk, aki nagy helyismerettel rendelkezett, és nekem egyáltalán nem kellett tájékozódnom. Mentünk, beszélgettünk, klassz volt. Aztán, mihelyt elváltunk egymástól, én szinte azonnal eltévedtem, a hősiesen velem tartó útitársammal ketten sem tudtunk megállapítani még annyit sem, h. az itinerhez mellékelt, eléggé homályos és használhatatlan térképvázlathoz viszonyítva hol is lehetünk éppen. Az útleírásról pedig még ma, több tapasztalattal is azt mondom, h. nagyon kevés és felületes volt.
Elég soká bolyongtunk a Bükk kevésbé vadregényes, ámde igen sáros tájain, néha más túrázókhoz csapódva, ám az ő iramukat nem bírva, újra lemaradva, tanácstalanul tévelyegve. A szintidő 6 óra volt a 22 km-es távra, az idő csak telt, és láttuk, h. a teljesítés hogyan válik egyre lehetetlenebbé. Hamarosan lehagyott minket Tamás, aki velünk egy időben rajtolt az 50-es távon, ez némiképpen demoralizáló hatással volt ránk. Végül a helyes utat megtalálva, az esélytelenek nyugalmával nyolc és fél órás (!) idővel battyogtunk be a célba. Ettől függetlenül a rendezőktől kaptunk oklevelet és kitűzőt, „Elsősorban a kitartásért”, mondta a lány, aki átadta. „Viszlát jövőre az 50-esen!”, mondtam én optimistán. „Úgy legyen”, felelte a szervező.
És most szombaton lesz az Eger Csillaga ismét… Egy év telt el, az egy év alatt ez lesz insallah a 35. teljesítménytúrám – a magánszervezésű túrákat már nem is számolom. Rengeteg minden történt azóta, rengeteg minden megváltozott. Új lakásban lakunk, lett egy csomó új testvérünk, megjelent a Korán-kiadásunk elhamdulillah. Egy valami azonban nem változott. Még mindig szeretek túrázni járni, sőt, egyre jobban. Emlékszem, egyszer egy túra vége felé M. Sz. megkérdezte: na, hogy tetszik a túrázás? Nagyon, feleltem. Ugye, mondta ő, hát én is teljesen odavagyok érte…
Holnap reggel insallah indulunk Egerbe, és, ahogy tavaly a búcsúzáskor mondtam, idén insallah az 50-es távra nevezek. A tavallyal ellentétben már most pánikolok persze, de tapasztalataim szerint ez insallah elmúlik, amikor az itinerrel a kézben és a GPS-t állítgatva elindulok. Várnak az utak, vár az erdő, a Bükk. Már csak akkor lehetnék boldogabb, ha veletek is kicsit gyakrabban mennénk… Insallah az is eljön majd egyszer. Addig is, kérlek, fohászkodjatok értem holnap :)