Kezdjük azzal, h. péntek reggel a kályhánk feladta a harcot, és nem volt hajlandó többé működni. A 3. gázszerelő, aki végre hajlandó volt (este 6 körül) kijönni, kb. egy fél órát szórakozott vele, majd közölte, h. ez javíthatatlan. Mivel az egész lakást (a fürdő kivételével) ez a kályha fűti, elég sötét kilátások elé néztem. Már nem is tudtam, h. akarok-e túrázni menni... Végül rábeszéltem magam, h. igen.
Ha időben akarok rajtolni, akkor fél hatkor fel kell kelnem, gondoltam, majd ezzel a lendülettel be is állítottam az ébresztést 6:30-ra...
Reggel, amikor felébredtem, már tudtam, h. ez így nincs rendben. Gyorsan megcsináltam a reggeli imát, megállapítottam, h. a 30-as távnak lőttek, mert nem tudok időben indulni, a 20-as meg... hát... érdemes elindulnom 20 km-ért? Rövid tűnődés után úgy döntöttem, h. a tépelődést folytathatom a takaróim alatt is. Visszakúsztam az ágyba. A fal felé fordultam, és intenzíven gondolkodtam.
Már majdnem sikerült álomba gondolkodni magam, mikor felhívott Megbízott Szakértőnk, h. na mi van, elindultál már? Hát izé, elaludtam, és még gondolkodom... (ja, azon, h. melyik oldalamra forduljak...). De miért nem mégy legalább a 20-asra, kérdezte kissé türelmetlenül, amely lelkiállapotot BÁRKI képes megérteni, aki valaha életében beszélgetett velem már 5 percnél többet. Hát mer izé, meg hideg van, meg nem is tudom, meg mi lenne, ha budai hegyek... Na ne nyígjál, és kapd össze magad, és menjél a huszasra, dörrent rám, én meg kb. 10 perc alatt összekészültem, és mentem a huszasra.
A HÉV-en már gyanakodva nézegettem a csíkos ablakokat. Csak nem? csak de. Mire leszálltunk, zuhogott az eső. Öt perccel a rajtidő vége előtt sikerült rajtolnom. Esőkabát fel, és a sűrűn hulló esőben vágtam a zöld jelzésnek. A meghódításra váró hegyek így néztek ki a távolban:
A túrát a továbbiakban a csapadékpaletta teljes felvonultatása jellemezte, a jégeső kivételével. Az elején esett, úgy 5-6 km múlva átváltott havasesőbe, majd hóba, innen vissza ónos esőbe, utána ismét hó, erős széllel, majd havaseső, majd újra eső, ami meg is maradt a túra végéig.
A túra során a Pilisben kellett forrásokat megkeresni, és vagy pecsételtek, vagy ilyen furfangos kérdésekre kellett az igazolólapon válaszolni, h. hány ép szirma van a forrás feletti kővirágnak.
Az első forrás, kutyával, épp a havaseső-fázisban:
A Holdvilág-árokba sajna le sem engedtek minket, "nagyon életveszélyes", mondták, és felette egy szalagozott úton kellett elmennünk.
Számomra ez egy szokatlanul csendes túra volt, szinte mindig beszélgetek valakivel, most meg összesen talán kétszer szólaltam meg: amikor megköszöntem egy nálam lassúbb fiatalokból álló társaságnak, h. félreálltak és elengedtek, és amikor megkérdeztem a (nagyon kedves) pontőr srácot, h. biztos nem lehet-e lemenni a Holdvilág-árokba. Kissé kétkedve végigmért, majd tétován közölte: Háááát, ha NAGYON bátor vagy... Nem vagyok nagyon bátor, vágtam közbe, és mentem szépen a szalagozáson.
Később találkoztam két (nálam sokkal ügyesebb és bátrabb) sráccal, akik lementek a Holdvilág-árokba. Térdig vizesek voltak. Azt mondták, 2 helyen is csak úgy tudtak átkelni, h. belegázoltak a vízbe...
A Holdvilág-árok, felülről:
Ezt a szalagot én kötöttem vissza a bokorra :)
Éppen az ónoseső-fázisban tartottunk:
A Holdvilág-árok felett elvitt úton, egy emelkedő után már messziről láttam valami gyanús dolgot. Remélem, nem itt kell felmenni, gondoltam. Elhamdulillah, ott kellett :)
A túraszótárat ismét új kifejezésekkel tudom bővíteni.
Kicsit csúszós. - Nagyon. SOKKAL jobban, mint gondolod.
Csúszós. - Olajjal felöntött jégpálya.
Technikás - El fogsz esni. Mindenképp. Többször is.
Valamint ismét sikerült elhamdulillah új dolgokat tanulnom a téli túrákról:
1. Szép sima, hófehér, ám gyanúsan csillogó lejtőn NEM KELL FUTNI. Még ha nagyon csábítónak tűnik az ötlet, akkor sem.
2. Fagyott fagyökérre nem kell rálépni. Főleg az 1. pontban említett lejtő tetején nem.
3. Attól, h. mások futnak a latyakos, köves, meredek lejtőn, NEKED nem kell. Vannak olyan túrázók, akik más dimenziókból érkeztek, és láthatólag NEM vonatkoznak rájuk a gravitáció törvényei.
4. Nem "nyígni" kell, hanem időben felkelni és menni. Nagyon sajnálom, h. nem jött össze a 30-as.
A Csepel-forrás üdítő színfolt volt a szürke-fehér világban. Itt nem volt pontőr, hanem az igazolólapra le kellett írni, h. mi áll a táblán:
Menet közben igyekeztem kilépni, nem is fáztam egyáltalán. Az utolsó ellenőrzőpont után vége volt az emelkedőnek, kedves, fehér hóval borított rétecske következett, végre szintben... hát, én futok, gondoltam, és úgy is lett. Kb. a 4-5. lépés környékén döbbentem rá, h. a kis rétecskét egykor elönthette a víz, ami bizony megfagyott, és a vékony hóréteg alatt gyakorlatilag tükörjégen futok... "Technikás" szakasz volt (lásd fentebb), és azonnal sikerült is lendületből térdre esnem. (A bal térdem nagyon szép, ízléses lila színben pompázik.) Ezután kissé lendületet vesztve (mondhatni, sántán) haladtam tovább, és az utolsó 5 kilométeren igyekeztem jobban vigyázni, h. hova lépek. Mondjuk nem sok választék volt:
Az eső rendületlenül hullott, ezért a Petőfi-kilátóból nem sokat lehetett látni... Amúgy szép időben ez a túra NAGYON szép szerintem, insallah tavasszal megcsináljuk veletek is. Most csak ennyit lehetett látni:
Végül 4:55 idővel értem be, amivel elégedett vagyok, mert a terepviszonyok elég durvák voltak, ráadásul már Pomázon el is kavartam, és egy jó darabot sikerült a HÉV-állomással pont ellentétes irányba menni, amíg jó szándékú emberek fel nem világosítottak, h. arra Szentendre van.
Sajnos, amitől tartottam, az bekövetkezett, mihelyt megálltam (20 percet váram a HÉV-re), elkezdtem nagyon fázni. Mindenem csupa víz volt, ahol volt rajtam esőkabát, ott aláizzadtam, ahol nem volt, ott meg vizes lettem, ez már csak így van :). Az utolsó előtti képen bemutatott úton (?) elkerülhetetlen volt, h. a vízbe lépjek, amit a bakancsom egy darabig hősiesen tűrt, aztán már nem. Hazafelé a HÉV-en már csak a forró fürdőre tudtam gondolni.
Ettől függetlenül (sőt, részben pont az ilyen dolgok miatt) a túra remek volt. Insallah legközelebb sikerül időben felkelnem, nem szerencsétlenkedek reggel, és hosszabb távra tudok menni. De azért nagyon örülök, h. nem maradtam itthon, és legalább erre elmentem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése