Táv: 27 km
Szint: 920
m
Tavaly a 45 km-es távon voltam, de a vége a sok aszfalttal
meg a végtelenbe nyúló Kamaraerdei úttal kizárólag a határkő-rajongásom miatt
volt élvezetes… így idén a 27-es táv mellett döntöttem, ez az elejét kivéve
erdőn-mezőn, szép helyeken megy. Majd a jövő héten kisétálom magam, gondoltam…
A húgom és az unokahúgom is velem tartottak, ők a 17-es
távon, azzal, h. ha bírják, jönnek velem tovább.
Végül nem jöttek, az eleje jó szintes a túrának, mindenféle
hegyre felmegy, jó meredeken.
A két alternatív útvonal, a régi zöld fel a Péter-hegyre és
a kiszalagozott útvonal a Csúcs-hegy tetején keresztül mély nyomokat hagyott
családomban.
Még nem jártunk erre, és jobb is volt úgy, foglalta össze húgom
tömören, és a 17-es célban kiszálltak. Amúgy nagyon jól érezték magukat a
túrán, csak elfáradtak.
Én azt sajnálom kicsit, h. akaratlanul ugyan, de becsaptam
unokahúgomat a betűgyűjtős játékkal kapcsolatban. Tavaly is voltak az útvonalon
kihelyezett táblák, ha valaki leírta a betűket, kijött egy értelmes szó,
rendben, ügyes vagy, ennyi.
Idén is játszottunk, de h. ne kelljen mindenkinek
külön írni, ők közös papíron gyűjtöttek, miután biztosítattam őket róla, h. nem
jár érte semmi. Hát, idén járt, egy kis csoki, és így szegények csak egyet
kaptak, miattam…
A 17-es céltól hozzám csapódott egy fiatal pár, nem túl sok
helyismerettel, és a Csacsi-rétig együtt is mentünk, ahol utolértem Szamócát és
Imit, akik éppen táplálkoztak.
Én is bekaptam pár kenyeret, aztán együtt
sétáltunk el Normafáig, ahol nekem a cél volt, ők mentek tovább, elköszöntek.
Nagyon kellemes túra volt megint, szeretem a határköveket,
jó a szervezés, insallah jövőre is itt leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése