Szint: 750 m
Mottó: „30 fok felett is van élet…” (M. Sz.)
Mint bizonnyal észrevettétek, mostanában nagyon meleg van… Belőlem nagyon sokat kivesz a 30 fok feletti hőmérséklet, ezért eléggé kétkedve nézegettem a hét végére kiírt túralehetőségeket. Felhívtam M. Sz-t, aki elmondta, h. ők a Pilisben szervezett extrém létramászós-szurdokos-szakadékos, 44 km-es, nagyon sok szintes túrára készülnek. Hát, én ODA nem megyek, jelentettem ki határozottan. Miért, kérdezte hallhatóan megdöbbenve. Kifejtettem, h. nem szeretnék magas helyekről kemény helyekre zuhanni. Javasoltam, h. menjünk inkább máshová, magánszervezésben, pl. a Börzsönybe, ami, mint köztudott, kedvenc hegységem. De a csapat többi tagja már betervezte a Pilist. No, akkor oda nélkülem mentek, mondtam magam számára is megdöbbentő módon. Ehhez az állásponthoz tartottam is magam, még szombat este is, és elkönyveltem magamban, h. – bármilyen hihetetlen is – ez a hétvége túra nélkül marad számomra – talán még nem is volt ilyen idén. A szombati meleget elég nehezen bírtam, és még ha a ventillátoromat magammal is vinném a túrára, a megfelelő áramforrás magammal cipelése bizonnyal némi nehézségbe ütközne… Sebaj, itthon is le tudom foglalni magam, gondoltam.
Vasárnap nem is siettem a felkeléssel, kényelmesen reggeliztem, tettem-vettem, majd bekapcsoltam a számcsimat. S mit látok? M. Sz-t az MSN-en… Hát ti, nem mentetek a Pilisbe, kérdeztem teljes megdöbbenéssel. Nem, felelte ő, megijedtem a 37 foktól. Majd megkérdezte: esetleg egy rövidebb túra, a Börzsönyben? Hűha, remek, igaz, h. már 11 óra van, és a nap épp most kezdi komolyan venni a dolgokat, de kit riaszthat ez el? Minket biztos nem. Gyorsan összedobtam pár szendvicset, mint a közeli biobolt kísérleti patkánya… Ugyanis nem volt a szokásos tönkölykiflim, és amikor szemügyre vettem egy „bio teljes kiőrlésű zöldséges molnárka” feliratú csomagot, és megkérdeztem a kiszolgáló hölgyet, h. ez vajon milyen, ő kissé gondterhelt arckifejezéssel közölte: „Nem tudom, most rendeltem először, gondoltam, valaki majd megkóstolja…”. Jelentem, a molnárka finom.
Hamarosan megérkezett értem M. Sz. és Tamás kocsival, és a Börzsöny felé vettük az irányt. Az autót egy Perőcsény nevű faluban hagytuk, aminek a nevét én képtelen voltam megjegyezni, ezért csak az „Orrsövény nevű falu” megnevezéssel hivatkoztam rá a nap további részében, amit a társaság fennmaradó részének bizonyos hányada nem talált olyan viccesnek. De mit tegyek, most is meg kellett néznem a térképet, h. hogy is hívják pontosan az Orrsövény nevű falut… insallah most már megjegyzem.
Az autóban ülve gondoltam magamban, h. mit kell ez a pánik, meg hőségriadó, oké, kicsit meleg van, de nem olyan ISZONYAT vészes, el lehet viselni. Az persze elkerülte a figyelmemet, h. az elviselhetőségben valószínűleg jelentős része van a 25 fokra állított légkondinak… A kocsiból kiszállva a hőség olyan érzés volt, mintha lendületből egy falnak rohantam volna. Délután 1 óra volt, a hőség az ilyenkor kezd igazán belehúzni. Az erdőben biztos hűvösebb van, reménykedtem, egyelőre azonban a faluból kivezető utat kellett leküzdeni, ami igaz, h. meredeken emelkedett, de legalább árnyék sem volt semmi. Elhamdulillah ez a szakasz nem tartott sokáig, hamarosan beértünk a nagyon kellemes, árnyékfoltos erdőbe:
Itt ugyan nem volt hűvösebb, mint a faluban, de legalább árnyék volt. De NAGYON meleg volt, nem is tudom elmondani, mennyire, főleg, h. hamarosan megkezdtük a felfelé kapaszkodást. A falu olyan 180 m tszf-on van, a helyek, ahova tartottunk, meg 700m felett, muszáj volt hát felfelé menni, mivel a Börzsönynek ezen a részén a lift és a mozgólépcső még nem került kiépítésre.
Általában azon a nézeten vagyok, h. úrinő nem izzad, max. egy kissé felhevül. Hát, most sajna nem tudom szalonképesen kifejezni magam, ugyanis SEMMIFÉLE mértéket nem sikerült tartanom az izzadásban, még jó, h. a többiek is így voltak ezzel. Időnként megálltunk inni, h. békésen izzadhassunk tovább.
Már az út elején megmutatkozott a később akuttá váló probléma: az erdőben hihetetlen számú bögöly volt. Csípős bögöly. Ráadásul úgy tűnt, h. a kis mocskok kiszemelték maguknak Tamást. Rajokban támadtak rá, és a csípések óriásira dagadtak. Tamás annyira nem élvezte a túrát. Mi nagy mértékben együtt éreztünk vele, megemlíteném azonban, h. az ő jelenléte miatt a böglyök minket teljes mértékben negligáltak. Így szegény Tamás számunkra gyakorlatilag szenvedő, ám rendkívül hatékony, ráadásul önjáró rovarcsapdának bizonyult. A menetoszlop a továbbiakban a következőképpen alakult: elöl Tamás, futó lévén jelentős sebességgel, utána a bögölyraj, majd M. Sz. és én. Jelentősebb kilátópontokon persze együtt megálltunk, nézelődtünk, fotóztunk, ettünk stb. A tűző napon a böglyök sem voltak annyira lelkesek.
Első célunk a Jancsi-vár volt, ahol nem volt semmi különös, de nagyon szép és vadregényes szakasz volt, sziklákkal, meg gyönyörű börzsönyi tájjal:
Az első nagyobb kilátópont a Holló-kő volt, nem keverendő össze azzal a faluval, amit egybe kell írni, és a Cserhátban van. Ez csak egy szikla volt, amiről remek kilátás nyílt a Börzsönyre, háttérben a jól pozícionált Csóványossal.
A Börzsöny és én:
Hiába, no, nem véletlenül szeretem a Börzsönyt. Innen mentünk tovább Salgó-vár felé, először lefele, majd a túrázás törvényei szerint ismét meredeken felfele. A táj még mindig gyönyörű volt, volt egy csomó érdekes növény, meg romantikus sziklaalakzatok:
Itt azért már érezni lehetett, h. 700 m magason vagyunk, hűvösebb volt, és a szél is feltámadt kicsit. Rendületlenül tartottunk a még mindig a 700-as csapatba tartozó Salgó-vár felé. A Salgó-vár tényleg vár volt valamikor, még megvannak a fal maradványai, felmentünk a sziklák tetejére, h. ki tudjunk nézni, és más helyzetből is megcsodálhassuk a Csóványost.
Innen már nagyrészt lefelé mentünk, volt még egy kapaszkodós rész, de nem volt vészes. Érdekes helyeken haladtunk, ott volt például a Szabályos Sziklák Völgye, ami a térképen bizonnyal nem ezen a néven szerepel, de én ezt adtam neki:
Elég hosszan ilyen volt az út mente, nagyon érdekes volt. A másik oldalon pedig egy nagyon mély vízmosás, az alján kis patakkal ("Vízesés! Vízesés!"):
És hamarosan találtunk egy ilyet, aminek nagyon örültem, mert már a túra elején említettem, h. milyen jó lenne valami érdekes állatot találni:
Eztán egy jó darabon az évtizedek óta nem használt kisvasút és a patak közös nyomvonalán haladtunk, ennek a rossz oldala az volt, h. itt – gondolom a víz közelsége miatt – különösen sok bögöly volt, amelyek újult erővel intéztek csapatösszevonásos támadást Tamás ellen. A jó oldala az volt, h. a kisvasút elhagyott, és néha földdel vastagon betemetett sínpárja elhagyott vadnyugati táj fílinget kölcsönzött a helynek. Muszáj volt arra gondolnom, h. ez a vasútvonal nem csak Anna fogalmai szerint nem biztonságos:
A patakmederből felszedtem és hazacipeltem egy jókora kerek követ. Ha bevizezem, és megszagolom, vulkánszaga van :)
Ahogy egyre lejjebb értünk, úgy lett megint egyre melegebb. A fentebb említett felhevülés ismét erőt vett rajtunk. Arcunkra többliternyi leves elkészítéséhez elegendő sóréteg csapódott ki. A vasúttól elszakadva hamarosan visszaértünk a piros sávra, amin reggel elindultunk, és innen már 2-3 km múlva az autónál voltunk.
Az autót egy játszótér melletti parkolóban hagytuk, így most megosztottam túratársaimmal, h. óvodás koromban leestem a félig földbe ásott gumiról, és csúnyán összetörtem az arcomat meg az orromat. de hát hogy tudtál arról leesni, firtatta némi döbbenettel M. Sz. Hát, már akkor sem volt valami jó az egyensúlyérzékem, mondtam, majd azt is elárultam, h. a mászókára sem mertem felmenni. Most, jó pár évtizeddel később, túratársaim némi biztatására igyekeztem legyőzni az egykori akadályokat:
A nyomós kútnál végzett ivászat és mosdás után mind egyetértettünk abban, h. hazafelé muszáj valahol fagyit ennünk. Végül a jól bevált zebegényi cukrászdánkban álltunk meg. Valamint megálltunk még egyszer hazafelé, mert az égen valami hihetetlenül furcsa felhőképződmények lógtak, amiket muszáj volt megörökíteni:
Nagyon kellemes börzsönyi barangolás volt ez így vasárnap délutánra, amiből két tanulságot is sikerült levonnom:
(1) Harminc fok felett is van élet…
(2) Harminc fok felett azonban inkább a harminc km alatti túrákra fogok koncentrálni. Ez így pont jó és kellemes volt, még extrém kánikulában is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése