Néhány tanács a túrákhoz

Mint bizonnyal ti is észrevettétek már, ezen a hétvégén sajna nem lesz túra. Vasárnap jönnek hozzánk kéményt bélelni insallah, tehát a vasárnapi túranap kilőve. Holnap megyünk insallah teljesítmánytúrázni, úgyhogy gondoljatok rám, némi fohászok kíséretében :)
A jövő hét vasárnap insallah megejtjük a Dunakanyar-túrát, hamarosan küldöm a kiírást a részletekkel.
Addig is, amíg túra nélkül kell várakoznotok, egy kis olvasnivaló:

Tanácsok a túrákhoz
1. Legyél tisztában magaddal. Mérd fel a saját erőnlétedet, hogy körülbelül mennyit fogsz bírni, és első alkalommal mindig ennek az ALSÓ határát célozd be. Például, ha úgy gondolod, hogy „én simán tudok gyalogolni 15-20 km-t”, akkor először próbálkozz be egy olyan túrával, amelyik inkább alulról súrolja a 15 km-t. Ha igazad volt, és tényleg simán megy, akkor legközelebb próbálkozhatsz valami nehezebbel. Amikor a túrát kiválasztod magadnak, ne felejtsd el, hogy nemcsak a távolság, hanem a leküzdendő szintkülönbség is fontos. Egy 30 km-es túra is lehet könnyű, és egy 12 km-es is nehéz, ha sok benne a szint.
2. Legyen megfelelő felszerelésed. 8-10 km-t, főleg könnyű terepen, szinte bármiben lehet menni, de ennél hosszabb távon és/vagy nehezebb terepen már nagyon fontos a felszerelés is. Ennek a minimuma:
a. Egy megfelelő túracipő (nem általános, utcai viseletre szánt, és főleg nem piacos „sportcipő”). Legyen kényelmes, ne szorítson, és nem árt, ha befújod impregnáló szprével.
b. Megfelelő zokni. A legjobb egy direkt erre a célra készült túrazokni. Ezek a megfelelő helyeken vastagítva vannak, és sokkal kényelmesebbé teszik a gyaloglást. Mindig legyen nálad egy cserezokni!
c. Megfelelő hátizsák, ami elég nagy ahhoz, hogy minden holmid beleférjen, jól illeszkedik a hátadra, állítható hosszúságú a vállhevedere, és lehetőleg van mell- és derékpántja is.
d. Esőkabát. Akár a legolcsóbb, eldobható típusú is megfelel. Legyen elég nagy ahhoz, hogy rá tudd venni a hátizsákra, és érjen le térdig. Akit egyszer elkap egy komolyabb eső az erdő közepén, az meg fogja tanulni, hogy még a legfelhőtlenebb napos időben is berakjon a hátizsákba egy esőkabátot…
3. Legyél tekintettel a csapat többi tagjára! Ez nagyjából a következőket jelenti:
a. A tempót a csapat leglassúbb tagjához kell igazítani. Kivétel, ha teljesítménytúrán vagyunk, mert akkor mindenki a saját tempójában megy. De ha közösen megyünk, akkor a lemaradókat be kell várni. Nem szép viselkedés és nem menő dolog vagy különleges teljesítmény az, ha valaki előrerohan a többiektől. Ha valaki nagyon menne, az jöjjön el egy teljesítménytúrára, ott aztán mehet, ahogy csak bír :)
b. Ne akarjunk folyton megállni, főleg, ha nincs rá valódi szükség. Ne tartsuk fel feleslegesen a többieket. Ennek az ellenkezője is igaz: aki nem bírja kivárni, amíg a társa lefotóz egy virágot, az jöjjön el egy teljesítménytúrára, lsd. mint fentebb.
c. Ne zárjunk ki senkit a társaságból, ne legyen senki magányos a csapatban, ne szóljuk le senkinek a teljesítményét, tempóját, állóképességét. Ha valaki nagyon erősnek érzi magát, jöjjön el egy teljesítménytúrára, lsd. mint fentebb.
d. Ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe semmi miatt (pl. tériszonya van, fél átmenni a patakon, fél egy bogártól stb.). A túrán is viselkedjünk közösségként!
4. Okosan együnk és igyunk. Mindenképpen elegendő folyadékot vigyünk magunkkal, ami nyáron akár több liter is lehet, kiváltképp, ha útközben nincs vízvételi lehetőség. Ha 32 fokban délben elfogy a vizünk, és a túra este 6-ig tart, akkor bizony nagyon keményen fogunk szenvedni. Inkább legyen a zsák egy kilóval több. Ha a túra pár óránál hosszabb, akkor fontos az evés is, különben előbb-utóbb elfogy az energiánk. Semmiképpen ne együnk (mennyiségileg) sokat, főleg ne egyszerre, mert esély van rá, hogy a legközelebbi komolyabb emelkedőn viszontlátjuk a kajánkat… Amíg a túra nagyobb (és nehezebb) része le nem ment, olyasmiket együnk, aminek a térfogata kicsi, de az energiatartalma nagyobb. Ilyen lehet például egy banán, müzliszelet, fehérjeszelet, energiaszelet, esetleg egy akármilyen csoki (de ezt nem tőlem hallottátok…). Jól jöhet egy alma vagy más gyümölcs is. A túra vége felé, esetleg már végeztével, megehetjük a szendvics(ek)et is. Ne feledkezzünk el a folyadékpótlásról, mindenképpen igyunk, még akkor is, ha nem érezzük magunkat szomjasnak. A sima víz, a limonádé, a tea mind jók, illetve hosszabb túrán hasznosak az izotóniás sportitalok (NEM energiaitalok) is.
5. Tartsuk tiszteletben a túravezetőt. Ne szaladjunk előre, ne maradozzunk le nagyon, ne térjünk le az útról anélkül, hogy szólnánk. Ne akarjuk jobban ismerni a rövidebb utakat, ne szóljuk le az útvonalválasztást. Ne kérdőjelezzük meg a döntéseit (miért pont arra megyünk?). Bárki előtt nyitott a lehetőség, hogy túrát szervezzen, és ha valaki veszi is erre a fáradságot, azt tartsuk tiszteletben.
6. Vannak dolgok, amiken nem lehet segíteni. Ha valaki az erdő közepén jön rá, hogy mégsem tud 10 km-t gyalogolni, vagy mégsem kényelmes a tűsarkú szandál, vagy mégis inkább otthon maradt volna aludni, azzal sajnos nem lehet mit kezdeni. Senki nem fog a vállára venni minket, hogy elvigyen a buszmegállóig. Ilyenkor a legjobb, ha némán, magunkban szenvedünk, és megpróbáljuk legalább a többiek kedvét nem elvenni a túrától. Próbáljunk úgy tenni, mintha jól éreznénk magunkat :). A túra szervezői mindent megtettek, hogy nekünk biztosítsák a szórakozásunkat: kinézték az útvonalat, esetleg be is járták előtte, megszervezték a túrát, stb. Ezek után elég hervasztó nekik azt látni, hogy semmiféle örömöt nem sikerült szerezniük nekünk. Tiszteljük a munkájukat azzal, hogy nem panaszkodunk, és hazaérkezés után ismét alaposan tanulmányozzuk át az 1. és a 2. pontot :). Azonban ha úgy érezzük, hogy reális esély van arra, hogy érdemi segítséget kapjunk, akkor mindenképpen szóljunk a túravezetőnek! (pl: valaki át tudja venni a csomagunk egy részét, tud adni egy cserezoknit, van még vize, stb.)
7. Ha valami komoly bajunk van, rögtön szóljunk a túravezetőnek (asszem rosszul leszek, vérzik az orrom, asszem eltörtem a bokámat, otthagytam a barlangban a telefonomat stb.). Ha egy probléma valóban súlyos, és megoldásra vár, akkor minél hamarabb hozzákezdünk a megoldásához, annál jobb. Ha a probléma mással merül fel, és nem velünk, akkor legyünk türelmesek, ne sóhajtozzunk feltűnően, tartózkodjunk a megjegyzésektől és jelentőségteljes pillantásoktól. Gondoljunk arra, hogy ha nekünk lenne gondunk, mi is azt szeretnénk, ha minél előbb és minél zökkenőmentesebben megoldódna.
8. Indulás előtt legyünk tisztában a vallásjog releváns részével: mit kell tennünk, ha az erdőben ér minket az imaidő, hogyan kell tajammumot végezni, kell-e rövidíteni az imákat, stb. Célszerű úgy elindulni otthonról, hogy legyen vudúnk, ha ez megmarad az imaidőig, akkor jó, ha nem, akkor végezzünk tajammumot. Vigyünk magunkkal valamit, amin lehet imádkozni (egy darab tiszta nejlon is megteszi). A túrázás NEM megfelelő kifogás arra, hogy kihagyjunk egy kötelező imát!
9. Értsük meg, hogy a túrázás bizony jár bizonyos nehézségekkel: az erdőben nincs mosdó, nincs közért, a föld kemény és akár még vizes is, a sziklák magasak, az út meredek, a szúnyogok csípnek, és hol meleg van, hol meg hideg… és még sorolhatnám. Általában ezekben a kérdésekben felesleges háborogni vagy panaszkodni: nem tudunk hirtelen nyilvános vécét telepíteni az út mellé, a napsütéssel nem tudunk mit kezdeni, a hegyek pedig tényleg olyanok, hogy felfelé is kell menni, aztán meg lefelé is… Próbáld meg ezekkel együtt, sőt, éppen ezek miatt élvezni a túrát – a hét többi napján úgyis marad a steril kényelem…