Völgyvidéken és hegygerincen át...

Július 6-án, vasárnap csodálatos időben, szikrázó napsütésben vágtunk neki (akkor még:) 15 kilométeresre tervezett túránknak. Az utak kicsit sárosak, de (akkor még) járhatók voltak. Mint kiderül, pont akkor, hasonló úrvonalon egy teljesítménytúrát is szerveztek, de a kedves fiatalok csak félútig jöttek velünk, onnan visszafordultak János-hegyre. Mi persze (akkor még) nem voltunk papírkutyák, és (akkor még) töretlenül nyomultunk előre célunk felé.
Az első állomás, ahol közöltük, h. köszönjük, nem kérünk pecsétet, és (akkor még) fáradhatatlanul vágtunk neki a további emelkedőnek:


Az esős időnek köszönhetően rengeteg különböző színű és formájú gombát láttunk (a biztonság kedvéért nem lesz gombástojás egyikünknél sem vacsira):



Ez úton is meg kell dicsérnem a résztvevőket, akik BÁRMIFÉLE papírkutyaság nélkül küzdöttek felfelé az emelkedőn, ami (akkor már) iszonyúan sáros volt és csúszott:


Felértünk Sorrentohoz, ezért a kilátásért érdemes volt megküzdeni :)


A közeli Nyulas-réten megpihentünk, és mutáns cseresznyéket fogyasztottunk ebédre:


Nagyon mohos szikla:



Hős csapatunk egy része, (majdnem) a világ tetején:


Budaörsi panoráma:


Ha ide kattintasz, az egeret a kép fölött mozgatva "körbenézhetsz":

Budaörsi panoráma

Itt megnézheted Google Maps-en, h. merre jártunk:


Völgyvidéken és hegygerincen... nagyobb térképen való megjelenítése

A túra végére 18 kilométert mentünk. Ez eddigi leghosszabb túránk volt, minden résztvevőnek gratulálok! Insallah hamarosan átlépjük a 20 kilométeres, bűvös határt :)

A jövő héten szeminárium, tehát nem lesz túra, de két hét múlva ismét mindenkit sok szeretettel várunk!