Ez a kisgida az ösvénytől kb. 50 centire feküdt a fűben. Ezért aggódtam miatta, annyira közel volt az úthoz, nehogy valaki arra járó megfogja. Megálltunk felette, és elkezdtem telefonálgatni, h. mit kell ilyenkor csinálni (állatvédők, Duna-Ipoly Nemzeti Park). Az őzike 2-3 perc után megunta a társaságunkat. Őzhöz teljesen méltatlan visítást hallatott, felpattant, és teljes sebességgel beszáguldott a bokrok közé - ahol már várta a mamája. A helyzet tehát szerencsésen megoldódott elhamdulillah, nekünk pedig nagy élmény volt, mert még egyikünk sem látott ennyire közelről őzikét.
Amúgy a túra elhamdulillah remekül sikerült, bár az utolsó 2-3 kilométerre már nagyon meleg lett. A hegyek szokás szerint gyönyörűek voltak:

Láttunk ÓRIÁSI piruló őzlábgombát, ami elméletileg ehető lenne, de egy ilyen szép dolgot én nagyon sajnálnék megenni:

És nagyon aranyos bimbós pöfeteget:

És egy fura ízeltlábút, aminek pókhoz hasonló lábai vannak, de csak 3 pár, tehát nem pók:

Egyszóval, a túra elhamdulillah remekül sikerült! Jövő héten is sok szeretettel várunk mindenkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése