Tanúhegyek nyomában

Mottó: Te akartad, szenvedj némán...

Szombat kora reggel indultunk Badacsonytomajba a Tanúhegyek nyomában elnevezésű teljesítménytúrára. Itt az Oktogonon még eső esett, a Móricz Zsigmond körtéren már havas eső, Budaörsön már hó, ami nagyon szép volt, de egyre inkább megfogalmazódott bennem a gondolat, h. botorság volt arra még csak gondolni is, hogy a 42 km-es távra nevezzek. Nagyon bölcsen elkezdtem a 20-23 km-es távok szépségeiről elmélkedni.
Mire Badacsonytomajba értünk, a hóesés elállt, de hihetetlen mennyiségű hó borított mindent. A 20B távra neveztem, ami azt jelentette, h. a túra kisbuszával elvittek volna elméletileg a Szent-György hegyi turistaházig, és onnan kell visszajönni Badacsonytomajba. Gyakorlatilag a sofőr megállt a hegy lábánál, és közölte, h. a kisbusz nem tud felmenni a hóban, ezért induljunk csak el fölfelé, kb. másfél km. a turistaház. Legalább megvolt a bemelegítés.

A rajt a turistaháznál:


Mi voltunk az első indulók, a Csobánc hegyig töretlen hóban mentünk, amely néhol szó szerint térdig ért:


A túraszótárat új kifejezéssel kell bővítenem.

Kalandos - olyan útvonal, amely max. 30 cm széles, kifelé lejtő ösvényen vezet a hegyoldalban, legalább 60 m mély szakadék felett, és amelyet a 30 cm mély hó és/vagy bokáig érő sáros latyak alatt lapuló csúszós, fagyott kövek és faágak tesznek még sokkal szórakoztatóbbá.

Szóval, az út jelentős része kalandos helyeken vezetett. Ettől függetlenül nagyon élveztem a tájat és a mély havat, kiváltképp, miután (igazolva a tapasztalati úton történő tanulás hasznosságát) sikerült rájönnöm, h. hogyan illesszem lábaimra a lábszárvédőt úgy, h. a hó a bakancson kívül maradjon (ideig-óráig):


A túra során voltak feltételes ellenőrzőpontok, amelyeket mind meg kellett találni ahhoz, h. a végén kapjál kitűzőt meg oklevelet (ez sajna csapatunk nem minden tagjának sikerült). Itt egy fára/kőre/bármire kihelyeztek egy zacsit, amelyből önkiszolgáló módon vettél magadnak egy matricát, és ráragasztottad az igazolólapodra. Én ügyesen a kesztyűmet is hozzáragasztottam.


A megmászott hegyekről a kilátás gyönyörű volt, már amennyit sikerült még érzékelni belőle izzadságtól szétmart retinám lukacsos maradványain keresztül:


A szintidő ezen a 23 km-es távon 7 óra volt. Úgy indultam neki, h. ó, ugyan, ez bőségesen elegendő, ennyit 5 óra alatt is meg tudok csinálni. Aha, gondoltam én... Amikor az utolsó hegyről is leértünk, már ment le a Nap, és a műúton már futottam, attól félve, h. kicsúszok a 7 órából, és nem lesz meg a teljesítés...


Végül maradt még 13 percem, mikor befutottam (bevonszoltam magam) a célba :). Életem első téli túrája igazán remekül sikerült, és talán a jövőben sikerül feldolgoznom a megrázó információt, hogy:
- télen hideg van,
- a hó elolvad, és akkor nedves,
- a ruhád is, amin a hó elolvad,
- télen hamar sötétedik,
- a hó csúszik,
- a sáros latyak is,
- vizes kesztyűben fázik az ember keze,
- ha elesel, akkor a kesztyűd vizes lesz,
- ha nem, akkor is,
- MINDENKÉPPEN el fogsz esni,
- többször is,
- mások is.

Valamint az eddigi túratanácsokat kiegészíteném még néhánnyal:
1. Ha azt gondolod, h. normál körülmények között X kilométert tudsz menni, akkor havas időben X/2-t kell bevállalni.
2. Télen KÜLÖNÖSEN fontos a felszerelés kérdése. Előbb-utóbb minden bakancs vagy cipő átázik a hóban, de nem mindegy, h. a túra elejére vagy a végére...
3. A réteges öltözködés életbevágóan fontos. Amíg mész, mindenképp meleged lesz, de mikor megállsz (különösen a végén, és különösen, ha nem kocsival mész haza), fázni fogsz.
4. Több ennivaló kell, mint egy normális időben zajló túrán. Ha éhes vagy, hatványozottan fázol.
5. Majdnem annyi folyadék kell, mint egy forró nyári napon. Meleg tea életmentő lehet. Termoszt venni kell.
6. A célban legyen egy váltás száraz ruhád, de MINDEN: cipő, zokni, nadrág, felső, meleg kabát.

Ettől függetlenül a téli túra REMEK dolog, és remélem, h. insallah veletek is el tudunk menni néhány alkalommal.