Ilyen köd volt, mikor elindultunk:
A túra első felében inkább hallottunk, mint láttunk, kicsit aggódtam is, mivel még sosem jártam ezen az útvonalon, és a jelzésekkel néhol nem voltak túl bőkezűek. A GPS azonban hibátlan volt elhamdulillah.
A Csergezán-kilátóba ezúttal nem mentünk fel, mivel magát a kilátót is alig láttuk, nem hiszem, hogy akkora kilátás-élményre kellett volna felkészülnünk:
Az út jelentős része nagyon izgalmas (lásd: túraszótár) volt. A gond az volt, hogy a sok-sok izgalom mind a cipőnkre ragadt, így egyre nehezebb léptekkel róttuk az izgalmasból időnként romantikusba hajló utat:
Az őszi erdőben is rejlenek szépségek:
Dél körülre a köd felszállt, bár addig sem volt rossz idő, nem volt túl hideg, és nem is esett. Mintegy 16 km megtétele után a ködmentes időben már messziről láttuk a mamutfenyők jellegzetes körvonalát (előtte féltem, h. nem fogom felismerni őket, és elmegyünk mellettük :). Hát nem, a mamutfenyő az nem hasonlít semmi máshoz.)
Ilyenek:
Insallah tavasszal megismételjük ezt a mamutfenyő-túrát tavasszal, mert a fenyők körüli réten a gyerekek remekül játszhatnak majd, és a buszmegálló is közel van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése