2016. december 28., szerda

Karácsonyi Dolina Parti



Az utolsó napokban láttam meg a kiírást, hogy a Karácsonyi Dolina túra elmarad, helyette parti lesz, ami azt jelenti, h. a főszervező megtalálható lesz a Golyófogó-völgyben, rakja a tüzet, főzi a teát, s mindenki vihet sütögetnivalót, amit megsütögethet, és süteményt, amit közösen meg lehet enni.
A túrán eddig minden évben ott voltam, egy kivétellel, mikor sajna munkaügyek külföldre szólítottak, s minden alkalommal jól éreztem magam, most sem akartam kihagyni a lehetőséget. Kiváltképp, h. tavaly igen sok gombát szedtem, gondoltam, most is kihasználom a lehetőséget. Bár sejtettem, h. annyi gomba nem lesz, mint tavaly, mert idén nem annyira kedvező az idő – a fagy csak 1-2 nappal a túra előtt engedett fel, a termőtesteknek azért ennél több idő kellene. De nyilván nem a gomba a lényeg, az csak egy kis plusz. Húgomék sajna nem jöttek, de csomagoltak süteményt. Én is csomagoltam, s a GPS-re áttöltöttem a 22-es táv trekkjét. Eddig még mindig a 33-ason voltam, de mivel másnapra is túraterveink voltak, azt most kicsit sokalltam volna. De 8-10 km meg kevés, ha már felkelek, elindulok, legyen egy kis séta is.
Reggel a 7 órás vonattal indultam. Tavaly igen sok túrázó szállt le velem együtt, most egy szál magamban indultam neki a rajt/célig vezető mintegy 2 kmnek. Nagy forgalom nem volt Albertirsán, de azt megállapítottam, h. vicces népek ezek az irsaiak, ilyen a fagyizó:

A strandfürdővel szemben nem volt senki, furcsa volt ez az amúgy oly zsúfolt, nyüzsgő rajt után, ahol eddig mindig túrázók tucatjai nyüzsögtek, s dicsérték a remek túrát:

Viszont a Nap sütött, az idő remek volt, neki is indultam az akácosnak, aztán hamarosan meg is torpantam, h. már az első pár 100 méter után felszedjem az első csapat téli fülőkét:

Tökegyedül mentem az erdőben, aztán már a faluban az utcákon, ami nagyon éles kontraszt volt az amúgy nagyon népszerű túrával. Én teljesen meg voltam döbbenve, arra számítottam, h. sokkal-sokkal többen leszünk. De hát láthatólag az, h. a túrát nem lehet elszámolni, nem lehet pontot kapni érte stb. visszavett a lelkesedésből. Pedig amúgy a táj ugyanolyan szép volt ám, sőt, szerintem ahány Dolina túrán eddig voltam, ezen volt a legszebb az idő:

De ha valaki esetleg hamisítatlan téli hangulatra vágyott volna, azoknak volt hó is:

A „régi” tracket (talán a második rendezés útvonala volt a GPS-emen) követve bementem jobbra a dindzsás, bodzás stb. völgybe, számítottam rá, h. itt lesz gomba, hát nem volt, viszont az alján felriasztottam egy csapatnyi vaddisznót, szerencsére a süldők jobban megijedtek, mint én, s némi röfögés közepette elszaladtak az ellenkező irányba. Meg kell mondanom, h. ezt a részt jobban szerettem, mikor még TKM kiszalagozta, mert így vagy mentem nagyjából irányba, ami természetesen nemigen sikerült, s folyton elcsúsztam jobbra az útvonaltól, vagy a kezemben volt a GPS, s úgy haladtam, egészen a második seggreesésig… aztán végül csak kikeveredtem az útra, a gombátlanul, de nagy megkönnyebbüléssel haladtam tovább.
Az útvonalon nagy mennyiségben volt jelen a túra ikonikus gyümölcse, a kökény, amelyet most a dér is alaposan meg tudott csípni, s így rendkívül finom volt:

Az első EP-nál bementem a kis csücsökbe, ahol egykor a bélyegző volt kiakasztva, jól megszemléltem a helyét, majd ívesen visszakanyarodva a szántás széléről bevágtam az erdőbe. Itt hamarosan találtam egy fél őzet. Ennek képét inkább nem tenném ki, mert TÉNYLEG fél volt, a hátsó felét már elfogyasztották az erdő éhes lakói. Röviden eljátszottam a gondolattal, h. szerdai vacsoravendégeim örülnének-e az őzpörköltnek, de aztán hagytam inkább.
Mentem tovább, tökegyedül voltam az erdőben, legalábbis emberek tekintetében, mert időről időre őz- és dámcsapatok robogtak át előttem az úton. Vagy 5-6 csapatot is láttam.

(Megjegyzés:a képen NE keresd a vadakat! A kis szemetek MINDIG elszaladtak, mire fotóztam volna. Ez a hűlt helyük...)
Továbbra is szép idő volt, levettem a polárt, visszavettem a széldzsekit, mert azért egy szál hosszúujjúhoz nem volt elég meleg, meg a szél is fújdogált néha. Ettől függetlenül az idő gyönyörű volt, egymás után küzdöttem le a völgyeket, ahol egykor az ellenőrzőpontok voltak:

Hamarosan újabb téli fülőkékbe botlottam, láttam rajtuk, h. szeretnének velem hazajönni, nem is hagytam ott szegényeket egyedül az erdőben:

Nagyon furcsa volt így menni, tökegyedül az erdőben, ahol amúgy máskor, a túrákon pár percet sem lehetett úgy haladni, h. ne legyen elöl-hátul egy-egy csapat túrázó. Mindenesetre nekem most jó volt egyedül az erdőben, de azért szomorú is voltam, mert azt hittem, több ismerőssel találkozom majd.
Az egykori „teaponton” most nélkülözni kellett az amúgy nagyon finom teát és beszélgetést, mentem tovább, néhol be-bevágva az erdőbe, ahol a tavalyi laska-lelőhelyekre emlékeztem. Volt is elég sok, de már nagyon el voltak öregedve, ezek még a fagy előttről származtak, már nem ehető állapotban. Ha pár napig ilyen enyhe idő lenne, biztos jönnének még. Téli fülőke is sok volt, ami még most indult, az apróságokat természetesen helyükön hagytam:

A Golyófogó-völgy előtti utolsó EP után az út kissé eldurvult:

Hát, ezt jól kiközelítették, gondoltam, miközben próbáltam a legkevésbé sáros részeket keresni. Nagyon örültem, mikor végre a völgy bejárata körül már szárazabb részre értem.
Itt, a betonútról bevezető dűlőút környékén számos autó parkolt, innen csak pár száz méter a sütögetőhely, hamar oda is értem. Itt volt a szokásos póniló, a főrendező, néhány ismerős, meg jó páran sütögettek.
Én nem terveztem sütögetni, volt nálam az unokahúgom által sütött sajtos pizzaféle, és itt a ponton volt nagyon finom tea, Meyer citrommal :):):)
Eredetileg azt terveztem, h. max. 15-20 percet maradok, s a 3 órás vonattal megyek haza. Ezzel együtt több mint egy órát maradtam… beszélgettünk, teáztam. Végre találkoztam 2 teljesítménytúrázóval is.
Még egy bögre tea és még egy kis gombaleméleti tárgyalás után felcihelődtem.
Megosztottam a főrendezővel, h. nem a Gyurgyalagos felé tervezek továbbmenni, mert elegem van a sárból, hanem visszamegyek a völgy bejáratáig, s a bekötőúton átmegyek a reggeli betonra – mivel ez nem egy teljesítménytúra volt, nem is tiltakozott az útvonal-módosítás ellen, én pedig hűtlen lettem a Kiskarácsony 22 trekkjéhez. Hamarosan már a reggeli bevezető szakaszon vezettem kifelé… Rövid megállás során magamhoz vettem még pár gombicseket, biztos, ami biztos.

Utolért a szervezőgárda oszlopos tagja, Gábor, biciklivel, majd pár mondat beszélgetés után hajtott tovább. Mikor már benn jártam Irsán, utolért a főszervező is, aki az addigra összepakolt további 2 szervezőgárda-oszlopot szállította éppen az állomásra. Még pont befértem hátra az autóba :)
A vonat 20 perc múlva jött, és hamarosan otthon is voltam.
Nagyon jól éreztem magam a túrán, bár én tényleg úgy gondoltam, többen leszünk, de kifejezetten jól esett egyedül menni a csodaszép, napfény beragyogta völgyekben és erdőkben. Láttam vadakat, szedtem gombákat, találkoztam jó emberekkel – mi kell még egy szép napos, tél végi hétfőre…

Remélem, jövőre is itt lehetünk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése