Tojás 30A

Táv: 27 km

Szint: 940 m

Ennek a túrának eddig még csak a 40-es távján jártam. No, nem mintha a 30 annyira sokban különbözne, mert egyszerűen itt hamarabb abba kell hagyni a túrázást, mint a 40-en…

De hát reggel fáradt voltam, és amúgy is a húgomék becsatlakoztak a 20-as távra, ezért úgy döntöttem, h. akkor közösen szállunk majd ki Solymáron.

Reggel nagyon lógott az eső lába, csak nem fog esni, győzködtem magam és az időjárást is. A rajtban meglepően sokan voltunk, de kb. 10 perc után már indulhattam is, az első jópár km-es városi szakaszon, amelyet leginkább a rengeteg, végtelenbe nyúló lépcső jellemez:

Mire felértem a lépcsők tetejére, esni kezdett az eső. Gyorsan felhívtam a húgomékat, nehogy otthon felejtsék az esőkabátokat, de mint kiderült, már elindultak. (és természetesen otthon felejtették…) Elhamdulillah hamarosan elállt az eső, és nem is esett többet aznap.

Normafánál a húgomék már vagy 20 perce vártak rám, pedig hamarabb ideértem, mint gondoltam, de ők is gyorsabban itt voltak. Indultunk együtt, hamarosan további lépcsőkön, ami az unokahúgomat megdöbbenésként érte, és nem is tetszett túlzottan…

Az Apáthy-szikla már jobban tetszett, kimentünk egy fénykép erejéig:

Az idő egyre szebb lett, meglepődve szemléltem a virító kakukkfüvet a sziklákon:

A zöld sávon a szokásos etetőpont a szokásos színvonalat képviselte, tényleg minden volt, még valami aszalt csipkebogyóhoz hasonlatos dolog is, ami nagyon ízlett, egészen addig, amíg meg nem tudtam a pontőröktől, h. az bizony aszalt koktélparadicsom. Ez valamiért nálam kiverte a biztosítékot, fúúúj, mondtam mély átéléssel, bár igazából nem tudom, miért, nagyon finom volt, és szeretem is a paradicsomot… de hát ez édes volt, mint valami gyümölcs, bizarr volt arra gondolni, h. ez bizony paradicsom. Ez persze nem akadályozott meg abban, h. vegyek belőle még egy marékkal.

Gyorsan eltelt az út és az idő, csak akkor eszméltem rá, h. én is mindjárt beérek, mikor Solymár határában összeakadtunk az út mellett ejtőző főrendezővel, aki rögtön lekapcsolta az addig körülöttünk sürgölődő ír szettert: 

A célban a templomtéren alkalomhoz illő dekoráció: 

Furcsa volt, h. ezúttal én sem megyek tovább Telkibe, de hát itt volt a vége, a kitűző és emléklap után felszálltunk a buszra, és hamarosan Pesten voltunk.

A túra sok újdonságot nem tartogatott, de hát nem is azért jöttem, hanem azért, mert már egyértelmű, h. ha húsvét hétfő, akkor Tojás. Pontosan azt kaptam, amire számítottam: kellemes túra, a szokásos profi rendezéssel. Ja, plusz még az aszalt koktélparadicsom.