Hát, ma megkaptam azt, amit eddig hiányoltam... reggel olyan brutális izomlázzal ébredtem, h. alig bírtam a másik oldalamra fordulni, h. kikapcsoljam az ébresztőt. Az izmaim rozsdás vezetékek módjára alig-alig mozdultak, úgy éreztem magam, mint egy zárlatos Terminátor.
Ima és egy fél turmix után reggel 7-kor már kinn voltam a házból. Megállapítottam, h. NAGYON hideg van. A tegnapi sár lefagyott. A tócsák befagytak. A lehullott avar is fagyott volt.
Nagyon nehezen indultak a dolgok, az első 1500 m emelkedőjén valahogy felvonszoltam magam, remélve, h. az izmaim bemelegednek, de nem melegedtek, sőt, fáztak. Ennek ellenére a földúton futásra váltottam, illetve hát valami kis csosszanó lépésekre, amik nyomokban a futásra is emlékeztettek. Fáztam, folyt a könnyem, nem láttam semmit.
Az első adandó alkalommal megálltam gyönyörködni a panorámában :) ekkor viszont még jobban fázni kezdtem, tehát maradt a futás. Amúgy az idő (ekkor még) nagyon szép volt: felkelt a Nap, a fák között az ösvényre vetődtek a sugarai, a dér ragyogott a napfényben. Megolvadni nem akart. Mint említettem, hideg volt.
Futás közben láttam egy egészen aprócska kis madarat - talán volt akkora, mint a hüvelykujjam. A szárnya szélén volt egy nagyon jellegzetes "kockás" rész. Hazaérve rákerestem, és sejtésem beigazolódott, ökörszem volt az. Így néz ki az ökörszem.
Már visszafelé, a hátsó úton találkoztam vagy két futóval, vagy egy futóval kétszer. Először elfutott mellettem ellenkező irányba, a 24 ökrös hegy felé. Amikor hallottam, h. fut szembe, reflexszerűen félreugrottam, fel a hegyoldalba, mert az úton nem fértünk volna el ketten. Aztán gondoltam, bele kéne húzni, mert ha erre fut visszafelé is, mégiscsak kissé pironkodnék, ha kiderülne, h. én megtettem 200 métert, ő meg már visszafelé jön :):):) Tehát belehúztam, de hamarosan hallottan a lépteket magam mögött - azt hiszem, nem ugyanaz a futó volt, mert odafelé mintha egy fiatal srác lett volta, most meg hátulról egy 60 körüli bácsi előzött meg. (Vagy szakadás keletkezett az idő-függönyön, és közben eltelt 30 év? Meglátjuk, ha délután Ayse lánya nyit ajtót Ayse helyett, akkor ez történt.) Remek tempóján felbuzdulva próbáltam vele lépést tartani egy ideig, de amikor kiértünk a sárga sáv kereszteződéséhez, feladtam, nekitántorodtam egy fatörzsnek, és azon gondolkodtam, h. az, ami próbál felnyomulni a szájüregembe, az vajon a reggeli turmix, vagy a tüdőm apró darabkái lehetnek...
A tempóból visszavéve kocogtam tovább, amikor leértem a sorompóhoz, visszaváltottam lépésre, de egyrészt azonnal fázni kezdtem, másrészt éreztem, hogy fagynak le az izmaim, így inkább tőlem telhetően kocogtam - kb. egy térdműtétes pingvin stílusában és sebességével.
Ekkorra az idő már teljesen megváltozott. A Nap elbújt, és olyan köd ereszkedett le, h. a betonútról nem láttam az Út Jobb Oldalán Lévő Hegyekből szinte semmit. Hazáig kocogtam, és alig vártam a forró zuhanyt.
Az időm ma is 1:26 lett, bár arányaiban többet futottam a távból, de SOKKAL lassabban. Túlélésre játszottam ma :) de ettől függetlenül nagyon élveztem.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: futás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: futás. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. február 10., csütörtök
2011. február 9., szerda
Kis kiegészítés
Ma délután találkoznom kellett egy testvérünkkel hivatalos papírok miatt itt Budaörsön, és gondoltam, akkor már a kellemest a hasznossal mintegy összeboronálva délután futok egy rövid, olyan 2 km-es kört, mert (1) ez a futás nagyon bejön nekem, (2) ez a kör a lakótelepen vezet át, és kíváncsi vagyok, h. milyen így településen belül futni, illetve h. nagyon hülyének néznek-e. Ez utóbbi azért is fontos nekem, mert sajna nem úgy tűnik, h. véglegesen ideköltöznék, de a futást lehet, h. megtartanám otthon is reggelente.
Tapasztalataim a következőek:
1. Aszfalton nem annyira kellemes futni, mint az erdőben, de ez lehet, h. javulna, ha vennék egy városi futócipőt.
2. Egyáltalán senki sem nézett furcsán, sőt, inkább kedvesek voltak az emberek. (Hmmm, csak most jut eszembe, h. lehetséges, h. féltek az összeszorított foggal futó, furcsa őrülttől, és nem akartak tovább ingerelni?) A körforgalom összes zebráján elengedtek az autósok. Az egyik még integetett is. Lehet, h. ő is szokott futni.
3. Azt hiszem, a legjobban a testvérünk lepődött meg, amikor futócuccban végigtrappoltam az Auchan parkolón. Ő ugyanis szerintem még nem látott engem nemhogy futócuccban, de nadrágban sem... Így nézek ki amúgy futócuccban:
Gondolom, egyesek szerint nem elég iszlamikus, rövid ideig eljátszom a gondolattal, h. fekete abajában és nikábban fussak. Idő letelt. Marad a futócucc. (Félreértések elkerülése végett, a testvérünk, akivel találkoztam, nem kifogásolta a futócuccot. Bár azon elég jót nevetett, h. futva közlekedem...)
El kell mondanom azt is, h. ez a délutáni 2 km jobban megviselt, mint a reggeli 9. Főleg, h. a parkolóban megálltunk beszélgetni, és elég erős szél fújt, ami annyira nem volt király, mert, h. úgy mondjam, kissé felhevültem a futástól. Az ácsorgás és a hideg szél következményeként az izmaim úgy lemerevedtek, h. alig bírtam elindulni. Valamint, mivel nem az erdőben, tökegyedül futottam, hanem mégiscsak mások szeme előtt, igyekeztem erősebb tempót diktálni, amit meg is éreztem. Ettől függetlenül jó volt ez a délutáni kis kiegészítés.
Lányok, nektek nincs kedvetek futni?
Tapasztalataim a következőek:
1. Aszfalton nem annyira kellemes futni, mint az erdőben, de ez lehet, h. javulna, ha vennék egy városi futócipőt.
2. Egyáltalán senki sem nézett furcsán, sőt, inkább kedvesek voltak az emberek. (Hmmm, csak most jut eszembe, h. lehetséges, h. féltek az összeszorított foggal futó, furcsa őrülttől, és nem akartak tovább ingerelni?) A körforgalom összes zebráján elengedtek az autósok. Az egyik még integetett is. Lehet, h. ő is szokott futni.
3. Azt hiszem, a legjobban a testvérünk lepődött meg, amikor futócuccban végigtrappoltam az Auchan parkolón. Ő ugyanis szerintem még nem látott engem nemhogy futócuccban, de nadrágban sem... Így nézek ki amúgy futócuccban:
Gondolom, egyesek szerint nem elég iszlamikus, rövid ideig eljátszom a gondolattal, h. fekete abajában és nikábban fussak. Idő letelt. Marad a futócucc. (Félreértések elkerülése végett, a testvérünk, akivel találkoztam, nem kifogásolta a futócuccot. Bár azon elég jót nevetett, h. futva közlekedem...)
El kell mondanom azt is, h. ez a délutáni 2 km jobban megviselt, mint a reggeli 9. Főleg, h. a parkolóban megálltunk beszélgetni, és elég erős szél fújt, ami annyira nem volt király, mert, h. úgy mondjam, kissé felhevültem a futástól. Az ácsorgás és a hideg szél következményeként az izmaim úgy lemerevedtek, h. alig bírtam elindulni. Valamint, mivel nem az erdőben, tökegyedül futottam, hanem mégiscsak mások szeme előtt, igyekeztem erősebb tempót diktálni, amit meg is éreztem. Ettől függetlenül jó volt ez a délutáni kis kiegészítés.
Lányok, nektek nincs kedvetek futni?
Futás, 2.
Ma óriási sikerélményem volt az erdőben :)
A tegnapinál később indultam futni, mert reggel 8-kor egy testvérünkkel kávéztam. 10 óra felé járt már, amikor elindultam, a nap hétágra sütött, remek idő volt, az erdő gyönyörű.
Ma sajnos nem tudok nektek időt mondani, mert nem vittem telefont, órám pedig nincs. Gondoltam is rá, h. be kellene szereznem egy stopperórát. De úgy érzem, h. ma gyorsabb voltam, mint tegnap, az első 1500 m gyaloglás is könnyebben ment, és összességében sokkal többet futottam a távból, mint tegnap. Rájöttem, h. ennek a futás dolognak az a titka, h. nem szabad megállni, vagy visszaváltani lépésre, még akkor sem, ha nagyon fáradt vagy. Tovább kell futni, ki kell bírni, oszt kész. Szenvedj némán, ahogy mondani szoktam :) Az izmaim kicsit húzódtak, de az szerintem nem a futástól volt, hanem a tegnap lefekvés előtt lenyomott 1 óra szobabiciklitől...
A szép idő folyománya az, h. az út sárosabb volt mint tegnap. A hegy árnyékos oldalán még 10 után is megmaradt a dér a füvön, de ahova a nap odasütött, ott elég sáros volt az út. Nem vészes, nem egy sártengert kell elképzelni, de eléggé csúszott, főleg futás közben. Volt, ahol azért kellett visszaváltanom lépésbe, mert féltem, h. elcsúszok (TÉNYLEG nem lógásból:)). Ettől függetlenül a futás ismét remek volt.
Na, és a sikerélmény! Éppen az egyik elég keskeny erdei ösvényen száguldottam végig, nagyjából egy ízületi gyulladásos, háromlábú orrszarvútehén sebességét produkálva, és éppen azon tűnődtem, h. mi lenne, ha inkább sétálnék egy kicsit. Elhamdulillah úgy döntöttem, h. a vízszintesen csak a papírkutyák sétálnak, eltökéltem, h. némán fogok szenvedni, s ha kell, büszkén, futócipőben halok meg a budaörsi rengetegben, és csakazértis begyorsítottam kicsit, amikor is az egyik kanyarban kibukkant elém egy sétáló fiatalember. Ő tényleg sétált, rendes, városi ruhában - és udvariasan FÉLREÁLLT, h. elroboghassak mellette a szűk ösvényen. Még hangosan rám is köszönt. Én egészen meghatódtam... én is mindig félreállok az általam annyira csodált terepfutóknak teljesítménytúrákon, de előlem persze nemigen szoktak félreállni, legfeljebb egy-egy idősebb csiga és leszázalékolt lajhár.
E sikerélmény hatására a hátralévő utat már csaknem teljes egészében végigfutottam. A hátsó út legnagyobb emelkedője nem ment, ott szépen felgyalogoltam, de most már az utolsó kb. 2 km-t futottam végig, és - szerintem - gyorsabban, mint tegnap. Tényleg vennem kellene egy stoppert, ami a részeredményeket is el tudja menteni.
Hazaérve csináltam egy olyan remek zabkását, ami szerintem még nektek is ízlene insallah. Na jó, legalábbis lehet, h. hajlandók lennétek megenni... A beszámoló után pedig dolgoznom kell insallah.
Még elmondanám, h. remekül érzem magam itt Budaörsön. Nyugalom van, csend, közel vannak a hegyek, lehet menni futni, senki nem piszkál - mi kell még? Ha nem lennétek ti meg az előadások, legszívesebben ideköltöznék. Mondjuk kérdéses, h. a lakás tulajdonosa mit szólna ehhez :):):)
Egyébként támadt egy ötletem, de ezt a másik bejegyzésben olvashatjátok insallah.
A tegnapinál később indultam futni, mert reggel 8-kor egy testvérünkkel kávéztam. 10 óra felé járt már, amikor elindultam, a nap hétágra sütött, remek idő volt, az erdő gyönyörű.
Ma sajnos nem tudok nektek időt mondani, mert nem vittem telefont, órám pedig nincs. Gondoltam is rá, h. be kellene szereznem egy stopperórát. De úgy érzem, h. ma gyorsabb voltam, mint tegnap, az első 1500 m gyaloglás is könnyebben ment, és összességében sokkal többet futottam a távból, mint tegnap. Rájöttem, h. ennek a futás dolognak az a titka, h. nem szabad megállni, vagy visszaváltani lépésre, még akkor sem, ha nagyon fáradt vagy. Tovább kell futni, ki kell bírni, oszt kész. Szenvedj némán, ahogy mondani szoktam :) Az izmaim kicsit húzódtak, de az szerintem nem a futástól volt, hanem a tegnap lefekvés előtt lenyomott 1 óra szobabiciklitől...
A szép idő folyománya az, h. az út sárosabb volt mint tegnap. A hegy árnyékos oldalán még 10 után is megmaradt a dér a füvön, de ahova a nap odasütött, ott elég sáros volt az út. Nem vészes, nem egy sártengert kell elképzelni, de eléggé csúszott, főleg futás közben. Volt, ahol azért kellett visszaváltanom lépésbe, mert féltem, h. elcsúszok (TÉNYLEG nem lógásból:)). Ettől függetlenül a futás ismét remek volt.
Na, és a sikerélmény! Éppen az egyik elég keskeny erdei ösvényen száguldottam végig, nagyjából egy ízületi gyulladásos, háromlábú orrszarvútehén sebességét produkálva, és éppen azon tűnődtem, h. mi lenne, ha inkább sétálnék egy kicsit. Elhamdulillah úgy döntöttem, h. a vízszintesen csak a papírkutyák sétálnak, eltökéltem, h. némán fogok szenvedni, s ha kell, büszkén, futócipőben halok meg a budaörsi rengetegben, és csakazértis begyorsítottam kicsit, amikor is az egyik kanyarban kibukkant elém egy sétáló fiatalember. Ő tényleg sétált, rendes, városi ruhában - és udvariasan FÉLREÁLLT, h. elroboghassak mellette a szűk ösvényen. Még hangosan rám is köszönt. Én egészen meghatódtam... én is mindig félreállok az általam annyira csodált terepfutóknak teljesítménytúrákon, de előlem persze nemigen szoktak félreállni, legfeljebb egy-egy idősebb csiga és leszázalékolt lajhár.
E sikerélmény hatására a hátralévő utat már csaknem teljes egészében végigfutottam. A hátsó út legnagyobb emelkedője nem ment, ott szépen felgyalogoltam, de most már az utolsó kb. 2 km-t futottam végig, és - szerintem - gyorsabban, mint tegnap. Tényleg vennem kellene egy stoppert, ami a részeredményeket is el tudja menteni.
Hazaérve csináltam egy olyan remek zabkását, ami szerintem még nektek is ízlene insallah. Na jó, legalábbis lehet, h. hajlandók lennétek megenni... A beszámoló után pedig dolgoznom kell insallah.
Még elmondanám, h. remekül érzem magam itt Budaörsön. Nyugalom van, csend, közel vannak a hegyek, lehet menni futni, senki nem piszkál - mi kell még? Ha nem lennétek ti meg az előadások, legszívesebben ideköltöznék. Mondjuk kérdéses, h. a lakás tulajdonosa mit szólna ehhez :):):)
Egyébként támadt egy ötletem, de ezt a másik bejegyzésben olvashatjátok insallah.
2011. február 8., kedd
Futás, 1.
Reggel fél hétkor kinéztem az ablakon, és megdöbbenve láttam, h. a fű DERES, és a pocsolyák be vannak FAGYVA. Hát ezt meg hogy képzelik, képedtem el, és próbáltam összeegyeztetni ezeket a kérlelhetetlen tényeket az „egy szál futófelső” koncepciómmal. A futófelsőmet túrákon szoktam használni a polár alá, úgynevezett „téli futófelső”, ami azt jelenti, h. nem olyan vékony, mint a selyempapír, hanem kb. mint egy szalvéta. Lenn az emberek kabátban meg pufidzsekiben jártak-keltek az utcán… Most mi legyen, tűnődtem el. Nagy dzseki nincs velem, csak a széldzsekim, na de abban futni – hát az elég szaunaérzés lenne. Végül úgy döntöttem, h. ha megindulok, nem fogok fázni, és legalább lesz motivációm a futáshoz :) Konkrétan futónadrágom nincs, de úgy gondolom, h. egy sima tréningalsó tökéletes a magamfajta kis kezdő amatőrnek. Szürke, tehát színében mintegy passzol a szintén szürke futófelsőhöz.
Némi keresgélés után találtam egy félliteres ásványvizes üveget, ezt teleengedtem vízzel. Aztán cipő fel, és jött a következő dilemma: mit vigyek magammal? Kulcs kell, egyértelmű, papírzsepi, víz – de kell-e telefon? Már nem idegesítenek annyira a telefonhívások, mint tegnap, de szívesebben futottam volna nyugodtan – de akkor hogy mérem az időmet? Végül úgy döntöttem, h. telefon marad, majd itthon szépen megy a stopper, és levonok 10 percet a lemenetel-feljövetel procedúrára. Következő kérdés: kell-e kesztyű? Nekem iszonyat fázós a kezem, majdhogynem kesztyűben is alszom – tehát kesztyű, az MUSZÁJ. Ekképpen felszerelkezve léptem ki a lakásból. A liftben a munkába/iskolába igyekvő család mérsékelt kíváncsisággal szemlélte az érdekes őrültet, aki futócuccban, kendőben, valamint piros-kék-zöld kockás kesztyűben, egy üveg ásványvizet szorongatva, aggódó arckifejezéssel igyekszik lefelé… A lakótelepen belül vezető mintegy 200 méteren gondosan nem futottam, sőt, próbáltam úgy tenni, mint aki ott sincs.
Az első 1500 m gyors gyaloglása után úgy éreztem, h. oké, nekem elég is, mehetünk haza… de persze nem adtam fel, sőt, a betonról letérve rögtön futásra is váltottam. Elég hamar rájöttem, h. a terepfutók NEM véletlenül olyan vékony, inas emberkék. Hát, ez a futás, ez elég kemény dolog. A következő felfedezéseket tettem:
1. Felfelé futni NAGYON nehéz. SOKKAL nehezebb, mint pl. vízszintesen vagy lefelé. A szó szoros értelmében érzed, h. a lábaid elnehezednek. És nem is azért kell visszaváltani lépésbe, mert kifogysz a levegőből (azzal nem volt bajom egyszer sem), hanem azért, mert NEHÉZ a tested, és nehéz felvonszolni az emelkedőn.
2. Ha futsz, SOKKAL nehezebb észrevenni az egyenetlenségeket a talajon. Ezért lényegesen nagyobb az esélyed arra, h. nagyot fogsz esni. Hoppá, kiáltottam lelkesen, majd körülnéztem, h. látott-e valaki. Nem, elhamdulillah. A szeizmográfok nem tudom, h. jeleztek-e.
3. Ekkora távocskára, ilyen hidegben teljesen felesleges vizet vinni. Csak zavar, h. szorongatni kell az üveget. És egy idő után a víz annyira hideg, h. amúgy sem tanácsos inni belőle.
4. Ha futás közben, lendületből ugrod át a fatörzseket, azt a térded meg fogja érezni.
5. Futás közben éhes leszel :)))
6. Mindezek ellenére a futás REMEK dolog. Én nagyon élveztem, teljesen más, mint a túrázás, az újdonság erejével hatott, és úgy érzem, más izmaim reagáltak.
No persze, nem futottam végig az egészet. Nemcsak az erőnlétem (illetve annak szinte teljes hiánya) miatt, hanem azért is, mert a múlt héten sem voltam sehol túrázni, és most annyira élveztem, h. kinn lehetek, h. néha muszáj volt nézelődnöm. De most tényleg, ti kibírnátok, h. ha kb. 2 méter magasan, előttetek 3 méterrel egy mókus bámul rátok a fáról, akkor nem álltok meg visszabámulni? Vagy h. ne gyönyörködjetek el a 24 ökrös hegy panorámájában? Hát gondolom, nem. Visszafelé, a hátsó úton (szerelmem, hátsó út…) kapott el igazán a futás hangulata, itt már lényegesen többet futottam, mint gyalogoltam… Főleg a hátsó út kellemes, enyhe lejtőit élveztem: nagyon jó volt, egy vízilócsorda minden bájával, kecsességével és teljes hangerejével zúdultam le a lejtőkön, a vizesüvegben lötyögött a víz, néha át kellett ugrani (illetve mászni) egy-egy fatörzsön, a talaj száraz volt, csak egy-két buktatós szikla volt rajta (és csak az egyikben estem el elhamdulillah), egyszóval remek reggeli szórakozás volt. Az utolsó 1500 métert már kényelmes tempóban végigkocogtam, egészen a kapuig, tehát a lakótelepen belül eső részt is, és az emberek EGYÁLTALÁN nem néztek furcsán, SŐT, a zebránál pl. azonnal megálltak az autósok, és átengedtek, mikor látták, h. futok.
Nagyon éhesen értem fel, az a fél adag turmix, amit indulás előtt fél órával megittam, már rég eltűnt a gyomromból. A zabkásámmal együtt ültem le megírni nektek, h. futni jó :)))))))
Ja, és mert tudom, h. mennyire eredményorientált világban élünk: 1:26 alatt értem vissza. Insallah meglátjuk, h. holnap tudok-e javítani rajta…
Némi keresgélés után találtam egy félliteres ásványvizes üveget, ezt teleengedtem vízzel. Aztán cipő fel, és jött a következő dilemma: mit vigyek magammal? Kulcs kell, egyértelmű, papírzsepi, víz – de kell-e telefon? Már nem idegesítenek annyira a telefonhívások, mint tegnap, de szívesebben futottam volna nyugodtan – de akkor hogy mérem az időmet? Végül úgy döntöttem, h. telefon marad, majd itthon szépen megy a stopper, és levonok 10 percet a lemenetel-feljövetel procedúrára. Következő kérdés: kell-e kesztyű? Nekem iszonyat fázós a kezem, majdhogynem kesztyűben is alszom – tehát kesztyű, az MUSZÁJ. Ekképpen felszerelkezve léptem ki a lakásból. A liftben a munkába/iskolába igyekvő család mérsékelt kíváncsisággal szemlélte az érdekes őrültet, aki futócuccban, kendőben, valamint piros-kék-zöld kockás kesztyűben, egy üveg ásványvizet szorongatva, aggódó arckifejezéssel igyekszik lefelé… A lakótelepen belül vezető mintegy 200 méteren gondosan nem futottam, sőt, próbáltam úgy tenni, mint aki ott sincs.
Az első 1500 m gyors gyaloglása után úgy éreztem, h. oké, nekem elég is, mehetünk haza… de persze nem adtam fel, sőt, a betonról letérve rögtön futásra is váltottam. Elég hamar rájöttem, h. a terepfutók NEM véletlenül olyan vékony, inas emberkék. Hát, ez a futás, ez elég kemény dolog. A következő felfedezéseket tettem:
1. Felfelé futni NAGYON nehéz. SOKKAL nehezebb, mint pl. vízszintesen vagy lefelé. A szó szoros értelmében érzed, h. a lábaid elnehezednek. És nem is azért kell visszaváltani lépésbe, mert kifogysz a levegőből (azzal nem volt bajom egyszer sem), hanem azért, mert NEHÉZ a tested, és nehéz felvonszolni az emelkedőn.
2. Ha futsz, SOKKAL nehezebb észrevenni az egyenetlenségeket a talajon. Ezért lényegesen nagyobb az esélyed arra, h. nagyot fogsz esni. Hoppá, kiáltottam lelkesen, majd körülnéztem, h. látott-e valaki. Nem, elhamdulillah. A szeizmográfok nem tudom, h. jeleztek-e.
3. Ekkora távocskára, ilyen hidegben teljesen felesleges vizet vinni. Csak zavar, h. szorongatni kell az üveget. És egy idő után a víz annyira hideg, h. amúgy sem tanácsos inni belőle.
4. Ha futás közben, lendületből ugrod át a fatörzseket, azt a térded meg fogja érezni.
5. Futás közben éhes leszel :)))
6. Mindezek ellenére a futás REMEK dolog. Én nagyon élveztem, teljesen más, mint a túrázás, az újdonság erejével hatott, és úgy érzem, más izmaim reagáltak.
No persze, nem futottam végig az egészet. Nemcsak az erőnlétem (illetve annak szinte teljes hiánya) miatt, hanem azért is, mert a múlt héten sem voltam sehol túrázni, és most annyira élveztem, h. kinn lehetek, h. néha muszáj volt nézelődnöm. De most tényleg, ti kibírnátok, h. ha kb. 2 méter magasan, előttetek 3 méterrel egy mókus bámul rátok a fáról, akkor nem álltok meg visszabámulni? Vagy h. ne gyönyörködjetek el a 24 ökrös hegy panorámájában? Hát gondolom, nem. Visszafelé, a hátsó úton (szerelmem, hátsó út…) kapott el igazán a futás hangulata, itt már lényegesen többet futottam, mint gyalogoltam… Főleg a hátsó út kellemes, enyhe lejtőit élveztem: nagyon jó volt, egy vízilócsorda minden bájával, kecsességével és teljes hangerejével zúdultam le a lejtőkön, a vizesüvegben lötyögött a víz, néha át kellett ugrani (illetve mászni) egy-egy fatörzsön, a talaj száraz volt, csak egy-két buktatós szikla volt rajta (és csak az egyikben estem el elhamdulillah), egyszóval remek reggeli szórakozás volt. Az utolsó 1500 métert már kényelmes tempóban végigkocogtam, egészen a kapuig, tehát a lakótelepen belül eső részt is, és az emberek EGYÁLTALÁN nem néztek furcsán, SŐT, a zebránál pl. azonnal megálltak az autósok, és átengedtek, mikor látták, h. futok.
Nagyon éhesen értem fel, az a fél adag turmix, amit indulás előtt fél órával megittam, már rég eltűnt a gyomromból. A zabkásámmal együtt ültem le megírni nektek, h. futni jó :)))))))
Ja, és mert tudom, h. mennyire eredményorientált világban élünk: 1:26 alatt értem vissza. Insallah meglátjuk, h. holnap tudok-e javítani rajta…
2011. február 7., hétfő
A Terv
A helyzet jelenleg az, h. kiköltöztünk a régi lakásból.
A mai nap iszonyat volt. Tegnap többen is tudtak jönni segíteni, amit ez úton is nagyon köszönök. Ám ma, munkanap lévén, ketten maradtunk Annával, aki szintén óriási segítség volt, nem is tudom, mihez kezdtem volna nélküle. Ma át kellett pakolni az új lakásba, ami még totál lakhatatlan, és ki kellett takarítani a régit, aminek a kulcsait át kellett adni a tulajnak.
Sikerült MINDENKIVEL összebalhézni, a régi helyen és az újon is. A régi helyen azért, h. miért rakjuk a szemetet a kukába. Hát, tán csak nem azért, mert arra való? Benne van a nevében: SZEMETESkuka. A balhézó bácsi még a tulajdonost is felhívta, aki elhamdulillah elég hamar parkolópályára tette őt, de ő nem adta fel, visszajött hozzánk balhézni.
Az új helyen azért, h. miért használják a rakodók a liftet. Hát tán csak nem azért, mert arra való? Persze, bútort nem raktak be, mert (1) nincs is bútorunk, (2) ami van nagy cucc, az úgysem fér be a kb. 1 négyzetméteres liftbe. Azt meg, h. mi baja lesz a liftnek attól, h. beszáll egy ember 2 zsák ÁGYNEMŰVEL basszus, nem tudom megérteni, és nem is szeretném megismerni azt a belső világot, amely akörül forog, h. hogyan lehetne ezt megakadályozni...
Persze mindenki megtalált engem, éppen csak a múlt heti földrengésért nem én vagyok felelős, úgy tűnik... délutánra már olyan stresszes voltam, h. amikor megcsörrent a telefonom, kisebbfajta pánikrohamot kaptam, h. mi a baj már megint :))))
Mivel a lakás még (INSALLAH 2 hétig) lakhatatlan, valami megoldás után kellett néznem. A családom persze felajánlotta, h. menjek addig hozzájuk, de nem akartam a 3 ember által lakott 36 négyzetméteren a terhükre lenni 2 hétig... és elhamdulillah, Allah milyen kegyes, és milyen könnyebbséget ad a nehézségben. Egy kedves barátom ma utazott el 3 hétre, és felajánlotta, h. lakjam azüresen maradó lakásában addig is. Van, internet több 100 darabos DVD-gyűjtemény, és ami LEGJOBB: Budaörsön van... A szerelmeim, a Csíkos-hegy és a kultikus az Út Jobb Oldalán Lévő Hegyek közelében. Konkrétan 3 percre...
Ma délután, a lakás átadása után jöttem Budaörsre. Úgy értem ki fél 6-ra, h. egész nap semmit nem ettem, és egy pohár vizen és egy fél light kólán kívül nem is ittam. Akik ismernek, azok tudják, h. mióta diétázom, mennyire figyelek a 3 óránként történő evésre, és a napi 3-4 liter folyadékra... szóval a mai nap borzalmait ezen is lemérhetitek :)))) Mikor megérkeztem, imádkoztam, és megrohantam a fürdőszobát: zuhany, és a 3-4 napja gyűjtögetett szennyes kimosása. Utána pedig olyat tettem, amit több mint egy éve nem: sütöttem tükörtojást, és megettem KENYÉRREL. Amúgy iszonyat fáradt vagyok, a kezem a csomagolástól, a portól meg a tisztítószerektől tele van sebekkel - az ásványvizet az előbb alig tudtam kinyitni - de elhamdulillah most épp remekül érzem magam :) És úgy gondoltam, h. megosztom veletek A Tervet.
Akik nyomon követik a túrablogot, meg néha beszélnek velem, azok tudják, h. (számomra is megdöbbentő módon) nagyon vonz a terepfutás, és nagyon csodálom a terepfutókat. úgy érzem, Allah remek lehetőséget adott nekem azzal, h. 2-3 hétig itt fogok lakni, a hegyek mellet. A 24 ökrös hegy (ahol veletek is voltunk tavasszal, keressetek vissza a beszámolók között) oda-vissza 9 km a háztól. Az első 1500 m, akik itt voltak, tudják, baromi meredeken felfelé megy, ráadásul betonúton. Utána viszont remek terep, jó erdei utak, kevés szintkülönbség - pont kezdő terepfutóknak való... Ezért az a tervem, h. insallah minden nap - a szombati túranap és a vasárnapi pihenőnap kivételével - lefutom reggel ezt a távot. No persze az első 1500 m az a bemelegítő séta lesz, és gyanítom, h. a 7,5 km-t nem tudom végigfutni, de ha kell, belegyaloglok, ahol tudok, ott meg futok insallah. Ti pedig, ha érdekel, insallah minden nap nyomon követhetitek a beszámolómat, és azt, h. mennyit javul az időm 2 hét alatt. Valamint, én remélem, h. insallah a 2. hét végére végig tudom futni a távot, és ti is drukkolhattok nekem :)) Amikor túracsapatunk hős terepfutójának, Tamásnak vázoltam a tervet, ő nagyon támogató és lelkes volt, és azt mondta: "ó, szerintem már a második alkalommal is végig tudod futni!" Ezen kis híján könnyekig meghatódtam, majd jót derültem... én ennyire nem vagyok optimista, de insallah Allah segítségével megteszem, ami tőlem telik.
Egy normál túrán ezt a 9 km-t két órán belül teljesíteném, így úgy gondolom, h. holnap reggel egy másfél órás idővel elégedett lennék. Aztán majd meglátjuk, h. mi lesz :))) Most úgy tervezem, h. fél hétkor kelek imádkozni insallah, és utána irány a hegyek.
Tehát, kérlek, fohászkodjatok értem, és akit érdekel, naponta olvashatja a terepfutás.beszámolókat.
A mai nap iszonyat volt. Tegnap többen is tudtak jönni segíteni, amit ez úton is nagyon köszönök. Ám ma, munkanap lévén, ketten maradtunk Annával, aki szintén óriási segítség volt, nem is tudom, mihez kezdtem volna nélküle. Ma át kellett pakolni az új lakásba, ami még totál lakhatatlan, és ki kellett takarítani a régit, aminek a kulcsait át kellett adni a tulajnak.
Sikerült MINDENKIVEL összebalhézni, a régi helyen és az újon is. A régi helyen azért, h. miért rakjuk a szemetet a kukába. Hát, tán csak nem azért, mert arra való? Benne van a nevében: SZEMETESkuka. A balhézó bácsi még a tulajdonost is felhívta, aki elhamdulillah elég hamar parkolópályára tette őt, de ő nem adta fel, visszajött hozzánk balhézni.
Az új helyen azért, h. miért használják a rakodók a liftet. Hát tán csak nem azért, mert arra való? Persze, bútort nem raktak be, mert (1) nincs is bútorunk, (2) ami van nagy cucc, az úgysem fér be a kb. 1 négyzetméteres liftbe. Azt meg, h. mi baja lesz a liftnek attól, h. beszáll egy ember 2 zsák ÁGYNEMŰVEL basszus, nem tudom megérteni, és nem is szeretném megismerni azt a belső világot, amely akörül forog, h. hogyan lehetne ezt megakadályozni...
Persze mindenki megtalált engem, éppen csak a múlt heti földrengésért nem én vagyok felelős, úgy tűnik... délutánra már olyan stresszes voltam, h. amikor megcsörrent a telefonom, kisebbfajta pánikrohamot kaptam, h. mi a baj már megint :))))
Mivel a lakás még (INSALLAH 2 hétig) lakhatatlan, valami megoldás után kellett néznem. A családom persze felajánlotta, h. menjek addig hozzájuk, de nem akartam a 3 ember által lakott 36 négyzetméteren a terhükre lenni 2 hétig... és elhamdulillah, Allah milyen kegyes, és milyen könnyebbséget ad a nehézségben. Egy kedves barátom ma utazott el 3 hétre, és felajánlotta, h. lakjam azüresen maradó lakásában addig is. Van, internet több 100 darabos DVD-gyűjtemény, és ami LEGJOBB: Budaörsön van... A szerelmeim, a Csíkos-hegy és a kultikus az Út Jobb Oldalán Lévő Hegyek közelében. Konkrétan 3 percre...
Ma délután, a lakás átadása után jöttem Budaörsre. Úgy értem ki fél 6-ra, h. egész nap semmit nem ettem, és egy pohár vizen és egy fél light kólán kívül nem is ittam. Akik ismernek, azok tudják, h. mióta diétázom, mennyire figyelek a 3 óránként történő evésre, és a napi 3-4 liter folyadékra... szóval a mai nap borzalmait ezen is lemérhetitek :)))) Mikor megérkeztem, imádkoztam, és megrohantam a fürdőszobát: zuhany, és a 3-4 napja gyűjtögetett szennyes kimosása. Utána pedig olyat tettem, amit több mint egy éve nem: sütöttem tükörtojást, és megettem KENYÉRREL. Amúgy iszonyat fáradt vagyok, a kezem a csomagolástól, a portól meg a tisztítószerektől tele van sebekkel - az ásványvizet az előbb alig tudtam kinyitni - de elhamdulillah most épp remekül érzem magam :) És úgy gondoltam, h. megosztom veletek A Tervet.
Akik nyomon követik a túrablogot, meg néha beszélnek velem, azok tudják, h. (számomra is megdöbbentő módon) nagyon vonz a terepfutás, és nagyon csodálom a terepfutókat. úgy érzem, Allah remek lehetőséget adott nekem azzal, h. 2-3 hétig itt fogok lakni, a hegyek mellet. A 24 ökrös hegy (ahol veletek is voltunk tavasszal, keressetek vissza a beszámolók között) oda-vissza 9 km a háztól. Az első 1500 m, akik itt voltak, tudják, baromi meredeken felfelé megy, ráadásul betonúton. Utána viszont remek terep, jó erdei utak, kevés szintkülönbség - pont kezdő terepfutóknak való... Ezért az a tervem, h. insallah minden nap - a szombati túranap és a vasárnapi pihenőnap kivételével - lefutom reggel ezt a távot. No persze az első 1500 m az a bemelegítő séta lesz, és gyanítom, h. a 7,5 km-t nem tudom végigfutni, de ha kell, belegyaloglok, ahol tudok, ott meg futok insallah. Ti pedig, ha érdekel, insallah minden nap nyomon követhetitek a beszámolómat, és azt, h. mennyit javul az időm 2 hét alatt. Valamint, én remélem, h. insallah a 2. hét végére végig tudom futni a távot, és ti is drukkolhattok nekem :)) Amikor túracsapatunk hős terepfutójának, Tamásnak vázoltam a tervet, ő nagyon támogató és lelkes volt, és azt mondta: "ó, szerintem már a második alkalommal is végig tudod futni!" Ezen kis híján könnyekig meghatódtam, majd jót derültem... én ennyire nem vagyok optimista, de insallah Allah segítségével megteszem, ami tőlem telik.
Egy normál túrán ezt a 9 km-t két órán belül teljesíteném, így úgy gondolom, h. holnap reggel egy másfél órás idővel elégedett lennék. Aztán majd meglátjuk, h. mi lesz :))) Most úgy tervezem, h. fél hétkor kelek imádkozni insallah, és utána irány a hegyek.
Tehát, kérlek, fohászkodjatok értem, és akit érdekel, naponta olvashatja a terepfutás.beszámolókat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
