Megvan :)

Három nap híján két év.

42 túranap.

1240 kilométer.

Álmok, élmények, dolgok, amelyek soha nem jönnek már vissza.

Emlékek, szinte minden túrán, bárhol is járunk… Emlékszel, mikor itt a kéken...?

Térdig érő hó és 36 fok. Tikkasztó szárazság és napokon át zuhogó eső.

Helyek és emberek, akiket megismertünk, akik korábban csak az álmainkban léteztek, és most már az emlékeinkben élnek tovább.

Emlékszel, mikor a kéken volt az a tehenes bácsi…

Ujjnyi vastag sajtok, félig romlott kakaó és kiejthetetlen nevű ételek a fine dining étteremben. Te azt MIND meg fogod enni? Igen, sőt, utána rendelek desszertet is. Az út mellett szedett gyümölcs és az öreg nénik készítette bundáskenyerek reggelente, indulás előtt.

Vízhólyag, kidörzsölődés, fájdalom, sőt, néha könnyek is. Emlékszel, mikor mentünk a folyamatosan, vízszintesen zuhogó esőben, és nekem már folyt a könnyem is?

Ismeretlen és sokszor látott helyek. Te, itt jövünk a Mátrabércen, csak visszafelé. Nohát, de szép, itt még sose jártam.

Jé, tényleg, emlékszel, mikor itt jöttünk a kéken, 36 fokban, 15 kilós nagyzsákkal?

És most vége. Kicsit szomorú vagyok. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy miért. Ugyanakkor meg örülök is. Hiszen megcsináltuk: