Homoktaposó

Táv: 40 km

Szint: 0 m

Tavaly is voltam ezen a túrán, s nagyon tetszett. Idén sokáig nem láttam a túranaptárban, így írtam a rendezőknek, h. lesz-e. Írták, h. lesz, menjek, várnak. Én erre kiterjedt lobbitevékenységet indítottam, h. mást is rávegyek a jövésre, lehetőleg járművel rendelkező illető személyében, mivel Kecskeméten a vasútállomás és a rajt-célnak helyt adó arborétum igencsak kellemetlen 5-6 kilométerre található egymástól… sajna azonban senki sem volt rábeszélhető egy kellemes alföldi túrára, így maradt a taxi.

Már a rajtban érezni lehetett, h. ma nem lesz hideg. Az arborétum bejáratánál a tulipánok még kicsit fázósan csukták össze virágaikat:

De a nap sütött, a későbbi már-már hőség ígéretét vetítve előre.

A rajtban nem sokan voltak, tudni kell, h. ez nem egy tömegtúra, egy táv van, 40, és vagy gyalog, vagy biciklivel lehet teljesíteni, 50 körüli nevező szokott lenni összesen. A ritkán járt tájon kívül az egyik vonzerő ezen a túrán számomra a tömeg hiánya, a másik a szervezők hihetetlen kedvessége. Az idősebb korosztályt képviselik, mondhatni nagymamáim-nagypapáim lehetnének, de olyan meleg szívvel fogadják és terelgetik a túrázókat, akikre a szó valódi érelmében vett vendégeikként tekintenek, hogy tényleg nagyon ritkán lehet ma már ilyet látni, amikor a teljesítménytúrák sajna egyre inkább tömegrendezvényekké és profi marketinggel ellátott üzleti vállalkozásokká alakulnak. Én nagyon-nagyon remélem, és fohászkodom, h. ők még sokáig rendeznek ilyen 50 fős, csupa szív túrákat.

Fél 8 körül sikerül elindulnom, az arborétum nagyon szép volt, már csak ezért is megérné eljönni ide és alaposan bejárni az egészet. No, majd ha egyszer kocsival érkezünk :)

Az arborétum túloldalán ketten is vártak ránk, elmondva, h. ne vágjunk át a réten, mert áll a víz, hanem „arra kerüljünk”, mutatták széles karmozdulatokkal, s szemben a fehér követ is, ami felé tartani kellett. Amúgy így is volt víz a réten, de a zsombikokon haladva el lehetett azért menni.

Közben felvilágosítottak, h. a „zsombik”, az nem létező szó, s tán „zombira” gondolok-e. Hát nem, hanem az ilyen fűcsomó-szerűségre, ami kiáll a vízből. Ti azt hogy hívjátok, nem zsombiknak?

No mindegy, hamarosan elértem a tavalyról ismert nyárfasort, melyben jobbra kellett kanyarodni:

A vizes jelleg azért egy darabig még megmaradt. Szinkron(cs)úszás:

S később azért az úton is állt a víz néhol, de megoldható volt a haladás, nem volt vészes:

Az első ponton, az Árpád-kori templomromnál volt kávés cukor, s kínáltak vízzel is, mint minden egyes ponton a túra során.

Hetényegyházán éppen fogathajtó EB zajlott, kerülgettek minket a gyönyörű fogatok, mert az útvonalunk részben egybeesett.

3 fordulós egy ilyen rendezvény: díjhajtás, maratonhajtás, akadályhajtás. Pont a maratonhajtás ment. Beszélgettem egy pontbíróval (ő csak azt nézi, h. egy bizonyos ponton minden fogat áthalad-e, ő pont a visszafordítónál volt), s mondta, h. 42 km lenne a maratonhajtás, de a külföldiek tiltakozására lefelezték, mert a lovaikat nagyon megviseli a 42 km a mély homokban :D nekünk bezzeg senki nem felezte le.

Az út nagyon szép alföldi erdőkben haladt. Mióta ilyenekben írom a szakdolgozatomat, jobban tetszenek, mint korábban…

Tavalyhoz hasonlóan idén is sok lepke volt, sőt egy csomó érdekes hernyó is, ezt nézzétek meg pl, ez a zöldes gyöngyházlepke hernyója, ami egyébként védett faj, s maga a hernyó is nagyon látványos:

Lepkék is képviseltették magukat, idén először láttam nappali pávaszemet, de rengeteg bogáncslepke és természetesen hajnalpír meg pókhálós is volt. 

Gomba fronton nem túl sok minden volt, mondhatnám, semmi. Amúgy pont ezen a napon zajlott a Vértesben a kucsmagomba-fesztivál, az egyik kolléga hívott, s mondta, h. nemigen van semmi ott se. Itt is az egyik nyarasban találtam kucsmagombára vadászó gombászokkal, az ő kosaraik is üresek voltak. Én csak ezeket a tavalyról maradt szitaszájú csillaggomba termőtesteket találtam:

A túrából az a kedvenc részem, amikor az Arany Ló Pihenőpark, kereszt nevű ellenőrzőponttól tök nyílegyenesen a homokban kell menni 5 km-t, majd egy 90 fokos jobbkanyar után újabb 7-et. Ez valóban a jellem próbája :) amúgy a táj nagyon szép közben, az út egyik oldalán:

a másikon:

Teljesen irracionális vágy kapott el, h. itt a homoki fenyvesek és nyarasok között, a homokon vegyek egy tanyát, és odaköltözzek. Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „A juh közel áll ahhoz, hogy a hívő minden vagyontárgyának legjobbika legyen. A muszlim a juhai után a hegyeken, völgyekben és patakok mentén jár, s közben kettesben van a vallásával.” No, erre gondoltam.

Sajnos nem tartott örökké a civilizációból való kiszakadás, elég gyorsan haladtam, mivel szint, az ugye nem sok volt (a 0 szint, az azért túlzás, egy 60-70 méter összejött a végére, de hát 40 kilin azt nem nagyon lehet érezni). Az utolsó pontra már az útépítés látványa közepette értünk el, s innentől már a házak között haladtunk. Innen hívtam fel a taxitársaságot, h. egy óra múlva kellene nekem egy taxi. Így még beérés után volt időm kicsit pihenni, szódát inni, és enni a rendezők által kedvesen kínált pogácsából. Mire visszaértem, a reggel még becsukódott tulipánok is kinyíltak:

Nagyon jól éreztem megint a túrán, s egy percig sem bánom, h. a nap bőséges kínálatából ezt választottam. Ez a ritkán járt táj, a maga különleges növény- és állatvilágával, a rendezők kedvességével megéri, hogy egy napot rászánjunk. Jövőre gyertek ti is insallah...