Reggel ismét kivonatoztuunk Egyházasrádócra, csak most az ellenkező irányba indultunk el.
az egyházasrádócból kivezető kék jelzés sajátja, h ÓRÁKON keresztül kb egy km meszeségben látszik a falu... olyan kacskaringós út vezetett ki, h tényleg ide-oda mentünk a falu körül mindenféle dűlőutakon.
Egyszer csak megállott mellettünk egy range Rover, s a sofőr kérdezősködött, honnan jövünk, hová megyünk, nem rendőr volt, hanem egy errefele lakó holland illető, aki nagyon szépen megtanult magyarul. Mondtam neki, h nagyon tetszik a környék, aminek nagyon örült, elmondta, h igyekszenek rendben tartani mindent, de "aztán jönnek ezek a nagy autók a fával és összejárnak mindent". A kiközelitőkre gondolhatott, alighanem...
ez a dűlőutas volt amúgy a jobb rész, mint később kiderült, mert amikor betértünk az erdőbe, valami iszonyatosan feljárt sáros utakon mentünk tovább. Néhol alig tudtunk kerülni, annyi volt a sár és viz.
Ugyanakkor meg kellett állapitanunk, hogy ma van a Párhuzamosan Futó Állatok Világnapja: itt az erdőben egy nyúl baktatott-ügetett előttünk az úton később több őzet is láttunk, akik kisértek minket az út mentén az erdőben, mig végül valahol beugrottak az erdőbe. ne feledjétek tehát, május 7. a Párhuzamosan Futó Állatok Világnapja...
Ma az út első felében 0 szint volt. Legalább volt alkalmunk hozzászokni a BRUTÁL nehéz hátizsákokhoz... Átlektünk a Dráván, majd továbbra is a nyilegyenes, töksima aszfaltúton mentünk kilométereket át... de komolyan, ma vagy 15 kmt mentünk aszfalton, de inkább többet. én a csapat közepén, kb 4 kmen keresztül azzal szórakoztattam magam, h,hangosan énekeltem az "esik az eső, ázik a heveder" kezdetű nótát. elhamdulillah, az eső nem esett, bár igencsak kerülgetett minket minden oldalról...
Egyébként a táj szép volt, a gyönyörű rétek, mezők engem eléggé lekötöttek. Később megjött a szint is. Találtunk igen érdekes gombákat, meg kevésbé különlegeseket, de gyönyörűeket is, pl több generációs tintagomba család:
Aztán r sűrűbben jöttek a falvak, megálltunk kávézni, s közben azon tűnődtünk, h elmejünk Nádasdig, vagy katafáról menjünk be Körmendre, ahol a szállásunk van. Végül katafa mellett döntöttünk,mert Nádasdra bonyolultabb visszamenni busszal. De még addig is menni kellett egy kicsit, a változatosság kedvéért az aszfalton:
Katafán volt több mint egy óránk a buszig. Beültünk a presszó teraszára, ittunk kólát, ettünk jégkrémet:
Most már Körmenden vagyunk, várjuk a pizzát, én egyre éhesebben - bár egy órája nem tudtam volna elképzelni,h bármit is egyek, de ez az érzés elmúlt...
Holnap a reggel 7-es busszalmegyünk vissza Katafára, s haladunk tovább insallah Kondorfa felé.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Még csak a 4 karakter hosszú folyók vannak (Rába). Az ötbetűsek (Dráva) később jönnek!!!!
VálaszTörlésValó igaz, köszi.
VálaszTörlésRába, meg Dráva, ezeket mindig keverem. Végül is a magánhangzók ugyanazok...
Szóval, a rábán keltünk át, természetesen.